Back Réka interjúja Árpáddal a Lánchíd Rádió Útitárs című műsorában.
Feltétlenül érdemes végighallgatni mindenkinek, akit érdekel a túra háttere, motivációja, és az egész életérzés. A hölgy nagyon jól felkészült, és remek kérdéseket tett fel. Ez “az interjú”.
100napbringa a Lánchíd Rádióban
A tegnapi Blikk érdekes cikket hozott le egy “elszánt fiatalemberről”:
Újságcikk Sziráki Árpádról a Blikkben
Nem tudom ki ez a Sziráki Árpád srác, de egy biztos: Ugyanonnan indul mint mi, csak egy nappal később, ráadásul az útvonalterve is kísértetiesen hasonlít a miénkre. Még nem döntöttük el, hogy jófejek leszünk-e, és bevárjuk, vagy repülőrajtot veszünk, és nem hagyjuk, hogy utolérjen az üldözőnk. Szerintetek mit kéne tennünk egy ilyen helyzetben?
Csak egy nap előnyünk van Szirákival szemben. Mekkora blamázs lenne, ha ő előbb érne oda Párizsba, mint mi…
Indulunk!
Kedves Olvasó! Ezúton sok szeretettel meghívunk a 100 napos kerékpártúra nyilvános, csoportos első etapjára, a Budapest-Esztergom örömtekerésre. Kényelmes tempóban Szentendrén át majdnem végig kerékpárúton halad majd a menet, összesen körülbelül 50-60 kilométeren. Ne ijedj meg, erre bárki képes, úgyhogy számunkra a megtiszteltetés, ha csatlakozol! Ne feledd, Esztergomból Budapestre még este 10 órakor is indul vonat! Szóval a menetrend:
2009.04.24. péntek 14:00 Clark Ádám tér – médiaesemény, fotózás, interjúk
2009.04.24. péntek 14:45 Clark Ádám tér – Gyülekezés, indulás előkészítése
2009.04.24. péntek 15:00 Clark Ádám tér – Hivatalos indulás
kb 20:00 (vagy előbb) érkezés Esztergomba, búcsú a hazaindulóktól, sátrazás Gabesz bá hásziendájának kertjében.
MÁV menetrend kivonat:
21:09-22:39 1:30 53km Budapest-Nyugati
22:09-23:32 1:23 53km Margit híd
Jegyár: 900 Ft 2. osztályon
Itt a kommentek között várunk jelentkezőket (jó, ha tudjuk hány emberre számíthatunk).
Ádám
Szombaton kijött hozzánk a HUNRUN.COM kétfős stábja, Laces és Krisztián, akik egy hátizsákból feldobtak egy szuper kis outdoor stúdiót a kertünkben, majd egy fantasztikus, közel 1 órás, interaktív webes interjút készítettek velem. 
A neten élőben lehetett látni az interjút, és valami chatfal szerű felületen lehetett tőlem kérdezni. Én ezt a részét nem láttam, a kamera másik oldalán voltam. Közben beállított Nándi is, és nem volt, aki beengedje a kapun, az pedig egyenesen frenetikus, ahogy a szomszéd időzavaros kakasa állandóan belekukorékol a szavaim közé. 🙂 Aztán Lacek próbált sztárfotókat készíteni Nándiról és rólam, szépen be is álltunk egy hagynaboly közepére, amiből aztán szintén nagy nevetések lettek. Szóval voltak vicces történetek.
Klikkeljetek az “Olvass tovább!” gombra, és nézzétek meg az interjút felvételről! Continue reading
Árpád mai élő RadioCafés interjúja a Milliók reggelire című műsorban (felvételről)
Két nagyságrenddel komolyabb, mint a Kossuth rádiós. (25 perc)
A húsvéti hosszúhétvégén nem terveztem különösebb kerékpártúrázást, inkább csak tervezni és szervezni akartam a nagy túrát. Persze ez nem sikerült, hiszen tombolt a Tavasz, vagy inkább egyenesen a Nyár, illatoztak a virágok, tűzött a nap, hát persze, hogy inkább nyeregbe pattantunk.
Péntek este tesztelgettük a napcellás töltőt és a netbook-ot, utóbbiba bele is szerelmesedtem, de rendesen. Szombaton még meghallgattuk a Kossuth rádión a Szombat Délelőtt című műsort, ahol az Adab.hu-s fiúkkal trióban kaptak minket mikrofonvégre, aztán délután kimentünk Ádámmal Zsámbékra. Szégyen szemre kocsival, mert már fogytán volt az idő, és nem akartunk maradék néhány órát a városban való tekerésre pazarolni.
Kikaptuk a kocsiból a bringákat, majd nekivágtunk az aszfaltnak. Én természetesen most is – amúgy tök feleslegesen – „kargó szakosztály”-t játszottam, vagyis a két kicsi 12,5 literes MSX táskát és a kormánytáskát fullra pakolva tekertem. Persze így is faltuk a kilométereket, észre se vettük, és már Perbálon is voltunk, csak úgy szaladt alattunk az út. Az idő pedig egyenesen makulátlan volt, tűző napsütés, minimális széllel párosítva. 
Tinnye után Úny, majd Máriahalom jött szembe, utóbbi falucska különösen elnyerte a tetszésem. Epöl majd Bajna után Gyermelyen megálltunk egy szódára, és meglocsoltuk Ádám egyik kedves hölgy ismerősét.
Zsámbékra visszaérve konstatáltuk, hogy ez jó kis kör volt, illetve hogy a házilag eszkábált agydinamós USB töltő talán túl jól is működik, mert megdöglesztette az mp3 lejátszómat. Lehet, hogy nem kellett volna 56-al száguldozni a lefelékben… 🙂 Continue reading
Most, hogy már pár hosszabb tekerésen velem volt, úgy érzem itt az ideje megírni az Ironcladtől kapott Mach 5 kerékpáros és extrémsport kesztyűvel kapcsolatos első benyomásaimat. Kb évente elhasználok egy pár nyári bringáskesztyűt, néha pedig elhagyom őket, úgyhogy van összehasonlítási alapom más márkákkal, de sajnos az általam alkalmazott (és favorizált) modellek nevét nem írhatom ide, úgyhogy most csak a Mach 5 jó és rossz tulajdonságaira térnék ki az első pár alkalom tapasztalatai alapján.
Ironclad Mach 5
Kezdjük a pozitívumokkal. A legfontosabb, hogy nagyon jól tapad. Kellemes meglepetést okozott, hogy az alapvetően csúszásra hajlamos kormánybandázsomat izzadtsági foktól függetlenül nagyon stabilan tudom vele tartani. A velúr-szerű anyagból készült tenyér rész, és a hüvelyk és mutatóujj között elhelyezkedő szintetikus(?) bőr biztosítja ezt a tulajdonságot, és emellett tartósnak is tűnik.
A másik kellemes meglepetés a tenyér betétjének vastagsága, aminek a kesztyű az amúgy feltűnően jó rezgéscsillapítását köszönheti. Országúti kerékpár használóként én ebből a két jellemzőből profitáltam a legtöbbet. Kíváncsian várom, hogy a hosszútávú nyúzás alkalmával ez a párnázat milyen hamar veszíti el előnyös tulajdonságait, a kesztyűim többsége sajnos ilyen téren nem vizsgázik túl kiemelkedően.
Az olyan standard megoldások, mint a tenyér hüvelykujj felőli oldalán elhelyezkedő izzadtságtörlő sáv számomra nem különösebben érdekes funkciók, nem szoktam a kesztyűmbe törölni a homlokom.
És akkor következzenek a negatívumok, amik bármennyire is szeretném, de ennél a terméknél is jelen vannak. Kétségkívül az egyik legbosszantóbb, hogy a kesztyűt nagyon nehézkes levenni! Egyenként kétszer meg kell húzgálni minden ujját, mire le tudom imádkozni a kezemről. Érthetetlen, miért nem került fel két ujj közé egy-egy átkötés, aminek segítségével egy mozdulattal lerántható volna.
A következő a kesztyű színe. Passzol mindenhez, de könyörgöm: nyári kesztyűnek fekete?! Ráadásul ezzel összevág egy másik kellemetlen dolog: nem szellőzik jól. Nem tudom pontosan miből készült a felső hálós réteg, de sajnos nem jók a szellőzési tulajdonságai, bringázásra cseppet sem ideális. És az utolsó, az előbbiekhez képest elhanyagolható negatívum, hogy a tépőzár összehúzódásánál túl kicsi az U alakú kivágás, ezért a hozzám hasonlóan kis átmérőjű csuklóval rendelkező, de nagyobb tenyerű emberek nem tudják eléggé összehúzni anélkül, hogy egymásba ne érnéne a két vége.
Az eddigi tapasztalataim felemásra sikeredtek a Mach 5-ről, de végsősoron tavaszi és őszi használatra a jó tulajdonságai miatt örömmel tudom ajánlani másoknak is. Én szívesen hordom majd.
Ádám
Avagy Árpád interjúja a Kossuth rádióban (felvételről)
Arpesz Kossuth radio interju
Hétvégén összejött az egész csapat, akik jönnek a nagy kerékpártúra bizonyos szakaszaira, és toltunk egy fantasztikus Börzsöny Pilis kört. A 6 fős banda még kiegészült Ádám cimborájával, Kutyával, illetve Kutya barátnőjével, Zsófival, és BanziG barátnőjével, Andival, valamint Szentei Tamás csatlakozott még hozzánk Párkányban.
Na de kezdjük az elején. A Batyin illetve a Szent Lélek téren összeverődött a bagázs, majd elindultunk. Rögtön macskakövön, grrr… Mások is úgy gondolták, hogy érdemes nyeregbe pattanni 2009 talán első igazán meleg, napsütéses hétvégéjén, ezért kész kis Critical Mass volt a bringaúton, csak úgy hömpölygött a kerékpáros tömeg, jó volt nézni. Valahol az északi összekötő híd előtt Kutya bekapta a túra első és egyetlen defektjét. Gyorsan megszerelték a srácok, beleszuszákoltunk a hátsóba annyi bárt, amennyit a kispumpa csak elbírt, aztán hajtottunk tovább. Szentendrén bevásároltunk egy kisboltban némi folyadékot, majd folytattuk Dömörkapu felé. Hamarosan eltűntek az autók, csak a kirándulóké és a bringáké lett az út. 
Enyhén emelkedett, még épp kellemes volt rajta tekerni. Később aztán jött egy-két durvább szakasz, el is durrant bennem valami, és gondoltam megtekerem amennyire csak bírom. Ádám utánam eredt, hát nem sikerült leszakítani. 🙂 Viszont egy jót szusszantunk, mire a többiek utolértek minket. Két csurig pakolt 12,5 literes MSX táskával és sátorral azért nem olyan egyszerű a kb. 10% körüli emelkedőn virgonckodni. A lányok is egész jól bírták a kaptatókat. A meredekebb részeken nem mindig jöttek el velünk, de sose kellett egy-két percnél többet várni senkire. Ennyi pedig még bőven belefér, az lenne a nagy csoda, ha 9 főből mindenkinek egyforma lenne a kondija.
A hétvégén kint voltunk a Vasúttörténeti Parkban a Bringaexpón, méghozzá a főtámogatónk, az Evobike standján. Kapott egy kis sarkot a kerékpártúránk, ki volt állítva Bazsi, Nándi és az én kerékpárom, naná, hogy szépen megkapolva a vadállat piros, vízálló MSX táskákkal, melyeket mondanom sem kell, hogy az Evobike-tól kapunk.
Ezek mellett a fő látványosságok a standon az összecsukható kerékpárok, és a rekumbensek, vagyis a fekvőkerékpárok voltak. Vetítőnk is volt, nagyon vad videók pörögtek a vásznon, nem gondoltam volna, hogy ezekkel a rekukkal még terepen is lehet rakni. Volt érdeklődés a standon, néha csak úgy tolongott a tömeg. Nagy sikere volt a Multinavigátor.hu-tól kapott napcellás töltőknek is. Hogy a GPS-ről, a gázfőzőről és a Vapor főzőszettről ne is beszéljünk. Már alig várom, hogy élesben is használjam őket!
Azonban ennél volt még egy sokkal fontosabb dolog a kiállításon. A kapcsolatépítés. Első nap felismertem, hogy nem akkor tudom kihozni a legtöbbet az expón való jelenlétből, és a támogatóimmal sem akkor teszem a legjobbat, ha egész nap ott ülök a standunkon a bringáink és az útvonalterv mellett, fűnek fának magyarázva, hogy micsoda kemény legények leszünk 
mi idén tavasszal, és micsoda frankó cuccokat kaptunk a már meglévő szponzorainktól. Hanem ha további támogatók és médiapartnerek után indulok. Ehhez ennél jobb helyen nem is lehettem volna, mint a Bringaexpón!
Egy szerencsés véletlen folytán rögtön sikerült megismerkednem Szilasi Lacival, az expó főszervezőjével, akivel gyorsan le is beszéltünk Velo.hu-s megjelenéseket a túránkról.
No ez már valami, amin el is lehet indulni. Fogtam hát a túratervet és néhány térképet a túránkról majd nekiindultam sorra venni a kiállítókat, mint potenciális szponzorjelölteket.
Kezdjük a történet szomorú oldalával: Köszönöm azoknak, akik kerek-perec megmondták egyből, hogy erre most nincs keretük, lehetőségük („jelen gazdasági helyzetben…”), nem pedig elkezdték lökni a rizsát, hogy írjak le egy e-mailben mindent az amúgy már vészesen fogyatkozó időmből egy olyan e-mail címre, amire már számtalanszor megtettem ezt, de válaszra egyszer sem méltattak. Pedig már egy rövid „Nem!”-nek is jobban örültem volna, mint a bizonytalanságnak. No de cégeket ne említsünk. Annál inkább viszont azokat, akik lelkesen fogadták a túránkat, és az ötletet, hogy beszállnak ők is ezzel-azzal. Vegyük sorra Őket:
– Először az Ironclad pultján sikerült megismerkedni Sprecher Péterrel, akinek nagyon tetszett a kerékpártúránk, még 10 perce sem beszélgettünk, máris egy pár nagyon frankó láthatósági neonzöld színű kesztyűt találtam a kezeimen.
(Aznap este már abban is raktam haza, állat jó volt, köszi még1x!) Északon el fog kelleni egy olyan windstopper kesztyű amiből Nekik számtalan fajta van, de emellett nedvesség elvezető aláöltözetet és rövidnadrágokat is tartanak. Jövő héten fogunk leülni tárgyalni a konkrétumokról, de Péter hozzáállását látva szinte biztos vagyok benne, hogy Ironclad kesztyűkben toljuk majd a hideg északon.
– Már-már bezárni készült szombaton az expó, mikor próbaképpen benéztem az SH+ standjára is. Elmeséltem gyorsan, miről szól a történet, majd a lényegre tértem: ugyan nem támogatnának-e meg minket néhány sisakkal és napszemüveggel?! A válasz: “Dehogynem! Egy ilyen túrára viszont kötelező piros-fehér-zöld sisakokban mennetek!” Nagyon passzosak és eszméletlen jól néznek ki a sisakok, egyszerűen vadítóak! 🙂 Jó volt látni az SH+-osok érdeklődését a túránk iránt, és jólesett már a tudat is, hogy lám, akadnak itt még olyan emberek, akik értékelik az ilyesmit.
– Voltak még mások is, akik mutattak érdeklődést az együttműködés iránt, de mivel konkrét ígéret még nem hangzott el, itt most még nem merek írni Róluk. De a jövő hét arról fog szólni, hogy megyek, írok, telefonálok, egyeztetek mindenkivel.
Vasárnapra Szilasi Laci beszervezett nekem a színpadra egy kis spontán beszélgetést a túráról, Nándi felvette az egészet, így most meg is tudjátok tekinteni:
Sorry, hogy nem mindig hallani mindent a felvételen, ez sikerült. És hát én sem vagyok egy profi interjúalany, de azért Talmácsi Gábor elé befértem 8 és fél percben. 🙂 Sebaj, gyakorlásnak épp jó volt. Ugyanis holnap az Adab.hu-s srácok bevisznek a Kossuth rádióba! 🙂 Sőt, vasárnap zárás előtt sikerült beszélnem László Jánossal is, a Magyar Kerékpáros Klub elnökével. Azt mondta, semmi akadálya, hogy megjelenjen néha valami a Kerékpárosklub.hu-n is a túránkról. Ekkor már körünkben volt Kecso is az Adab.hu-tól, illetve befutott országos cimborám, Bander is. Őt nem kellett kétszer kérni, hogy benevezzünk egy goldsprint versenyre. Felmásztunk Buppa mellé a színpadra, aztán megraktuk az 500 métert a görgőkön, ahogy csak bírtuk. Hát a fiúk ilyenkor már aludni szoktak, és a nap is rossz szögből sütött, de azért jó tanulság volt, majd a videóról kielemezzük:
Várható volt, hogy lerak a rohadék 🙂 „Azt mondják, hogy rövidtávon verhető…” És tényleg! 😀 Nagy volt, nagyon nagy, jó móka ez a goldsprint! Lefelé jövet a ringből még sikerült elkérnem Buppa kontaktját is. Nem tudom mennyire mozog Critical Mass-os körökben, mindenesetre biztos közelebb van Hozzájuk, mint én, így tud majd segíteni. Ugyanis szeretném kicsit magammal vinni a felvonulás eszméjét is, ha már a CM utáni héten indulunk útnak, felkapnám néha a fejem fölé a bringát az utazás során. Mondjuk az Eiffel-torony előtt, A Világ második legnagyobb fjordjának tövében, na és persze Európa legészakibb pontján, Nordkappon. 🙂 Ha megéljük, hogy eljutunk oda. (Hogy a viharba ne?!?) 🙂
Köszönöm először és leginkább az Evobike-nak, hogy kint lehettünk az expón, élménynek is fantasztikus volt ott lenni ennyi bringa és bringás arc között, de ami még fontosabb, hogy sikerült újabb partnereket találni. És köszi srácok, hogy segítettetek mindenben! Jó csapat leszünk mi az úton is, én már látom! 😉
