Épp abban a pillanatban érkezett meg Arnt az autójával és egy másik couchsurferrel, amikor megtaláltuk a házát. Bent levedlettük a vizes ruháinkat, és forró bögre teák tucatjainál megindult a nagy diskurzus a konyhában. Nagyon jólesett a sok tea, pontosan erre volt szükségünk , hogy visszatérjen belénk az élet.
Arnt-t háza egy kétszintes faház, odafent 3 hálószobával, lent konyhával, nappalival, fürdőszobával. A házhoz
1,5nkm “telek” is járt, bár itt kicsit más értelmezése van ugye ennek. Kerítést kb. több ezer kilométer óta nem láttunk már. Kérdeztem Arnt-ot, hogy miért nem termeszt valamit, persze fogtam is a fejem a válasza után, itt túl rövid a “meleg” évszak ahhoz, nomeg a meleg is mást jelent náluk. Tavaly 3 nap volt az évben, amikor 20 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Ja, és a termesztést mások is megakadályozzák: a 4000 rénszarvas a szigeten. Kezdetben voltak virágai a kertben, amíg a rénszarvasok meg nem találták. A lappok tartják az állatokat, és persze mint mindenütt itt északon, szabadon kószálnak. A sziget lakossága 3100 fő, ebből 2500-an Honningsvag-ban élnek, és ezen a Sarnes-nek nevetett kis helyen, a félszigeten ahol vagyunk, mindössze heten! Azaz Arnt-nak 6 szomszédja van, a következő legközelebbi lakosig pedig 10km-t kell megtennie egy 4,4km-es alagúton keresztül a hegyen. Continue reading
Utánfutókkal nyomták, láttuk őket már este is, de akkor azt hittük, norvégok, mivel az utánfutók a norvég zászló színeiben pompáztak. Mire összerámoltuk magunkat a kempingben és a bevásárlást is letudtuk Alta központjában, délután kettő óra is elmúlt már.
Nándinak nem sokat száradtak így a kerítésre kiteregetett ruhái… 🙂 Megreggeliztünk a konyhában, főztünk egy teát, majd összepakoltuk a táborunkat, és kitettük magunkat az útra.
Kedvenc részünk, amikor elfogy a müzli, és ki kell innod a hideg csokis tejet a hideg acélbögréből. 🙂
vettünk reggelinek valót, müzlit, kenyeret és felvágottat, majd kiültünk a közeli kis kikötő elé, egy taxiállomás padjaira. Volt itt néhány részeg punk fazon, akiknek annyira nem örültünk, de hálisten elvoltak magukkal pár paddal odébb. Egy osloi fociklub játszott ezen a napon a bergeni csapattal, ez látszott is a városon, a szokásos turistahadon túl most még focidrukkerek is ellepték az utcákat.
Kifelé menet a városból még megnéztük a körforgalom mellett a híres távolságjelző táblát, majd bevásároltunk, és elhagytuk a várost.
Or at least start the post in English. I have never experienced this high level of kindness and helpfulness before like nowadays in Norway. I’ve just started hitching 5 minutes ago, when you came and saved me with your car and your trailer. It was really nice to travel with you to Narvik, even if I broke one of the main rules of the trip (no any kind of motorized help). Thank you for your help and we wish you all the best for the future! And it was also nice to meet Birk at the backseat! 😉
kiértünk a hajóállomásról, az elágazásnál rögtön egy vicces tábla fogadott minket: “A” nevű település balra 4,5km. Vagyis ez igazából karikás A volt, vagyis O. De mi jobbra hajtottunk, rögtön át egy alagúton, ami után pár kilométerrel már meg is érkeztünk Reine-be. Meseszép hegyek között elterülő kis falucska, pöpec házak a vízpartján, de mi ez a furcsa büdös? Valami tengeri herkentyűk vannak kiteregetve mindenfelé száradni. Ez persze mit sem zavart minket, hozzátartozott a helyhez, aminek az összképe ettől még több mint pazar maradt. Az első sziget, a Moskenesöya déli partján lassan teltek a kilométerek. Fáradtak, nyomottak voltunk még. 40 km után egy Ramberg nevű helyen álltunk meg. Találtunk egy boltot, beszaladtam virsliért, jó drágán kaptam egy 15 darabos csomagot, amit azon nyomban megsütöttünk és felfaltunk a bolt előtti padon. Rambergből kifelé menet egy hatalmas, homokos partszakaszt pillantottunk meg, gyönyörű türkiz tengerparttal. Elhatároztuk, hogy egy ilyenben meg kell majd fürödnünk!
Utána persze nem feküdtem vissza azonnal, hanem még rendezgettem kicsit a bejegyzéseket a blogon. Sajnos nem sokat sikerült már aludni ezután, mert 10-re menni kellett a bringaszervizbe, addigra volt megbeszélt időpontom. De sajnos kicsit elnéztek valamit, mert egy órát vártam, közben Nándi is megérkezett, de a kerékpárszerelő csak nem akart betoppanni 11-re, amikorra kellett volna neki. Negyed 12-ig még nézegettük a csili-vili, otthon még sosem látott outdoor cuccokat, meg a horror árakat, aztán azt mondtuk, hogy helló, majd jövünk, addig körbenézünk a Nation Aviation Museum-ban, vagyis a Norvég Repülési Múzeumban, ami a szerviztől csak két sarokra volt. Korai volt az örömünk az újságban talált kuponnal, azt hittük, hétfőnként ingyenes belépést jelent két főre az újság felmutatásával, de aztán a jegypénztárnál kiderült, hogy csak az újság előfizetői számára él az akció. Próbáltam viccelni, hogy és azoknak sem, akik benne vannak az újságban, de félreértették poént, újságírói igazolványt kértek… 🙂 Így történt, hogy végül lecsengettük fejenként a 90 koronát a belépőkért, ami végül is nem olyan szörnyű összeg, ha azt vesszük, hogy Norvégiában vagyunk.
Tájékozódási futás, azaz tájfutás. Számomra rengeteget jelent, általa lett sok-sok jó barátom, meg tanultam küzdeni, miatta lett egy egész jó kondim, és jutottam el olyan gyönyörű tájakra, ahol sokszor amúgy ember nem járna, ha nem léteznének a tájfutók. 🙂 A dolog úgy kezdődik, hogy kapsz egy térképet a rajtban, bejelölnek rajta 15-30 pontot összekötve, ezeket sorban kell érintened. A térkép méretarány 1:10000 vagy 15000, vagyis elég részletes térképet kapsz a terepről, kis ösvények, kövek, sziklák, padok, jellegzetesebb fák már külön be vannak jelölve rajta. Ez alapján kell tájékozódnod, felismerni a térképen jelölt terepet a valóságban és kitalálnod az ideális útvonalat a pontok között, illetve meg kell találnod a pontokat. A történet általában, mint most Bodöben is, egyéni és időre játsszák, tehát aki nyerni akar, annak rohannia kell. Ha egy pontot kihagysz, vagy rossz pontot fogsz, diszkóznak, vagyis diszkvalifikálnak. Mivel éreztük, hogy igen fáradtak vagyunk és ezen az egy nap pihenő sem segített a verseny előtt, nekünk most a célunk csak a részvétel volt, illetve a teljesítés. No meg legfőképpen enjoy the ride, vagyis most enjoy the o-run!