100 nap bringa

Trondheimben Vibeke-éknél persze mondanom sem kell, nem sikerült felkelni a tervezett 8 órakor. Én talán még 10-kor is a matracot nyomtam, nagyon nagyot aludtam, ami már kellett is. Közben Balázs ugrott ki helyettem tejet venni a reggelihez, amit aztán Vibeke meg is főzött. Egy kásaféle történet volt a reggeli, amit igazán a tetejére szórt barnacukor és fahéj dobott fel, de nagyon. Fel is faltam belőle két nagy tányérral.
Beindítottunk egy mosást is, aztán nekivágtunk a városnak. Vibeke eredetileg a húga bringájával jött volna velünk, de a tesó lelépett a géppel munkába.
read more »

Reggelre megszáradtak a ruháink a mosdóban. Miközben kisütött a nap, összepakoltuk magunkat és átmentünk szembe a szupermarketbe bevásárolni, majd a közeli padon jó alaposan bereggeliztünk. Sajnos dél lett, mire elindultunk, egyrészt a késői lefekvés késői ébredést vont maga után, másrészt napról napra egyre fáradtabbak vagyunk és lassabban megy minden.
read more »

Hú, nagyon kemény napunk volt. Addig ugye megvan az előző bejegyzésben, hogy hajókáztunk a Geirangerfjordon. A Valldal-i kikötésig szép is volt minden… Sőt, még a kikötés után is. Először kicsit nehezen emésztettem meg a hosszú, lassú emelkedőt, de aztán belejöttem és onnantól már élveztem az egészet. Valószínű Nándi még jobban élvezte, mert jól elhúzott előre. Aztán egy vízesésnél megvárt minket. Kiépített sétányok voltak egy szűk, mély szakadék felett, lent pedig elképesztő erővel dübörgött a rengeteg víz.
read more »

A kempingben való ébredés jóval kényelmesebb volt, mit csak úgy a semmiben. WC, mosdó, asztalnál való reggeli… Elszoktunk már az ilyesmitől. Ha még ezt is beleszámoljuk a kemping nyújtotta kényelmekbe, azt hiszem bőségesen megérte 1800 forintért. (a zuhannyal együtt, ami 10 korona volt, azaz kb. 300 forint)
Azért így is lett majdnem fél 11, mire elindultunk. Kikerültünk egy alagutat a tóparton, majd átvágtunk a Hjelle nevű falucskán. Balázs ekkor még úgy vélte, tiszta szívás lesz a mai napunk:

read more »

Robitól fél 10-kor indultunk el, a tó keleti partján tekertünk végig, 20km-nél a töltésen álltunk meg reggelizni. A tó keleti sarkától átkeltünk egy hatalmas völgybe, amiben észak felé folytattuk. Eszméletlen látvány tárult elénk a völgyben, jobbról egy hatalmas vízesés zubogott alá, csak pár méterre tőlünk:

read more »

Bergenből való indulásunk napját is sikerült később kelni a tervezettől, 7:45-kor másztunk ki az ágyból. Reggeli, pakolás, búcsú Cathy-től és Richard-tól. Aranyosak és rendesen voltak velünk, jókat beszélgettünk és nevettünk együtt, sokat érdekeset kérdeztek a túránkról is, egyvalamit azonban nem értettem rajtuk: hogy miért nincs még gyermekük? Vagy inkább miért nincs egyáltalán? Látszólag mindenük megvolt, nekem csak ez hiányzott volna a teljes boldogsághoz a helyükben.
Mire kiléptünk az utcára, pont elállt az eső, és még a nap is kipróbálkozott kicsit a felhők közül. Nehezen indult a nap, az első 30, Richard szerint sík kilométeren sokat nevettünk azon, hogy ez az őrült örökké tartó föl-le hullámvasutazás nekik sík terepnek számít. Látnák az Alföldünket! Na, az sík, de ez nagyon messze van tőle! read more »

Bergenben jó későn keltünk, kaptunk reggelit, majd beszabadultunk a városba cuccok nélküli bringákkal. Befelé menet már nem lehetett eltéveszteni a bringa utat az autópálya mellett.
Első célpontunk a turistainformáció volt a halpiaccal szemközti sarkon. Itt lőttünk ingyenes várostérképeket, majd mentünk is egyenest a kerékpárszervizbe. Balázsnak egész jutányos áron bevállalták a lánc és hátsó fogaskerekek cseréjét, váltó beállítását. Délután 3-ra kész lesz, ígérték. Leláncoltuk a többi gépet is, és gyalog vágtunk neki a városnak. Átvágtunk a tegnapi tó mellett a katedrálishoz, bementünk, leültünk kicsit, nem nagy szám, láttam már cifrábbat az úton, de ez most nem is számított, egyszerűen csak jó volt kicsit itt is bent lenni, ülni és nézni ki a fejemből, megállni egy pillanatra.
Beszaladtunk egy közértbe is, visszaváltottuk a tegnapi sörös dobozokat és vettünk helyettük teliket. Aztán egy szűk sikátoron keresztül átvágtunk a halpiachoz, ahol jól körbenéztünk, majd végül 110 koronáért fejenként beneveztünk egy-egy rákos-lazacos-köretes tányérra. Igen drága és finom volt. Előbbit nem bántuk, utóbbit elvártuk, ezt itt most ki kellett próbálni, Bergent nem hagyhatjuk úgy el, hogy nem ettünk a halpiacon semmit! read more »

Szerencsénkre nem a jegesmedve vitte tovább a küldetést…:) egy bazinagy, sokemeletes, Aurora-nak keresztelt úszó város kötött ki tőlünk pár méterre. Az ötödik emeleti kabinok erkélyén fényképezőgépes turisták lövöldöztek az Eidfjord völgyére, közben csodálkozva nézték a három csövező bringást a közeli parkban. Buszok álltak be sorban a hajó mellé, vitték fel sorban a Voringfossen-hez a sok embert.
A városban is beindult az ipari turizmus, ahol tegnap kihalt volt minden ott most nyugdíjas német turisták lepték el a terepet.
Mi egy padnál reggeliztünk, 9-kor nyitott a bolt, rögtön berajzottunk és bevásároltunk. Szendvicseket ettünk téliszalámival, én pedig még rátoltam a müzli maradékát egy liter tejjel, amitől persze ismét jól elteltem. Indulás előtt megint találkoztunk a norvég barátunkkal, most csak a sráccal, jött a boltba ő is reggelit vásárolni.
A terep - bár azt hittük az lesz - nem lett egyszerűbb a fjord mentén. Nem szintben haladtunk, egy helyen 100 métert is felvettünk a tengerszinttől. Sajnos pont ugyanitt utat is építettek, ami nagyon nem ízlett nekünk. Por szállt és csúnya nagy, hangos gépek dübörögtek mellettünk. Aztán valahogy csak túl lettünk az egészen és megérkeztünk Kinsarvik-ba, ahonnan a komp jár Kvanndalba, a fjord északi partjára, amerre nekünk folytatni kell utunkat Bergen felé.
read more »

Reggel igen kemény volt az ébredés, kb. úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. Gyorsan kidobáltam mindent a sátorból és odakint pakoltam össze. Azt beszéltük meg, hogy ma repülőrajtot veszünk, vagyis nem a sátorhelyen reggelizünk, hanem valamivel odébb, hogy ezzel is meggyorsítsuk az indulást. Gondolván, hogy talán a reggeli elég nagy motiváció egy gyorsabb pakoláshoz. Hát nem így volt, ismét 10 óra környékén sikerült csak útra kelnünk. Ez már csak egyre nehezebb lesz…
Komolyabb emelkedőt jeleztek a táblák, ezért úgy gondoltuk, még most érdemes inkább megállnunk, nehogy éhgyomorra kapjunk be valami izmosabb kaptatót, az nem lenne finom. Egy buszmegállóban ettünk téliszalámis kenyereket.
Egy Hol nevű településen kanyarodtunk fel a völgyünkből egy meredeken fölfelé tartó útra Haugastöl felé. Ez a kaptató egyikünknek sem esett jól, igen meredek volt és valahogy nagyon nem volt még finom felkapaszkodni rajta. Mire felértünk, patakokban folyt rólunk a víz. Innentől aztán Geilo-ig lankásabb maradt a táj, majd egy csúnyább (egy tényleg csúnya!) tó mellett folytattuk kisebb hullámvasutazásokkal. Igencsak kivett belőlünk ez a sok emelkedő, nekem különösen nem esett jól most ez a nagy terhelés, nehéznek éreztem a bringát, de saját magamat is. Még az is nehezemre esett, hogy a mezem hátsózsebéből elővegyem a fényképezőt és fotózzak - amit amúgy imádok. Még fel sem ébredtem igazán, máris több száz métert kellett felkapaszkodnunk. Nem éreztem magamban az erőt, nyűgös voltam és ezt éreztem is magamon. Nem volt vidám az élet outdoorfalván ekkor. read more »

Későn indultunk el Gyuriéktól Osloból, már 10 óra bőven elmúlt, amikor az ajtó előtt búcsúzkodtunk. Jó volt náluk lakni, igazán kipihentem magam, feltöltődtünk mi is, nem csak az aksik. Szemerkélő esőben ültünk fel a gépekre, és hajtottunk le arra a közeli főútra, ami nekünk kellett.
Bringasávunk volt, de nem arra ment, amerre nekünk kellett volna, viszont a felhajtót már rég elbuktuk. Át kellett tolnunk a gépeket egy komolyabb töltésen, hogy kijussunk a főútra. Kicsit rögtön át is áztunk a magas, vizes fűtől, de ez ekkor még nem szegte a kedvünket. Hanem az össze-vissza kanyargó, legtöbb helyen egyáltalán nem kitáblázott kerékpárút. Na, ez az, ami ekkor is, és aztán még számtalanszor felbosszantott minket - úgy érzem jogosan. Minek kitáblázni egy bringautat, ami aztán tovavész… Megszűnik, eltűnik, beleolvad a főútba, vagy ami a legrosszabb, utcák és kerékpárutak sokaságába torkollik, további irányjelző táblák nélkül. Így a szerencsétlen kerékpáros utazónak gőze se lesz, merre tovább… GPS-re már egy ideje nem hagyatkoztam, mondván, hogy az csak az autós utakat tudja, minek az, amikor itt vannak a jó kis táblák a bringásoknak… Ha-ha-ha, így nem ér semmit az egész, sőt! Na mindegy, hagyjuk ezt, írjunk a pozitív dolgokról. Ahogy Ádám mondaná: Ha csinálunk valamit, csináljuk jól. Ha nem így teszünk, talán jobb, ha nem is csináljuk… Így vannak a norvégok is a kerékpárutakkal. Vannak, de ahogy vannak…

read more »