100 nap bringa

A hétvégén kint voltunk a Vasúttörténeti Parkban a Bringaexpón, méghozzá a főtámogatónk, az Evobike standján. Kapott egy kis sarkot a kerékpártúránk, ki volt állítva Bazsi, Nándi és az én kerékpárom, naná, hogy szépen megkapolva a vadállat piros, vízálló MSX táskákkal, melyeket mondanom sem kell, hogy az Evobike-tól kapunk.

Ezek mellett a fő látványosságok a standon az összecsukható kerékpárok, és a rekumbensek, vagyis a fekvőkerékpárok voltak. Vetítőnk is volt, nagyon vad videók pörögtek a vásznon, nem gondoltam volna, hogy ezekkel a rekukkal még terepen is lehet rakni. Volt érdeklődés a standon, néha csak úgy tolongott a tömeg. Nagy sikere volt a Multinavigátor.hu-tól kapott napcellás töltőknek is. Hogy a GPS-ről, a gázfőzőről és a Vapor főzőszettről ne is beszéljünk. Már alig várom, hogy élesben is használjam őket!

Azonban ennél volt még egy sokkal fontosabb dolog a kiállításon. A kapcsolatépítés. Első nap felismertem, hogy nem akkor tudom kihozni a legtöbbet az expón való jelenlétből, és a támogatóimmal sem akkor teszem a legjobbat, ha egész nap ott ülök a standunkon a bringáink és az útvonalterv mellett, fűnek fának magyarázva, hogy micsoda kemény legények leszünk mi idén tavasszal, és micsoda frankó cuccokat kaptunk a már meglévő szponzorainktól. Hanem ha további támogatók és médiapartnerek után indulok. Ehhez ennél jobb helyen nem is lehettem volna, mint a Bringaexpón!

Egy szerencsés véletlen folytán rögtön sikerült megismerkednem Szilasi Lacival, az expó főszervezőjével, akivel gyorsan le is beszéltünk Velo.hu-s megjelenéseket a túránkról.

No ez már valami, amin el is lehet indulni. Fogtam hát a túratervet és néhány térképet a túránkról majd nekiindultam sorra venni a kiállítókat, mint potenciális szponzorjelölteket.

Kezdjük a történet szomorú oldalával: Köszönöm azoknak, akik kerek-perec megmondták egyből, hogy erre most nincs keretük, lehetőségük („jelen gazdasági helyzetben…”), nem pedig elkezdték lökni a rizsát, hogy írjak le egy e-mailben mindent az amúgy már vészesen fogyatkozó időmből egy olyan e-mail címre, amire már számtalanszor megtettem ezt, de válaszra egyszer sem méltattak. Pedig már egy rövid „Nem!”-nek is jobban örültem volna, mint a bizonytalanságnak. No de cégeket ne említsünk. Annál inkább viszont azokat, akik lelkesen fogadták a túránkat, és az ötletet, hogy beszállnak ők is ezzel-azzal. Vegyük sorra Őket:

– Először az Ironclad pultján sikerült megismerkedni Sprecher Péterrel, akinek nagyon tetszett a kerékpártúránk, még 10 perce sem beszélgettünk, máris egy pár nagyon frankó láthatósági neonzöld színű kesztyűt találtam a kezeimen.

(Aznap este már abban is raktam haza, állat jó volt, köszi még1x!) Északon el fog kelleni egy olyan windstopper kesztyű amiből Nekik számtalan fajta van, de emellett nedvesség elvezető aláöltözetet és rövidnadrágokat is tartanak. Jövő héten fogunk leülni tárgyalni a konkrétumokról, de Péter hozzáállását látva szinte biztos vagyok benne, hogy Ironclad kesztyűkben toljuk majd a hideg északon.

– Már-már bezárni készült szombaton az expó, mikor próbaképpen benéztem az SH+ standjára is. Elmeséltem gyorsan, miről szól a történet, majd a lényegre tértem: ugyan nem támogatnának-e meg minket néhány sisakkal és napszemüveggel?! A válasz: “Dehogynem! Egy ilyen túrára viszont kötelező piros-fehér-zöld sisakokban mennetek!” Nagyon passzosak és eszméletlen jól néznek ki a sisakok, egyszerűen vadítóak! 🙂 Jó volt látni az SH+-osok érdeklődését a túránk iránt, és jólesett már a tudat is, hogy lám, akadnak itt még olyan emberek, akik értékelik az ilyesmit.

– Voltak még mások is, akik mutattak érdeklődést az együttműködés iránt, de mivel konkrét ígéret még nem hangzott el, itt most még nem merek írni Róluk. De a jövő hét arról fog szólni, hogy megyek, írok, telefonálok, egyeztetek mindenkivel.

Vasárnapra Szilasi Laci beszervezett nekem a színpadra egy kis spontán beszélgetést a túráról, Nándi felvette az egészet, így most meg is tudjátok tekinteni:

Sorry, hogy nem mindig hallani mindent a felvételen, ez sikerült. És hát én sem vagyok egy profi interjúalany, de azért Talmácsi Gábor elé befértem 8 és fél percben. 🙂 Sebaj, gyakorlásnak épp jó volt. Ugyanis holnap az Adab.hu-s srácok bevisznek a Kossuth rádióba! 🙂 Sőt, vasárnap zárás előtt sikerült beszélnem László Jánossal is, a Magyar Kerékpáros Klub elnökével. Azt mondta, semmi akadálya, hogy megjelenjen néha valami a Kerékpárosklub.hu-n is a túránkról. Ekkor már körünkben volt Kecso is az Adab.hu-tól, illetve befutott országos cimborám, Bander is. Őt nem kellett kétszer kérni, hogy benevezzünk egy goldsprint versenyre. Felmásztunk Buppa mellé a színpadra, aztán megraktuk az 500 métert a görgőkön, ahogy csak bírtuk. Hát a fiúk ilyenkor már aludni szoktak, és a nap is rossz szögből sütött, de azért jó tanulság volt, majd a videóról kielemezzük:

Várható volt, hogy lerak a rohadék 🙂 „Azt mondják, hogy rövidtávon verhető…” És tényleg! 😀 Nagy volt, nagyon nagy, jó móka ez a goldsprint! Lefelé jövet a ringből még sikerült elkérnem Buppa kontaktját is. Nem tudom mennyire mozog Critical Mass-os körökben, mindenesetre biztos közelebb van Hozzájuk, mint én, így tud majd segíteni. Ugyanis szeretném kicsit magammal vinni a felvonulás eszméjét is, ha már a CM utáni héten indulunk útnak, felkapnám néha a fejem fölé a bringát az utazás során. Mondjuk az Eiffel-torony előtt, A Világ második legnagyobb fjordjának tövében, na és persze Európa legészakibb pontján, Nordkappon. 🙂 Ha megéljük, hogy eljutunk oda. (Hogy a viharba ne?!?) 🙂

Köszönöm először és leginkább az Evobike-nak, hogy kint lehettünk az expón, élménynek is fantasztikus volt ott lenni ennyi bringa és bringás arc között, de ami még fontosabb, hogy sikerült újabb partnereket találni. És köszi srácok, hogy segítettetek mindenben! Jó csapat leszünk mi az úton is, én már látom! 😉