Élménybeszámoló a Gödörben
Kategória: Általános január 19th, 2010, írta: Árpesz
A Magyar Kerékpáros Klub Bringázz a Munkába téli kampányának keretében január 24 és 29 között különböző programokat szervez.
Szerdán, azaz január 27-én este a Gödörben lesz 100napbringa előadás is. Ezúton szeretettel meghívok minden kedves érdeklődőt / olvasót / barátot / kerékpárost / útitársat erre az estére.
Az élménybeszámoló most kicsit más lesz, és nem lesz olyan hosszú,
- “Bringázz HóBAM is!”
mint a Margit-szigeten volt, ellenben szeretnék jelen lenni egész este, így remélem most több időm lesz mindenkivel beszélgetni egy kicsit - meginni egy sört… 
Gyertek el, találkozzunk, biztosan jó buli lesz, ennyi bringás egy helyen, az csak jó lehet!
Mégegyszer: Január 27-én, szerdán este 6-tól a Gödörben!
Ezúttal Bélát is szeretném végre látni! 
Zita biciklizett, én pedig futottam. Sajnos így sem értünk oda időben, mert mire megtaláltuk a hostelt, már elmúlt este 8 óra, a recepció pedig bezárt. Vagyis, hogy pontosak legyünk, mint olyan, nem is volt. Az éppen bentlakók segítettek megszerezni a telefonszámot, aminek a túloldalán aztán közölték, hogy sajnos ma már nem tudunk bejelentkezni, nem tudnak minket elszállásolni. Hát ez remek!
Két részletben hajóztunk, először Helsinkiből az Åland-szigetekre, majd onnan tovább a svéd fővárosba. A Viking Line hajótársaságot választottuk, hatalmas, sok szintes, piros hajókkal utaztunk. Az alsó néhány szinten az autók álltak, majd feljebb következtek a kabinok, a legfelső szinten pedig kaszinók, bárok, éttermek, mozi, és (a régen várt) vámmentes szupermarket. Utóbbiban sajnos csak különféle piákat és luxuscikkeket lehetett kapni, mi viszont ennivalóra is számítottunk, amit így kicsit elnéztünk. Így történt, hogy sajtos chipset vacsoráztunk, a még otthonról hozott csokoládéval, svéd sörrel és ciderrel a hajó legfelső szintjén, a hatalmas, nyitott, akár helikopter leszállónak is használható fedélzeten.
A kilátás némileg kárpótolt minket a foghíjas vacsoráért. Jó pár emelettel volt alattunk a tenger, apró szigetek és vitorlások mellett haladtunk el, közben a nap egyre súrolta a horizontot. Kabint az éjszakai utazáshoz már nem tudtunk foglalni, de ezt utólag nem is bánjuk. Először egy szűk folyosószakaszra ágyaztunk meg magunknak, de onnan hamar kiebrudalt minket a személyzet, persze ahogy ezt errefelé szokás, szinte ők kértek elnézést, nagyon sajnálták, hogy nem engedhették meg nekünk, hogy ott aludjunk. Viszont ott van a sleeping room, miért nem megyünk be oda? Hogy micsoda, alvószoba? Azoknak, akiknek nincs kabinjuk? Létezik ilyen? Az aula túloldalán egy ajtó mögött egy nagy kiürített padlószőnyeges szobát találunk, csak néhány hátizsákos turista szuszékol a hálózsákjában. A szoba egyik fala tiszta üveg, odakint csillagfény és tenger! Nahát, ha ezt tudjuk, hogy ilyen összkomfortos “sleeping room” is van a hajón, eszünkbe se jut kabint foglalni, ennél jobb nem kell! Levetjük magunkat és már alszunk is. 
Helsinkiben Zita és Wouter vártak a reptéren. Wouter a szállásadónk, egy fiatal holland srác, aki először csak ösztöndíjjal került Helsinkibe, majd munkát is itt talált így végül ideköltözött. Miután előkerült a kerékpárom, felszálltunk a sok cuccal egy buszra. Direkt nem csomagoltuk még ki a bringát, mert így bedobozolva könnyebb volt szállítani (legalább is így hittük…). A buszon jókat mulattunk, a finn és a magyar nyelv hasonlóságairól beszélgettünk. Valahol hallottam, hogy a vér szó szinte ugyanaz a két nyelven. Mikor Zita ezt meghallotta, hátrafordult és megkérdezte angolul a mögöttünk ülő lányokat, hogy hogyan mondják finnül, hogy vér? Szegény lányok értetlenkedve néztek ránk:) Tényleg valahogy így mondják, de mi nem ezen nevettünk, hanem a helyzeten, és hogy vajon most mit gondolnak rólunk egy ilyen kérdés után? 
A bal oldali menüben meg fog jelenni a 100napbringa.hu. Ha a kis + ikonokat kinyitogatjátok, megjelenik a túra 5 szakasza. Ha ezeket is kinyitjátok, látszódnak az egyes napok sorrendben, kilométer adatokkal, indulási és érkezési helyszínekkel. Ha a kis pipákkal mahináltok, csak az adott napok / szakaszok fognak látszódni a térképen. Ha duplán a szövegre klikkeltek a térkép az adott szakaszhoz ugrik úgy, hogy az pont jól látszódjon. Persze ha az egér görgőjével tovább zoomoltok, láthatjátok a akár táborhelyeinket is, vagy más, egész apró dolgokat is. Szóval gyakorlatilag e térkép segítségével akár végigjárható az út, vagy annak egy szakasza. (Hajrá!!!)
(balra leglent “Terrain”) és döntögetni a terepasztalt, sok helyen olyan jó a felbontás, hogy már-már fotószerű képeket kapunk.
és még néhány kajászacskót, igencsak megnövekedtek a terheim. Lakselvben azért még sikerült hozzájuk vásárolnom egy-két dolgot, többek között egy liter tejet, hogy a zabból kását tudjak készíteni, így elpusztítva azt is. Innen még jó pár óra tekerésre volt Karasjok és a norvég-finn határ. Nagy lendülettel indultam neki a távnak. Tudtam, hogy odáig biztos eljutok, de úgy voltam vele, hogy ha olyan kedvem lesz, akár tovább is tekerek. Volt két kisebb emelkedő, kétszer felmásztam 350m környékére, de egyszer sem volt megerőltető, az út egyenletesen és nem túl meredeken vette fel a szintet. 
