Stockholm – Az utolsó állomás

A svéd fővárosba késő délután érkeztünk meg. A kikötő felől az óváros felé vettük az irányt. A régi városrész igen hangulatos, keskeny macskakövet utcák, régi házak és apró terek jellemzik. Miközben Zita fényképezett én wifi-t kerestem a netbookkal. Fontos volt fellépni a netre, mert még nem sikerült szállást egyeztetnünk a Couchsurfing-en. Egészen a Stockholm palotáig sétáltunk, míg végre egy szobor mellett leülve találtunk használható internetet. Sajnos nem írt vissza senki.
Úgy tűnt, nem lesz kanapénk ma estére, ezért elkezdtünk hosteleket is keresni. Ez sem volt egyszerű, de végül találtunk egy szimpatikus és relatív nem túl drága szállást a központtól DNY-ra. Mivel még mindig csak egy bringánk volt, 01-stockholm Zita biciklizett, én pedig futottam. Sajnos így sem értünk oda időben, mert mire megtaláltuk a hostelt, már elmúlt este 8 óra, a recepció pedig bezárt. Vagyis, hogy pontosak legyünk, mint olyan, nem is volt. Az éppen bentlakók segítettek megszerezni a telefonszámot, aminek a túloldalán aztán közölték, hogy sajnos ma már nem tudunk bejelentkezni, nem tudnak minket elszállásolni. Hát ez remek!
Visszasétáltunk a Hornsgatan úton egy gyros-ozóhoz, amit már idefele kinéztünk magunknak. Éhesek is voltunk, na meg az asztal és a mosdó is jól jött. A gyrost egy kis tálkában adták, mi pedig, ahogy azt otthon szoktuk, megfogtuk kézzel, és elkezdtük falni. Csak később tudtuk meg, miért néztek ránk ezért olyan furcsán. Itt késsel-villával szokás enni a gyros-t! Ami igaz, az igaz, sokkal kulturáltabb úgy fogyasztani, minket viszont a szokás hatalma vezérelt. Szerencsére itt is találtunk wifit, sőt, Zita még egy konnektort is szerzett, így teljes nyugalomban tudtunk netezni, asztalon, vacsora mellett. Ekkor jött a nap legnagyobb meglepetése! Continue reading

Mariehamn – Hajózás Helsinkiből Stockholmba

7183-mariehamnKét részletben hajóztunk, először Helsinkiből az Åland-szigetek‎re, majd onnan tovább a svéd fővárosba. A Viking Line hajótársaságot választottuk, hatalmas, sok szintes, piros hajókkal utaztunk. Az alsó néhány szinten az autók álltak, majd feljebb következtek a kabinok, a legfelső szinten pedig kaszinók, bárok, éttermek, mozi, és (a régen várt) vámmentes szupermarket. Utóbbiban sajnos csak különféle piákat és luxuscikkeket lehetett kapni, mi viszont ennivalóra is számítottunk, amit így kicsit elnéztünk. Így történt, hogy sajtos chipset vacsoráztunk, a még otthonról hozott csokoládéval, svéd sörrel és ciderrel a hajó legfelső szintjén, a hatalmas, nyitott, akár helikopter leszállónak is használható fedélzeten.img_71721 A kilátás némileg kárpótolt minket a foghíjas vacsoráért. Jó pár emelettel volt alattunk a tenger, apró szigetek és vitorlások mellett haladtunk el, közben a nap egyre súrolta a horizontot. Kabint az éjszakai utazáshoz már nem tudtunk foglalni, de ezt utólag nem is bánjuk. Először egy szűk folyosószakaszra ágyaztunk meg magunknak, de onnan hamar kiebrudalt minket a személyzet, persze ahogy ezt errefelé szokás, szinte ők kértek elnézést, nagyon sajnálták, hogy nem engedhették meg nekünk, hogy ott aludjunk. Viszont ott van a sleeping room, miért nem megyünk be oda? Hogy micsoda, alvószoba? Azoknak, akiknek nincs kabinjuk? Létezik ilyen? Az aula túloldalán egy ajtó mögött egy nagy kiürített padlószőnyeges szobát találunk, csak néhány hátizsákos turista szuszékol a hálózsákjában. A szoba egyik fala tiszta üveg, odakint csillagfény és tenger! Nahát, ha ezt tudjuk, hogy ilyen  összkomfortos “sleeping room” is van a hajón, eszünkbe se jut kabint foglalni, ennél jobb nem kell! Levetjük magunkat és már alszunk is. Continue reading

“Let’s date!” in Helsinki

img_7007Helsinkiben Zita és Wouter vártak a reptéren. Wouter a szállásadónk, egy fiatal holland srác, aki először csak ösztöndíjjal került Helsinkibe, majd munkát is itt talált így végül ideköltözött. Miután előkerült a kerékpárom, felszálltunk a sok cuccal egy buszra. Direkt nem csomagoltuk még ki a bringát, mert így bedobozolva könnyebb volt szállítani (legalább is így hittük…). A buszon jókat mulattunk, a finn és a magyar nyelv hasonlóságairól beszélgettünk. Valahol hallottam, hogy a vér szó szinte ugyanaz a két nyelven. Mikor Zita ezt meghallotta, hátrafordult és megkérdezte angolul a mögöttünk ülő lányokat, hogy hogyan mondják finnül, hogy vér? Szegény lányok értetlenkedve néztek ránk:) Tényleg valahogy így mondják, de mi nem ezen nevettünk, hanem a helyzeten, és hogy vajon most mit gondolnak rólunk egy ilyen kérdés után? 🙂

Continue reading

Kalandok és találkozások Lappföldön

Olderfjordban annyira bennem volt az indulhatnék, hogy elfelejtettem, hogy reggel 6 óta nem ettem. 30km után egy ház füves behajtóján kuporodtam le és faltam fel egy konzervhalat és egy konzervkukoricát. Direkt a legnehezebb étkeket választottam, mert nem akartam tovább cipelni őket. Mióta Nándi visszaadta a szerszámaimat 2-1-lappfoldés még néhány kajászacskót, igencsak megnövekedtek a terheim. Lakselvben azért még sikerült hozzájuk vásárolnom egy-két dolgot, többek között egy liter tejet, hogy a zabból kását tudjak készíteni, így elpusztítva azt is. Innen még jó pár óra tekerésre volt Karasjok és a norvég-finn határ. Nagy lendülettel indultam neki a távnak. Tudtam, hogy odáig biztos eljutok, de úgy voltam vele, hogy ha olyan kedvem lesz, akár tovább is tekerek. Volt két kisebb emelkedő, kétszer felmásztam 350m környékére, de egyszer sem volt megerőltető, az út egyenletesen és nem túl meredeken vette fel a szintet. Continue reading

Irány vissza! – Hazaindulunk

Hétfő reggel Arnt felajánlotta, hogy bevisz kocsival a városba, hogy megcsináltassuk a sportboltban a kerekemet. 1-1-irany-hazaOdakint esett az eső, így eszembe se jutott visszautasítani a kedvességét. Útközben jót beszélgettünk, megtárgyaltuk, hogy Nobel-díjat kéne adni a Couchsurfing kitalálójának. Arnt elmondta, hogy élete egyik legjobb döntése volt regisztrálni, azóta teljesen megváltozott az élete.
A szerelőnek előbb két bringát kellett befejeznie, és csak aztán tudott a kerekemmel foglalkozni. Megbeszéltük vele, hogy visszajövünk 11-re, aztán elmentünk vásárolni. Vettem egyet a híres norvég találmányból, a sajtvágóból. Persze Nándi egyből kiszúrta, hogy made in China, de ez engem nem zavart. Attól én még itt vettem a világ végén, és kedves marad nekem. Na meg szükségem is van rá, mert annyira megtetszett ez a barnasajt, hogy a hazaútra is vettem egy jó nagy darabot. Continue reading