A 100 nap útvonala a Google Earth-ön

Szerettem volna a találkozón bemutatott, fényképes verziót valahogy online elérhetővé tenni, de sajnos ezt mindezidáig technikai okok miatt (nem értek a Google KML-hez) még nem sikerült. Viszont úgy gondolom, önmagában is elég érdekes a 100 nap útvonala, ezért feltöltöttem. A képre kattintva elérhetitek:

100napbringa-google-earth

Amennyiben nincs Google Earth a gépre feltelepítve, nem fogjátok tudni mivel megnyitni. Ez esetben innen töltsétek le, már magyarul is elérhető a “Google Föld”! 🙂

Aki jártas a Google Earth használatában, mostantól ne figyeljen, csak bújja az útvonalat! 😉

100nap-ge-1A bal oldali menüben meg fog jelenni a 100napbringa.hu. Ha a kis + ikonokat kinyitogatjátok, megjelenik a túra 5 szakasza. Ha ezeket is kinyitjátok, látszódnak az egyes napok sorrendben, kilométer adatokkal, indulási és érkezési helyszínekkel. Ha a kis pipákkal mahináltok, csak az adott napok / szakaszok fognak látszódni a térképen. Ha duplán a szövegre klikkeltek a térkép az adott szakaszhoz ugrik úgy, hogy az pont jól látszódjon. Persze ha az egér görgőjével tovább zoomoltok, láthatjátok a akár táborhelyeinket is, vagy más, egész apró dolgokat is. Szóval gyakorlatilag e térkép segítségével akár végigjárható az út, vagy annak egy szakasza. (Hajrá!!!)

Érdemes bekapcsolni a 3D terepet 100nap-ge-2(balra leglent “Terrain”) és döntögetni a terepasztalt, sok helyen olyan jó a felbontás, hogy már-már fotószerű képeket kapunk.

Sajnos a technika ördöge néha közbeszólt, és egy-két alkalommal nem talált jelet, vagy lemerült a nyomkövető, ami a track-et rögzítette, így néhány apró szakasz hibádzik a több mint 8000km-es útvonalból. Akik kiszúrják ezeket a hiányzó részeket, azok között karra vagy lábra pattintható fényvisszaverő szalagokat sorsolunk ki! 🙂

Persze mindenekelőtt jó szórakozást az útvonalhoz! – Aztán irány a nyomunkba, hátha összeszeditek valahol a Sziráki Árpit! 😀

Ne túléld, hanem megéld az életed! – Cason interjú

A 100napbringa találkozón a Cason-os csapat leültetett pár percre az asztalukhoz, és érdekes kérdésekkel bombáztak, Ime egy részlet az interjúból:

K: Volt egy csomó időd gondolkodni. Volt-e olyan gondolat, amire menet közben jöttél rá és amit feltétlenül fontosnak találsz megosztani az olvasóinkkal?
Árpi: Hát, ha most egyet kell mondani – erre szerintem mások is rájöttek útjuk alatt – az idő. Tehát, hogy az időd a legfontosabb az életben, mert véges. És a lényeg, hogy ne túléld, hanem megéld az életed. Ez a legfőbb megvilágosodásom az út alatt. De sok kicsi volt.
K: Mesélj a legmeghatóbb pillanatodról!
Árpi: Talán amikor megpillantottam a barátnőmet Göteborgban. Nem számítottam rá, hogy ott lesz, és egyszer csak ott állt az ajtóban. Ez komolyan jó volt. A legkeményebb meg talán az volt, amikor 20 napja együtt tekertünk négyen, és ők hárman hazamentek, és én egyedül tekertem vissza a reptérről.

Folytatás itt, a CasonGrandPrix.net-en!

Kicsit szedett-vedettek lettek a válaszaim, mert közben érkeztek a jóbarátok és 100 felé figyeltem, de szerintem azért még így is nagyon jó lett az interjú.

Még egyszer köszönöm a Cason-nak a nyomkövető-rendszert, remélem lesz még a jövőben is közös projectünk! 😉

100napbringa Találkozó

Mindenkit szeretettel meghívunk egy Találkozásra, egy beszélgetésre, egy sörözésre, egy tapasztalatcserére, egy vetítésre, vagy mindegy hogyan nevezzük, a lényeg, hogy találkozzunk! Nem baj, ha nem voltál aktív kommentelő a 100 nap alatt, sőt az se baj, ha nem olvastad végig a több mint 100 bejegyzést (egyáltalán van ilyen köztetek? Tegye fel a kezét, aki mindent elolvasott!!! 🙂 ), a lényeg, hogy találkozzunk, gyertek el, beszélgessünk, sörözzünk egyet, nézzük meg együtt a legjobb képeket és videókat egy kivetítőn a Millió Csillagos Szálló kupolája alatt.

Helyszín: Margitsziget, Champs Sziget, szabadtéri szórakozóhely (régen Sark Kert, azelőtt Sellők és Sirályok) A térképen itt.

Időpont: 2009. augusztus 29. szombat (munkanap) este 7 órától

Program: Hétkor még nem lesz teljesen sötét a vetítéshez, ezért a találkozót egy rövid bemutatóval kezdjük majd. Igyekszem egy az egyben úgy felmálházni a biciklit, ahogy az az úton velem volt. Megnézhetitek, hogyan pakoltunk, s mit. (Megemelhetitek a bringát, ha bírjártok… :P) Megnézhetitek a vízálló táskákat, a konyhát, a sátrat, a valós idejű trackert, az 1kg-os netbook-ot, amin a bejegyzéseket írtam, az agydinamós USB töltőt, a napcellás töltőt, a GPS-t, és még sorolhatnánk… Mert ugye jelen lesznek a Kedves Támogatóink is! 😉

Aztán, ha leszállt az éj, és már mindenki mosolyog egy jó pofa sörtől, elkezdődhet a vetítés, az élménybeszámoló. Éppen azon ügyeskedek minden (kevés…) szabadidőmben, hogy foltozgatom, számolgatom az útvonalat, miközben képekkel is színezgetem. Nem akarom lelőni a poént, majd meglátjátok, remélem tetszeni fog! 🙂 Addigra azt is szeretném kiszámolni, hogy hány kilométert tettünk meg összesen, illetve hány virslit és hány fej hagymát ettünk meg, hány tonna Co2-t égettünk volna el, ha autóval megyünk, stb… Szóval igyekszem majd érdekes, izgalmas infókkal szolgálni a biciklitúránkkal kapcsolatban.

A legérdekesebb persze az lesz, ha eljöttök minél többet, és Ti kérdeztek! Szóval gyertek el, és persze ha tudtok, gyertek bringával. Hozzatok magatokkal sok kérdést, barátot, barátnőt, legyünk sokan, és érezzük jól magunkat! 🙂

Annyit kérek, hogy próbáljuk meg felbecsülni nagyjából a létszámot. Tehát aki jön, az írjon egy  kommentet ide, hogy “Mi ketten jövünk a Bélával!” 😀

Köszönöm, ott találkozunk!

Újra itthon 100 nap után – Az élet megy tovább (és még mindig gyönyörű)

Még kicsit furcsa minden, még szokatlan újra itthon. De ahogy annyi mindent az úton, ezt is meg fogom szokni. 🙂

Most 5 könnyű nap következik. Reggel 25km Budapesten, Magyarország fővárosában. Azt mondják jó hely, lakni benne kicsit zsúfolt, kicsit büdös, de azért szeretnivaló. Az első 10km a Lágymányosi-hídig viszonylag unalmas, de aztán, végig a Duna mentén a budai felső rakparton, Gellért-hegy, Budai-vár, Parlament, talán még a Margit-szigetre is bekanyarodok. Az út végén pedig egy szép nagy kaptató a Hármashatár-hegy oldalába.

Ha végetért a reggeli szakasz, 8-10 óra pihenés jön: asztal, szék, tető, áram, internet, konyha, víz, kollégák, ügyfelek, megoldandó problémák, egyszóval minden földi jó.

Ezek után pedig este ugyanez a 25km visszafelé, esetleg egy kis detour-t beiktatva néhány rég nem látott jóbarát felé. Hétvégére persze kitalálunk majd valami komolyabb történetet. Dunakanyar, Visegrád… Az egész világ egy nagy, gyönyörű játszótér, a kerékpár és a sátor pedig remek játszóeszközök hozzá! 🙂 Bűn ilyenkor otthon ülni.

Persze azért igyekszem majd megülni kicsit a fenekemen,  és megrni az utolsó 3 bejegyzést, Helsinkit, Mariahamnot és Stockholmot. Aztán pedig valamikor összehozunk egy 100napbringa találkozót is, amiről természetesen itt az oldalan időben értesítünk Benneteket!

Addig is bringázzatok Ti is mindenhová, mert az nagyon jóóó! Már alig várom, hogy nekivágjak holnap Budapest utcáinak. Pedig most bringáztam 100 napot… Hát nem furcsa?!? Nekem nem, sőt, természetes. A kerékpár legális könnyűdrog, amit szervezetem termel, miközben forgatom magam alá az utat. Úton lenni boldogság, még a munkahelyre is – ha bringával mész.

Kalandok és találkozások Lappföldön

Olderfjordban annyira bennem volt az indulhatnék, hogy elfelejtettem, hogy reggel 6 óta nem ettem. 30km után egy ház füves behajtóján kuporodtam le és faltam fel egy konzervhalat és egy konzervkukoricát. Direkt a legnehezebb étkeket választottam, mert nem akartam tovább cipelni őket. Mióta Nándi visszaadta a szerszámaimat 2-1-lappfoldés még néhány kajászacskót, igencsak megnövekedtek a terheim. Lakselvben azért még sikerült hozzájuk vásárolnom egy-két dolgot, többek között egy liter tejet, hogy a zabból kását tudjak készíteni, így elpusztítva azt is. Innen még jó pár óra tekerésre volt Karasjok és a norvég-finn határ. Nagy lendülettel indultam neki a távnak. Tudtam, hogy odáig biztos eljutok, de úgy voltam vele, hogy ha olyan kedvem lesz, akár tovább is tekerek. Volt két kisebb emelkedő, kétszer felmásztam 350m környékére, de egyszer sem volt megerőltető, az út egyenletesen és nem túl meredeken vette fel a szintet. Continue reading

Irány vissza! – Hazaindulunk

Hétfő reggel Arnt felajánlotta, hogy bevisz kocsival a városba, hogy megcsináltassuk a sportboltban a kerekemet. 1-1-irany-hazaOdakint esett az eső, így eszembe se jutott visszautasítani a kedvességét. Útközben jót beszélgettünk, megtárgyaltuk, hogy Nobel-díjat kéne adni a Couchsurfing kitalálójának. Arnt elmondta, hogy élete egyik legjobb döntése volt regisztrálni, azóta teljesen megváltozott az élete.
A szerelőnek előbb két bringát kellett befejeznie, és csak aztán tudott a kerekemmel foglalkozni. Megbeszéltük vele, hogy visszajövünk 11-re, aztán elmentünk vásárolni. Vettem egyet a híres norvég találmányból, a sajtvágóból. Persze Nándi egyből kiszúrta, hogy made in China, de ez engem nem zavart. Attól én még itt vettem a világ végén, és kedves marad nekem. Na meg szükségem is van rá, mert annyira megtetszett ez a barnasajt, hogy a hazaútra is vettem egy jó nagy darabot. Continue reading

Hozzávalók a Boldogsághoz

Hazafelé a gyönyörű, de egyhangú Lappföldön egyedül tekerve azon gondolkodtam, hogyan lehet igazán boldogulni az életben. Oké, hogy most száz napig elvagyok itt a bringatúrával, ez szép és jó, és örülök, hogy amennyire lehetett, minden percét élveztem (és élvezem!!!), még néha az olyanokat is, amiket sokan az ellenségüknek sem kívánnának, de mi lesz ezután?
Pontokba szedtem, hogyan szeretnék BOLDOGulni. Lehet triviális, közhelyes és “voltmár” jelzőkkel illetni őket, és lehet nem egyetérteni, vagy egyetérteni velük, hozzájuk szólni, vagy kiegészíteni őket, harjá!

“Always look on the bright side of life!”
Még akkor is, ha gyakorlatilag éppen nem látszik ki belőle egy apró fényes folt sem, legbelül mindig tudd, azért hord a föld a hátán, hogy élvezd az életed és boldog légy! Gondolj arra, hogy milyen jó, hogy épp nem zuhant rád egy műhold! 😀 …avagy “Enjoy the Rain” ugyebár! 🙂
Continue reading

Magerøya szigetén – Nordkapp meghódítása

Épp abban a pillanatban érkezett meg Arnt az autójával  és egy másik couchsurferrel, amikor megtaláltuk a házát. Bent levedlettük a vizes ruháinkat, és forró bögre teák tucatjainál megindult a nagy diskurzus a konyhában. Nagyon jólesett a sok tea, pontosan erre volt szükségünk , hogy visszatérjen belénk az élet.

Arnt-t háza egy kétszintes faház, odafent 3 hálószobával, lent konyhával, nappalival, fürdőszobával. A házhoz01-mageroya-szigeten-nordkapp-meghoditasa 1,5nkm “telek” is járt, bár itt kicsit más értelmezése van ugye ennek. Kerítést kb. több ezer kilométer óta nem láttunk már. Kérdeztem Arnt-ot, hogy miért nem termeszt valamit, persze fogtam is a fejem a válasza után, itt túl rövid a “meleg” évszak ahhoz, nomeg a meleg is mást jelent náluk. Tavaly 3 nap volt az évben, amikor 20 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Ja, és a termesztést mások is megakadályozzák: a 4000 rénszarvas a szigeten. Kezdetben voltak virágai a kertben, amíg a rénszarvasok meg nem találták. A lappok tartják az állatokat, és persze mint mindenütt itt északon, szabadon kószálnak. A sziget lakossága 3100 fő, ebből 2500-an Honningsvag-ban élnek, és ezen a Sarnes-nek nevetett kis helyen, a félszigeten ahol vagyunk, mindössze heten! Azaz Arnt-nak 6 szomszédja van, a következő legközelebbi lakosig pedig 10km-t kell megtennie egy 4,4km-es alagúton keresztül a hegyen. Continue reading

Eljutni Arnt házáig…

Altaban a késői érkezés után persze nem keltünk korán. A reggelinél elbeszélgettünk két német túrakerékpárossal. 02-eljutni-arnt-hazaigUtánfutókkal nyomták, láttuk őket már este is, de akkor azt hittük, norvégok, mivel az utánfutók a norvég zászló színeiben pompáztak. Mire összerámoltuk magunkat a kempingben és a bevásárlást is letudtuk Alta központjában, délután kettő óra is elmúlt már.
Gyorsan beindult az út alattunk, észre sem vettük, és már 14km-en voltunk túl. Kb. eddig tartott a könnyű rész, amíg ki nem értünk Alta-ból. Aztán jött az emelkedő, ami már önmagában nem volt finom, de aztán, miután felértünk 385m-re, akkor jött csak az igazi szívás.
Continue reading

Éjféli nap Altában

Reggel szemerkélő esőre ébredtünk. 01-ejfeli-nap-altaban-szerdaraNándinak nem sokat száradtak így a kerítésre kiteregetett ruhái… 🙂 Megreggeliztünk a konyhában, főztünk egy teát, majd összepakoltuk a táborunkat, és kitettük magunkat az útra.
Nem volt könnyű a kezdet, szokás szerint még álmos voltam, éreztem a sátor szellemének büntetését magamon. Hamar elhagytuk a kényelmes fjordpartunkat. Először csak egy tó mellé kapaszkodtunk fel, de tudtam jól, hogy ez még semmi, csak ezután jön a java. Ezt a sorompók is jól jelzik, nyilván a célból vannak kint, hogy lezárják az utat, ha odafent a hágóban nagy a hó. A hókotrók menetrendje is sokat sejtet az ilyen sorompók melletti táblákon… 420 méterig kapaszkodtunk fel. Ez amúgy meg se kottyanna, de így, korán reggel (délben), a sátor szellemének verését még frissen érezve a testem minden egyes porcikájában… így nem olyan finom. Meg aztán nehogy azt képzeljétek, hogy itt egy 400-as „hágó” úgy néz ki, mint otthon. Kb. olyan, mint egy 2000 méteren a Tátrában. Odafent szinte semmi növényzet, esetleg egy-két kóbor bokor, de leginkább csak szikla és moha, és az ilyen viszonyokhoz illő az időjárás is. Most még köd is járt a „magashegyi” bulihoz, igaz, épp felszakadozóban.
Continue reading