100 nap bringa

Reggel későn keltünk a kempingben, mondván megérdemlünk egy kis extra pihenést, ha már tegnap sikerült 145km-t szakajtani, komphoz rohanással fűszerezve. Reggel még naplót is írtam és képeket is töltöttem fel, valamint skype-oltam is a hazaiakkal. 12:40-kor vágtunk neki az aznapi távnak, amit nem terveztünk hosszúra.
Nehéz volt az indulás, nem estek jól a kilométerek. Megkerültük Alster szigetén a Seven Sister, vagyis a Hét Nővér nevű hegyvonulatot. Egy hosszú, egyenes gerincen hét havas csúcs, nagyjából egyformák. Elhajtottunk egy kisebb repülőtér mellett, majd végre valahára megérkeztünk az első nagyobb városba, Sandnessjöen-be. Itt rögtön beugrottunk a helyi plázában található Coop-ba, ahol alaposan bevásároltunk. Vettünk 3 alkalomra meleg kaját (virsli, spagetti, pörkölt), édességeket, innivalót, és némi instant kaját vésztartaléknak. Egy újabb 2l-es mandulás fagyit is vettünk, kint a parkolóban faltuk fel, a végén már fáztunk tőle.
Olvass tovább! »

Húú, elképesztően jó napunk volt. Pedig nem indult könnyen. Csak 8-kor sikerült felkelni, még a sátorban megreggeliztünk és összepakoltunk amennyire csak tudtunk, mert tudtuk, hogy odakint már ki leszünk téve a knott-ok támadásának. Ma azonban mégsem voltak olyan szörnyűek, mint tegnap.
10-kor már úton voltunk. Az első szakasz a kompig 59km, több kisebb fjord mentén, sok-sok hullámvasúttal és néhány alagúttal. Elég fárasztó volt, de a végén örültünk mert éppen sikerült elcsípnünk a hajót.
Hát még annak hogy örvendtünk amikor a túlparton egy kemping kisboltjában sikerült tejet vételeznünk. A tej a kásához kellett, amit már esedékes volt elkészítenünk mivel a leveseken kívül nem maradt más meleg kajánk. A kása alapanyaga egy zacskó nem tudjuk, milyen féle mag, amelyet még Vibeke-vel vásároltunk Trondheimben. Mi csak zabnak hívjuk. Olvass tovább! »

Trondheimből való indulásunk reggelén – hiszitek vagy sem – ismét jól elaludtunk. Nem kellett volna előző délután aludni, mert éjjel így nem tudtam, járt az agyam mindenfélén ezerrel, ha még épp aludtam volna, Vibeke óriás macskái kaparták mellettem az ajtót… Hogy miért kellett nekik a mi társaságunk, azt nem tudom… Reggel beengedtük őket, buta fejjel körbenéztek, aztán kivonultak…
Mi pedig összepakoltunk, aztán leadtuk Balázst zálogba Vibeke-nek, és elindultunk. Hogy ezután mi történt Balázzsal, azt mi már nem tudjuk, arról kérdezzétek Balázst. Mivel már délelőtt erősen tűzött a nap, egy kerítés árnyékában húzódtunk meg a reggelihez. A terep nem volt épp a legkönnyebb a fjord partján. Elég szépen hullámvasútaztunk föl-le. Talán miután átkeltünk a repülőtér kifutópályája alatt, és északnak fordultunk, kicsit jobb lett a helyzet. Olyan 60km után megálltunk egy boltnál. Olvass tovább! »

Ez a videó is igényel némi kiegészítést: Először is, mégegyszer nagyon köszönjük az Ironcladtől kapott termékeket és a különösen nagy segítőkészségüket. Sprecher Péter még az április 24-i rajtot követően is utánunk szaladt autóval, hogy mindenkinek meglegyen a megfelelő kesztyűje… Olvass tovább! »

Trondheimben Vibeke-éknél persze mondanom sem kell, nem sikerült felkelni a tervezett 8 órakor. Én talán még 10-kor is a matracot nyomtam, nagyon nagyot aludtam, ami már kellett is. Közben Balázs ugrott ki helyettem tejet venni a reggelihez, amit aztán Vibeke meg is főzött. Egy kásaféle történet volt a reggeli, amit igazán a tetejére szórt barnacukor és fahéj dobott fel, de nagyon. Fel is faltam belőle két nagy tányérral.
Beindítottunk egy mosást is, aztán nekivágtunk a városnak. Vibeke eredetileg a húga bringájával jött volna velünk, de a tesó lelépett a géppel munkába.
Olvass tovább! »

Reggelre megszáradtak a ruháink a mosdóban. Miközben kisütött a nap, összepakoltuk magunkat és átmentünk szembe a szupermarketbe bevásárolni, majd a közeli padon jó alaposan bereggeliztünk. Sajnos dél lett, mire elindultunk, egyrészt a késői lefekvés késői ébredést vont maga után, másrészt napról napra egyre fáradtabbak vagyunk és lassabban megy minden.
Olvass tovább! »

Hú, nagyon kemény napunk volt. Addig ugye megvan az előző bejegyzésben, hogy hajókáztunk a Geirangerfjordon. A Valldal-i kikötésig szép is volt minden… Sőt, még a kikötés után is. Először kicsit nehezen emésztettem meg a hosszú, lassú emelkedőt, de aztán belejöttem és onnantól már élveztem az egészet. Valószínű Nándi még jobban élvezte, mert jól elhúzott előre. Aztán egy vízesésnél megvárt minket. Kiépített sétányok voltak egy szűk, mély szakadék felett, lent pedig elképesztő erővel dübörgött a rengeteg víz.
Olvass tovább! »

A kempingben való ébredés jóval kényelmesebb volt, mit csak úgy a semmiben. WC, mosdó, asztalnál való reggeli… Elszoktunk már az ilyesmitől. Ha még ezt is beleszámoljuk a kemping nyújtotta kényelmekbe, azt hiszem bőségesen megérte 1800 forintért. (a zuhannyal együtt, ami 10 korona volt, azaz kb. 300 forint)
Azért így is lett majdnem fél 11, mire elindultunk. Kikerültünk egy alagutat a tóparton, majd átvágtunk a Hjelle nevű falucskán. Balázs ekkor még úgy vélte, tiszta szívás lesz a mai napunk:

Olvass tovább! »

Robitól fél 10-kor indultunk el, a tó keleti partján tekertünk végig, 20km-nél a töltésen álltunk meg reggelizni. A tó keleti sarkától átkeltünk egy hatalmas völgybe, amiben észak felé folytattuk. Eszméletlen látvány tárult elénk a völgyben, jobbról egy hatalmas vízesés zubogott alá, csak pár méterre tőlünk:

Olvass tovább! »

Ezt a bejegyzést elsősorban csak lavina-indítónak szánom, vagyis azt szeretném, hogy Ti is írjátok meg a kedvenc dalaitokat, előadóitokat; miket mikor, mire s miért szoktatok hallgatni.

Nekem a következő dalok adnak néha egészen hihetetlen erőt. Valami azért, mert régi kedvenc, valaminek csak egyszerűen a szövegét szeretem, valamelyikhez emlékek tartoznak, vagy épp e túra megálmodása, szervezése alatt hallgattam, és azért kedves.

• Moorcheba - Enjoy the ride (Bander hallgatta ezt mindig, amikor a balkánon át Athénig nyomtuk, mindig megvadult tőle…)
• Josh Joplin – Eye of the tiger, nekem jobban bejön, mint az eredeti!
• U2 – Walk on, One, With or without you, Still haven’t found what I’m looking for…
• AC-DC – Back in Black album, veszélyes, úgy meg lehet tőle vadulni!
• Hiperkarma - Hiperkarma album, különösen a Sosem voltunk senkik és a Zöldpardon a szövegük miatt.
• Jack Johnson összes. Nem tudom, milyen lehet betépve, de az ő zenéje valami ilyesmi hatást tud gyakorolni rám, kiszakadok a valóságból valami boldogabb, nyugodtabb világba.
• Oasis - Acquiesce, Supersonic, Stand by me, I hope I think I know, Sondbird, Little by little, Half the world away, Rockin’ Chair, Don’t look back in anger, Wonderwall. Hosszú lenne elmesélni, melyiket miért imádom, jó a feelingjük, „világgá menős” számok, nekem sokat jelentenek.
• Foo Figthers – Best of you, All my life, Times likes these
• PUF - Gólya, Tréfa, Angyal
• Bob Dylan – Knockin’ on heaven’s door, Mr. Tambourine Man, Blowin’ in the wind, Shelter from the storm, Changing of the guard, de igazából az egész Essentials duplaalbum. Ez is világtalanul jó zene, négyzetére tudja emelni az ember endorfintermelését az úton…
• Tracy Chapman – Fast Cars, Telling Stories

A lista közel sem teljes, na de azt hiszem, soha nem is lehet az, ahhoz túl sok nagyszerű zene van. És hosszú bejegyzést sem akartam írni…

Viszont most Ti jöttök, írjátok meg a kedvenceiteket!