…avagy Árpádunk már azt se tudja, hol jár! 
Na kitalálta meg az óóóóriási hibát a videóban? Árpádunk kap egy szép nagy talpas egyest földrajzból! Szégyen gyalázat, már azt sem tudja, melyik országban jár… Bezzeg a Sziráki Árpi, na ő egy okos gyerek!
Aztán feltámadott a szél, úgyhogy kénytelen voltam egy szélvédett konyhát építeni:
Igyekszem rövid lenni, mert igencsak fogy a notebook-ból az aksi, és holnap estig még egy cikket is le kell adnom a Velo magazinba. (burkolt üzenet: vegyétek és olvassátok!)
Szóval a 26-odik nap reggelén felkeltem, megint nem 6-kor, ahogy terveztem, de nem is 7-kor, hanem 7:45 környékén. Úgy látszik erre van beállva a biológiai órám, s nem az ébresztőre… Főztem egy teát, majd készítettem egy valag szendvicset… 
miközben ezt írom, déja vu-m van, mintha az előző nap is így kezdődött volna. Mire összekészültem, úgy tűzött a nap, hogy felpakoltam a napcellát is. Azóta írtátok, hogy állítsam a nap felé. Erre szoktam figyelni, ha megállok, napon hagyom a gépet, szögbe állítva. De sajnos menet közben ezt nem tudom megtenni, mert ezek a fránya országutak össze-vissza kanyarognak. Erre nem gondoltak a belgák!:) Én meg csak ezért nem fogom minden kanyar után igazgatni… Na de majd északon, amikor süt az éjféli nap, miközben durmolunk, akkor majd belövöm szögmérővel. (Csak akkor meg a nap fog odébb mászni amíg alszunk… Ejj, sehogy se jó ez így!) Olyan szép lett a kerékpár, hogy eldöntöttem, most elkészítem róla a videót, amit már Reims óta fel akarok venni. Másodjára egész jól sikerült.
Ahogy elindultam, rögtön dombok következtek, úgyhogy vehettem is le a garbót. Felmásztam 550-re, majd persze vissza le. Áthajtottam St-Hubert-en, ahol épp valami vásár volt, majd jöttek megint a dombok. Néhol gyönyörű fenyvesek között vitt az út, nagyon élveztem. Legszívesebben felhúztam volna egy tájfutó szögest a lábamra, és eszeveszettül belerohantam volna az erdőbe. read more »
Maradt egy csunya hiba a kommentarban. Ki talalja ki eloszor, mi az?
