Fjordok mentén Bergenbe

Szerencsénkre nem a jegesmedve vitte tovább a küldetést…:) egy bazinagy, sokemeletes, Aurora-nak keresztelt úszó város kötött ki tőlünk pár méterre. Az ötödik emeleti01-fjordok-menten-bergenbe kabinok erkélyén fényképezőgépes turisták lövöldöztek az Eidfjord völgyére, közben csodálkozva nézték a három csövező bringást a közeli parkban. Buszok álltak be sorban a hajó mellé, vitték fel sorban a Voringfossen-hez a sok embert.
A városban is beindult az ipari turizmus, ahol tegnap kihalt volt minden ott most nyugdíjas német turisták lepték el a terepet.
Mi egy padnál reggeliztünk, 9-kor nyitott a bolt, rögtön berajzottunk és bevásároltunk. Szendvicseket ettünk téliszalámival, én pedig még rátoltam a müzli maradékát egy liter tejjel, amitől persze ismét jól elteltem. Indulás előtt megint találkoztunk a norvég barátunkkal, most csak a sráccal, jött a boltba ő is reggelit vásárolni.
A terep – bár azt hittük az lesz – nem lett egyszerűbb a fjord mentén. Nem szintben haladtunk, egy helyen 100 métert is felvettünk a tengerszinttől. Sajnos pont ugyanitt utat is építettek, ami nagyon nem ízlett nekünk. Por szállt és csúnya nagy, hangos gépek dübörögtek mellettünk. Aztán valahogy csak túl lettünk az egészen és megérkeztünk Kinsarvik-ba, ahonnan a komp jár Kvanndalba, a fjord északi partjára, amerre nekünk folytatni kell utunkat Bergen felé.

Bő másfél óránk volt a hajó indulásáig. Ledőltünk a fűbe hájpázni, sütött a nap, jólesett, hogy most egy kicsit nem kell csinálnunk semmit, csak dögleni, élvezni a napot, pihenni és várni a hajót. Persze egy percig s02-fjordok-menten-bergenbeem bírtam a tétlenséget, a telefonnal találtam használható wifi hálózatot, és nekiálltunk rajta 100napbringás hozzászólásokat és e-maileket olvasni. Később aztán kinyitottam Benőt, a nótást is, és megválogattam a képeket feltöltésre, valamint magam is kommenteltem párat. Elintéztem pár e-mailt, szerveztem a következő szállásokat, konzultáltam a back-office-al (a barátnőmmel… :P) Nándi és Balázs eközben elmentek vásárolni. Észre se vettük, úgy elrepült az idő, és már ott is állt a hajónk a parton. Elgurultunk rá, megvettük a jegyeket, hármunknak összesen 114 korona volt az átkelés. Mialatt a többiek odafent gyönyörködtek a kilátásban – és a szélben -, én odalent martam magamnak egy konnektort, amire feldugtam Benőt, hogy töltődjön, miközben tovább válogattam a legjobb képeket. Sajnos ez nagy meló, mivel ezeken az elképesztően gyönyörű tájakon teljesen megvadulok, és minden percben fényképezek mindent. Próbáltam már visszafogni magam, talán valamit javultam, de nehezen megy, sajnos még mindig nem csak a jó témákat fényképezem le, hanem mindent, ami a valóságban tetszik – hiába nem mutat jól egy 4×3-as képen, akár a nappal szemben… Így aztán marad a hosszas szelektálás. Néha azért közben felrohantam a fedélzetre, megnézni a srácokat és a kilátást a fjord közepéből:

Miután lehajtottunk a hajóról, egyből folytattuk az utunkat. Szűk úton pörgettük tovább Bergen felé a fjord északi partján. Néhol úgy kellett még nekünk is félreállni, hogy az autók elférjenek mellettünk. Hálisten miután minden autó elhagyta a kompot, elég jól elült a forgalom és tudtunk egymás mellett tekerve tréfálkozni:

Mivel már jócskán beletekertünk a délutánba, ideje volt ebédelnünk. Megálltunk egy pihenőhelyen, volt ahol volt budi is, de nem ám akármilyen:

Nagyon megörültünk, mert még konnektorokat is találtunk, Nándi elhatározta hogy megborotválkozik, én pedig, hogy feltöltőm a notit. Sajnos aztán kiderült, hogy nincs a konnektorokban áram, csak a hősugárzóhoz szolgálnak, ami ilyen nyári napokon nem szükséges.
03-fjordok-menten-bergenbeMég a túlparton a srácok vettek egy instant sárgaborsó levest, ezt főztünk meg, majd faltuk fel az utolsó rúd szalámink végével.
Telt hassal még jobb kedvűen, jó tempóban hajtottunk tovább a fjord mentén. A terep itt sem volt könnyű, az út folyamatosan hullámvasutazott a hegyoldalban, a kis öblökben lévő házakhoz lementünk a nullára, aztán vissza 60-70m-re. Az egyik mellékfjordot egy nagy viadukton kereszteztük, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a szemközti hegyekre, és a fjordra. Valamelyik elvetemült épített magának egy házat az egy kis szigetre, az egész vízből kiálló sziklát elfoglalja a ház, viccesen néz ki.
Gyorsan elrepült az idő a fjord mentén, észre sem vettük és már negyed 7 volt, amikor végre szembejött egy Rema1000 típusú szupermarket, amibe Balázzsal berohantunk vásárolni. Vettünk 30 tojást és kenyeret a vacsorához, de a sörrel sajnos így jártunk:

A következő városról pedig kiderült aztán, hogy a kisasszony nem a következő öbölben lévő városra gondolt, hanem a következő fjordban lévőre. Így történt, hogy csúnyán elbuktuk a sört az aznapi vacsoránkhoz. Na de több is veszett már Mohácsnál – ez legyen a legnagyobb bajunk!
Nem ez lett, hanem a meredek kaptató, ami következett, miután elhagytuk a fjord partját. Szépen leizzadtunk, mire felértünk az eső alagúthoz, ahonnan viszont olyan kalandosra váltott át 04-fjordok-menten-bergenbeaz utunk, hogy el is felejtettük, milyen kemény szakma ez az outdoor. Az alagutaknál ugyanis mindig volt egy alternatív útvonal, a régi út a hegyoldalban csak nekünk, bringásoknak. Olyan vadregényes kis hegyi utakon és alagutakon hajtottuk végig, hogy az már vetekedett a tavalyi montenegrói Banderral tett csavargásunk alatt látottakkal. Az út elhagyatott volt, sok helyen leszakadt a széléről a korlát, ugyanakkor még épp elég széles volt ahhoz, hogy ettől ne érezzük magunkat veszélyben. Néhol alagútban vitt, de legtöbbször erdős, fás meredek hegyoldalban, balról pedig meredek sziklafal, aminek a gyomrában ott dübörgött a nagy országút. Hát itt így jártak a rohanó autósok, nekik marad az unalmas alagút, nekünk a gyönyörű kilátás, és az izgalmas út – végre autók nélkül, amit nem kicsit élveztünk. 🙂
Ahogy véget ért ez az alagutas rész, felértünk egy síkabb vidékre. Rögtön ki is néztem egy tó mellett egy réten a táborhelyünket. Tolom le a bringát az útról, már bent vagyok a mező közepén, hát nem mocsár ez basszus, csurom víz lett a cipőm! Ezt jól benéztem, nem ismerem még eléggé a skandináv terepet, na, tünés kifelé! Nándival aztán bepróbáltunk még egy mocsarat, ahol találtunk is száraz részeket, de sajnos mindenütt göröngyös volt a talaj, így nagy fáradtan visszatoltuk a bringákat az útra a meredek töltésen, és raktuk neki tovább. Egyszerűen nem nagyon találtunk sehol megfelelő sík területet a sátornak. Leginkább a házak melletti füves részek jöhettek volna szóba, de ezek elől általában egy sorompóval leválasztott híd választott el minket. Hát, hogy egyszerűen fogalmazzak, kezdett a tököm tele lenni erre a napra a táborkereséssel.
05-fjordok-menten-bergenbeDe hála az égnek ezután nem sokkal – miután még egy mocsarat alkalmatlannak találtunk a sátrazásra – egy sípálya parkolójának füves sarkában találtunk sátorhelyet magunknak. Itt most aztán az is biztos, hogy nem zavarunk senkit! Miközben a sátrat állítottuk, Balázs észrevette, hogy az előtér rudazatának az egyik eleme hosszában el van repedve. Még épp jókor, mert így meg tudtuk ragasztani. Egy kis széles tixó és Leukoplaszt került rá, most ugyan kicsit vastagabb lett egy szakaszon, de ugyanúgy tart, mint újkorában. Vacsorára elkészítettük a rántottát, és ismét ittunk egy-egy kortyot a Norbiféle háromemberes páleszből, a nehéz nap végeztére.

A következő nap sem lett könnyebb. Reggel 8:45-kor sikerült csak kibújni a sátorból. Az elpakolás és a reggeli jó lassan ment, én közben azzal is bosszantottam magam, hogy nem találtam a fűbe lerakott méregdrága fejlámpát, amit a bátyámtól kaptam. Átkutattam az összes táskámat, már teljesen abban a tudatban voltam, hogy otthagytam tegnap este a pihenőhelyen, amikor egyszer csak megláttam a fűben. Az hagyján, hogy elment negyed óra a keresésével, de még jól fel is idegesítettem magam az egészen.
Miután összerámoltunk menetkészre, reggelire még Nándi által otthonról hozott kenőmájast toltunk sajttal.
Indulás után még várt ránk 100 méter szint a hágóig, majd egy gyönyörű vízesés. Innentől csak le kellett döngetnünk egy fjordig, aminek a végét megkerültük, majd újra kapaszkodtunk fölfelé pár száz métert. Még épp időben, az utolsó házak környékén jutott eszembe, hogy ma még kell egy kis net, mielőtt Bergenbe érünk, mert még a szállásadóink keresztneveit sem tudtam, mindent Zita intézett a nevemben. Nekiálltam warbike-olni, egy kilométerbe sem tellett, mire jött a “default” nevű hálózat, már tudtam is, hogy nyertem, kértem pihenőt a srácoktól és leültem egy kőre netezni. Dobtam mailt Richardnak és Cathy-nek, hogy este 8 körül érkezünk és majd hívom őket, ha már Bergenben vagyunk.
Néhány alagúton át leverettük egy másik fjordig, ahol visszacsatlakoztunk az országos, nagy Oslo – Bergen főúthoz. 06-fjordok-menten-bergenbeItt találtunk egy Kiosk-ot, vagyis büfét. Mivel már igen elgyötörtek és kiéhezettek voltuk, úgy döntöttünk, hogy betérünk és benevezünk valamire, kerül, amibe kerül, most szükségünk van rá. Egy hamburger menü 3000 forintunkba fájt, finomnak finom volt, csak éppen kevés. Mikor az üvegeket vittem vissza a büfébe, láttam, hogy két lepukkant alak (valószínű csövesek voltak, igen itt Norvégiában is vannak ilyenek) hot-dogot kért. Jól nézett ki a cucc, még önkiszolgáló módon hagymát is tehettek rá. Megkérdeztem mennyi, azt mondta a büfés srác, hogy 10 korona. Hogy mennyi, 10? Csak 10? Azt jelenti, hogy 300 forint egy hot-dog! Norvégia közepén, az út szélén egy büfében! Ennyiért még otthon is alig kapunk… Ki kellett, hogy próbáljuk! És bejött, finom volt, toltunk kettőt is belőlük, jó sok hagymával, mustárral. Próbáltunk nem belegondolni, hogy 10 ilyet is ehettünk volna a hamburger árából. Az a pénz már elúszott (na azért nem teljesen, mert bent volt a gyomrunkba és nem sokkal később kilométerekké égettük!), de jó tanulópénz volt: soha többé hamburger, 300 forintos hot-dogot kell tolni Norvégiában! Valószínű ezt itt az aljakaja, a menő, olcsó junk-food. Nem baj, nekünk pont jó lesz, amikor nincs kedvünk megállni főzőcskézni vagy szendvicsezni.
Az ebéd után követtük a „Bergen biciklivel v. gyalog arra —>” táblákat, amik nem kis bánatunkra egyből lejjebb zavartak minket vagy 100 méterrel a fjordvölgy oldalában. Mérsékeltebb hullámvasút jött, házak között tekergett a régi főút, amin nekünk bringásoknak szabad volt hajtani. Azért helyi forgalom a mi utunkon is volt, de nem vészes. Áthajtottunk egy hatalmas, a fjord felett átívelő híd alatt, majd északnak fordultunk. Itt az országút egy alagúton át egyenesen átvág a hegyen, de nekünk nagyon kellett kerülnünk, hogy ugyanott lyukadjunk ki, mint az autósok sokkal kevesebb kilométer után, a hegy gyomrán át. Ez még nem is lett volna annyira baj, ha a félsziget csücskében nem kellett volna megint felszednünk vagy 150 méter szintet. Persze a nap is a legnagyobb fölfelékben kezdett el mindig a legnagyobb erejével tűzni, épp csak pár perccel azután, hogy hideg szelet kaptunk a pofánkba.
Légvonalban már csak 5km-re voltunk Bergentől, valójában pedig majdnem 30-ra. Ezt és a sok folyamatos szívást a tereppel nem volt könnyű feldolgozni, igencsak megérkeztünk volna már a mai végállomásunkra, az egy napos pihenőnk helyszínére.07-fjordok-menten-bergenbe
Azt hittük, hogy már nem jön több szívás és csak be kell gurulnunk a városba, de nem. Miután megálltunk egy benzinkútnál technikai szünetre, még a szomszédos szupermarketbe is beugrott a csapat, mindenki vett magának valami üdítőt, kekszet vagy édességet, vigasztalásképpen a sok szívásért. Pedig azután jött még csak az igazi genyóság! Indul a bringaút, tábla jelzi, nosza, hajtsunk fel rá! Ez talán már egész Bergenig elvisz minket. De miért pont egy rohadt meredek kaptatóval kezdi, amikor a főút mellette síkon halad. Oké, nem gond, megtekerjük ezt is, majd a túloldalt le, vissza a főútra. De mit látunk, na, mit? Alig 100 méterrel azután, hogy elkezdődött, máris véget ért a bringa utunk. Csak hogy teljes legyen az öröm, természetesen az út bal oldalán, egy beláthatatlan kanyar és domb között. Kelj át az út jobb oldalára, ahogy tudsz! Ha kedves az életed, repülőrajtot veszel, amikor úgy érzed, nem fog jönni senki… Aztán ehhez hasonló helyzetek még megismétlődtek néhányszor, mire úgy döntöttem, elég ebből, veszélyesebb megpróbálni követni a hol megjelenő, hol eltűnő bringa utat, mint csak egyszerűen a forgalomban hajtani. Komolyan, már-már azt lehetett érezni, mintha direkt szívatnának minket ezekkel a táblákkal. Szarabbnál-szarabb helyzetekbe kerültünk miattuk, csak időt és energiát vesztettünk velük, emiatt aztán mérgelődtünk is rendesen.08-fjordok-menten-bergenbe
Minderre még rátett a folyamatos hullámvasút is. Miután beértünk Bergenbe, a GPS – jó szokásához híven -, ezúttal is tudott egy rövidebb utat, de most alattomos volt, ahogy benéztem az elágazásnál, először relatíve sík terep látszott csak. Kiáltottam hát a többieknek, hogy jobbra, és mentünk amerre mondta a doboz. Pár sarok múlva persze jött egy nagyobb völgyecske, le az aljába, majd fel a túloldalt. De ezt már nem is tudtam felvenni igazán. Nem érdekelt, hogy leszakad a combom, hogy kiköpöm a tüdőm, és hogy legszívesebben behajítanám az árokba az egész 50kilós bringát, csak megraktam neki, és nem törődtem semmivel, mindjárt ott vagyunk, mindjárt vége!
Mire beértünk a város központjába, úgy éreztük magunkat, mint akiket lélektanilag és fizikailag is agyonvertek. Tudtuk, hogy örülnünk kéne, hogy végre megérkeztünk Bergenbe, ahol – noha állítólag legtöbbször inkább esni szokott – most még a nap is süt. Megláttam egy park bejáratát és ösztönösen behajtottam rajta, irány a zöld! Odabent egy pofás kis réten rengetegen hájpáztak, feküdtek a fűben, játszottak valamit, vagy grilleztek. Mi is ledőltünk, úgy nézhettünk ki, mint a vert hadak:

20 perc fűben fetrengés után meguntuk a parkot és továbbálltunk. Fel egy meredek sétányon, majd le a túloldalt egyenesen a város szívébe. Hát, ha valamikor, akkor most megérdemlünk egy Sonneröl-t, vagyis egy jobbféle itteni sört, kerül, amibe kerül! 26 koronába került, ez kb. 800 forint. Kiültünk a tópartra, ahol kezdett azért már jobb kedvünk lenni:

Amikor felhívtam Cathy-t, aki nagyon kedves volt, és mondta, hogy csak 25 perc bringával a házuk tőlünk, és hogy vacsorával fognak várni, akkor aztán felszökött mindenkinek a morálja, volt nagy nevetés-örvendés a bergeni napsütés alatt. Egy utolsó megpróbáltatásként még sikerült letérnünk a házuk felé vezető bringaútról, és autópályát kerülgetve, néhány dombot megjárva, de végül megtaláltuk a házukat.
Cathy és Richard 6 éve élnek Bergenben, eredetileg angolok, de Richard állást kapott az itteni egyetemen, és ideköltöztek. Vegák, bringával járnak munkába és nem utaznak repülővel csak vonattal és busszal, így tartják kordában az ökológiai lábnyomukat. A meredek domboldalban egy nagy faházban laknak, gyönyörű kilátással a fjordra. Sokkal jobb fejek, mint az adatlapjuk alapján először gondoltam róluk. Kedvesek, közvetlenek, Cathy igazán szeret nevetni. A lenti szobákban kaptunk helyet, Balázzsal aludtam egy nagy franciágyon, Nándi pedig egy kinyitható vendégágyon. Forró zuhannyal kezdtük, majd a vacsorával folytattuk, ami meglepően finom volt, ahhoz képest, hogy semmi hús nem volt benne. Eszméletlen jól esett a meleg víz és a tiszta ruha, az asztal, az étel, és a tető. Nagyon jól éreztem magam, és láttam, hogy a többiek is.
Sokáig beszélgettünk Cathy-ékkel, szóba került valahogy a szakmám, mire nekiálltunk lekódolni a wifi-jüket, de sajnos már az első lépésnél elakadtunk, mivel a szolgáltatótól kapták a routerüket, így a hozzáférés le volt védve jelszóval. Amit egyszer megkaptak ugyan levélben, na de ugye ki találja azt már meg. Aki nem értette az előző sorokat, attól elnézést! 🙂 A lényeg, hogy emiatt éppen hogy, de lekéstük a késői naplementét. Kisétáltunk a félsziget csücskére, egy a házak mögötti sziklás részre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész öbölre. Sajnos, ahogy adtuk le a végén a szintet, úgy tűnt el a nap is a távoli hegyek alatt, így mire leértünk a partra, pont eltűnt a korong az égről. De azért így is gyönyörű és hangulatos volt ott, Cathy-ék nélkül soha nem találtunk volna ilyen kis eldugott tengerparti helyet.

35 comments

  1. Egy korty Sonner öl- töl/ után máris akár 11 re is ugorhat morálotok. nem véletlen!
    A fotoktol, videoktol, utleirásoktol csak egyik ámulatbol a másikba esik az ember, minden maga a csodálat, maga a tökély…

    Ha en fin dag!
    Ps.Baf folytatnod kellene az utat! Tovabb Nordkappig!!! Gondold meg!!!

  2. Emberek ,Hol lakik a Mikulás?
    Találkoztok majd vele?A kérdés nagy vitákat váltott ki, válthat ki. Nekem a Grönlandi változat tetszik legjobban, de a net szerint sok lakhelye van…

    “Skandináviában egész máshonnan származik a tradíció, nem a kisázsiai szenttől. Itt a ritkásan lakott területeken virágzott a mesevilág, amit különféle tündérek, erdei és házi manók népesítettek be.
    Az eredetileg házi manóból nőtte ki magát a Mikulás, manapság már teljes emberi nagyságában karácsony délutánján érkezik, bekopog az ajtón, és megkérdezi: „laknak itten jó gyerekek?”

    A svédek – precíz emberek lévén – mellesleg kiszámították, hogy ha a Mikulás rének vontatta szánján minden gyereknek személyesen osztja szét az ajándékot, akkor 8500 km/óra sebességgel kell repülniök a levegőben, és minden ajándékot 34 nanoszekundum alatt kell átadnia.

    Mindenesetre szerintem is: Be naughty and save Santa a trip! :)))

  3. Èdesem….
    Mikulás, télapo, tomte, ez most még olyan messze van mint Mako, akarom mondani Nordkapp Jeruzsalemtöl.
    Most örülni kell ennek a csodálatos szép nyárnak,a sok szép napsütéses oráknak Amon -Re napisten (egy.mit.) jovoltábol, hogy Fiuknak is jut a szép norveg nyárbol…
    Persze, hogy honnan származik Sankt Nikolaus av Myra eller Santa Claus, etc.vagy éppen hol lakik, s hány helyen is tart fent kéglit, más kérdés.
    Èn is Felsöhabcsókdorozsmárol származtam el Motalaba, de ismörök édesem olyant is akinek 32 neve volt és Istentudja hány lakcime…
    Es persze ismörök egy Laci Mikulast is Pöströl, aki december elején hirdeti magát a kapufélfákon, hogy Mikulas rendelhetö és akkor jön a jo gyerekekhez, az más kérés, hogy a hosszu piros leple alol kilog -csizma helyett- az agyonkopott adidas cipelöje…
    Ès gondolom, hogy a kis kölykök között nincs vita, hogy honnan is jött a Mikulás.
    Èppen Myrabol, Grönlandrol, a finn Joulupukkibol, vagy a sved Morabol, avagy a pösti Broadwaybol (Jozsef krt…).
    Legfeljebb jol ki lehet szurni vele, el kell kérni a lakcimkártyáját! 🙂
    Most meg örüljünk a csodálatosan szép nyárnak, ugy hallom most Pösten is banánérlelö a möleg….
    Csokol
    Matild néni
    Motalabol

  4. Hát, hogy a Mikulás hol lakik, arról vitatkozhatunk, de a sírját megtalálhatjátok Demrében, Törökországban. Mindenesetre Szent Miklós a tengerészek védőszentje, a fiúk meg éppen hajóval utaznak. 🙂

  5. Én csak figyelem a track-et, kérem szépen – az élő adás varázsa alatt állok 🙂
    Emberek, ez MOST van, itt lehet hagyni a munka minden nyűgét-baját és irány észak, legalább gondolatban!
    És mivel egy-két olyan helyet is érintenek, ahol jártam én is, ezért duplán vagyok izgatott. Minden nap úgy érzem, hogy most, most, ja nem, inkább most járnak a legszebb helyen. Gyanítom, hogy ez pár hétig még így lesz, pláne ha továbbra is kitart a jó idő! (Mi bevállaljuk itt az esőt helyettük, nem?)

    Na, megpróbálok lehiggadni, kimegyek az esőre…

  6. Èdes Fiam!
    Összeveszni?
    Szo sem lehet erröl!
    Akkor ne lássam többet a 100napbringa. hu-t, ha én valakivel összeveszek…
    Ugye nem akarsz ily`rosszat nékem?
    Csolkol
    Matild néni
    Motalabol

  7. :)))

    Stavi!
    Találtam neked egy jó kis jegesmacis filmet,igaz több benne a snowboardos, meg a sörözés,meg king of the mountain játék :))), meg rengeteg vicces őrültködés, de asszem tetszene uh. kuksizd meg ,ha van kedved, fent van az egész a youtubeon részletekben!!! Az első rész linkje:
    http://www.youtube.com/watch?v=B3o3TI8Ze7o&feature=related

    Jah, nem kell vitázni a Mikulásról ,nem is azért írtam be, de legalább fellendítette egy kicsit a hozzászólások számát, amúgy meg csak jó időt kívánok én mindenkinek egyáltalán nem hideget meg Mikulást meg ilyenek, de az is móka szerintem…Itt is esik az esső és ennek is van szépsége, pl. kapunk levegőt és a természet is felfrissül!:)))

    Béke!és bringázzunk amennyit lehet!

  8. Mielött bringámra pattannék (csak a sarki közerttig, meg vissza….), csak annyit Neked is kedves Vyol, Neked is igazad van, szo sincs vitárol, s bevallom öszintén (de csak Neked!), hogy mindig nagyon várom a Mikulást, pesig ide mindig kicsit késöbb érkezik…december 6 a helyett, csak 24 én este…hehehe, de azért jobb késöbb, mint soha!!!
    Addig meg szép nyarat!
    Csokol
    Matild néni
    Motalabol

  9. pele_nka, szerintem ….most! vannak a legszebb helyen:D esernyőt azért vigyél magaddal! 🙂 kitartást a vizsgázóknak!
    fiúknak meg hajrá előre! 🙂

  10. Vyol!

    Köszi a linket majd otthon megnézem.

    A korábban leírt norvég linket elkezdem fordítani. Et Sonnner i et fjord. 🙂 😛 😀

    Stavi – ISBJÖRN

  11. Stavi!
    Jaja feltétlen nézd meg, jókat fogsz rötyögni, kb. abba se fogod tudni hagyni, majd írd be (röviden) milyen volt :)!

    Zolinak, hát nekem van egy erősen jó tippem, hogy ki az az Ádi, de inkább meg sem szólalok , csak annyit, hogy az egyik fiú édesapja…:)talált sűlyedt?!, jó, helyzeti előnyben vagyok, ami a kérdést illeti, de így már 3 Ádámra nőtt a kommentelők száma, jajde jó,ahogy ti szoktátok írni.

    Napocskát.

  12. Vyol! Nyert.

    Ezek az ugrások abból adódnak, hogy lemerül a nyomkövető.
    Már Németországban is volt valami hasonló. Árpesz nem tekert, nem töltött az agydinamó és ez lett az eredmény. (csak tipp)
    Következő útjukra kell vinni görgőket, hogy ilyenkor is tekerhessen. 🙂

  13. Szerintem is a fluxuskondenzátorral van valami gond (csak meg ne semmisüljön a Világegyetem!), kéne bele egy kis rohadt banánhéj meg némi konzervmaradék – nem hiszem el ezt az “Árpesz nem tekert, nem töltött az agydinamó”-szöveget, elég nagy az a komp, simán tekerhetett ott is 🙂

  14. Hello Árpesz !
    Nem bírom már tovább idegekkel!
    Ha van lehetőséged, olvasd már el a 100napbringa.hu alcímét! (Árpesz északra megy)
    Most kb. 100 km-re vagytok attól a ponttól, amitől tegnap délben kb140 km-re voltatok.
    Vagyis másfél nap alatt és némi hajókázással kb 40 km-t haladtatok. Ez kb 1 nap hátrány.
    De cserében az 1789364 fjordból, völgyből, hegyből, völgyből legalább 137-el többet láttatok!
    Mikor is lesz az a tájfutás BODÖ-ben?
    Én nagy lelkesen végig megyek több lehetséges útvonalon, (jóval előttetek) remélve hogy követtek!
    De hiába!
    Árpi!! Bodö ÉSZAKRA van!!
    (ha most eljönnél hirtelen hozzánk, ütném a fejed egy forrasztópákával!)
    Azt hiszem, inkább áttérek a josibarátra vagy a győzikesóra!
    Üdvözlettel sz.á.
    (azért az avonat ott mellettetek még jól jöhet!)

  15. Szarpi!
    Kemény gyerekeket nem kell félteni, 260 km Trondheimig két nap alatt laza bemelegítés nekik 🙂
    A 300 koronás vonatjegy helyett meg vehetnek 30 hot-dogot. Fejenként! 🙂
    Amúgy meg szerintem nagyon egyszerű a képlet: mostanság van a leghosszabb nap, a D-nap, az ellenség természetesen partraszállásra számít, valahogy el kell terelni a figyelmüket, túl triviális lenne egyből Bodö-nek menni. Elterelő hadművelet az egész, aztán kapják el őket, ha tudják!

  16. Vyol!

    Sorry de nekem nem tetszet a dolog annyira. 🙁 Jó poénnak szánták a jegesmedvés jelenetet de ez a film is az …( *%/=()+!*** )… kategóriába tartozik. Aki tiszteli a hegyeket az az ilyen filmeken nem tud röhögni,inkább a film készítöit nézi le. Én is láttam már levinát meg balesetet és tudom milyen dolog az amikor valakit elragad a kaszás az ember baráti köréből. Én tisztelek minden hegyet,mert tudom,hogy elég egy rossz mozdulat és nem vagy már az élők között.

    A Jegesmedvékről annyit,hogy a kihalás szélén áll a faj ( mint oly sok vadállat a vadonban ),és nem tudom poénnak felfogni az ilyen dolgot.

    Sorry ez nem jött be.

    Javítom a Norvég szöveget amit írtam. A nyelvtana direkt lett úgy írva ahogy…egy kicsit kiegészítem…ha nem helyes akkor kérem javítsanak ki a hozzáértők,mert csak így tanul az ember: Et Sonnnerøl i et Fjord…og et ISBJØRN. 🙂 😛 😀 XD :o)

    Ma csináljatok egy videót amíg ott fent vagytok,egy videót JEGESMEDVÉRŐL/JEGESMEDVÉKRŐL! Mert tudjátok milyen dolog úgy elmenni az Északi-Sarkkörről,hogy nem csináltatok videót a Jegesmedvéről.

    Kértek egy gyorsan megfőzhetö,de ugyanakkor laktató kaja recepjét? Kell hozzá : paradicsom,fokhagyma,erős paprika ( szárított változat is jó durvára őrőlva pl. : chili ),oliva olaj,garnélarák ( ott kint szerintem nem olyan drága, és az apró koktélrák is jó hozzá ),spagetti vagy más tészta, és sok sajt ( norvégia sajtok nagyon finomak,van édes ízesítésű is ).

    Ádám ( Riz ) ismeri a dolgot,és úgy hívjak,hogy a csípős spagetti.

    Egyébként ha fel karjátok dobni egy Norvég család életét ( ahol megszálltok ) csináljatok nekik tejberizst,imádják sőt mi több náluk ez a szent karácsonyi ételek egyike ( mint nálunk a halászlé ).

    Norvég-Magyar fordítást elkezdem most ( Bodø-i tájfutás honlapja ).

    Stavi Viktor – ISBJØRN

  17. Stavi!

    Oké, én meg tiszteletben tartom a véleményed!
    A hegyeket azért hidd el én is tisztelem nagyon is, attól még, hogy tudtam nevetni a filmen…:)
    Nyilván a jegesmedvék, igen, értem és én is sokat hallottam a kihalásukról…sajnálatos is, de ez a film nem ellenük van azt azért gondolom észre vetted…sorry ha megbotránkoztattalak vagy mi, nem állt szándékomban, amúgy meg kicsit más sztorikat hallottam rólad, nem gondoltam, hogy ennyire komolyan fogod venni, mégegyszer bocsi! A bocsoktól is!

    Vicces gyerek ez a Szárpi, meg ez az Árpi gyerek is, jól elvannak egymással…:)

    Napocskát.

  18. Kedves szarpi! Emlékszel még arra a néhány napra, amikor itt voltál? Úgy kellett összelapátolni, mint azt, amit a neved mutat. Szóval légy oly kedves kerüld el az olyan körleteket, ahonnan még Árpiékat is kitiltották. Sok a halu, nem kéne annyit kokszolni.

  19. Hát nem tudom ki vizsgázik még, de köszi az ő nevükben is zizu! 🙂
    Ránk is ránkfér, meg a srácokra is. 🙂
    Remélem jó időt kapnak, mert Pesten nagyon esett. Ilyenben biciklizni.. Kitartás!!!
    Rakjátok meg! Szorítunk! 😉

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Security Code: