100 nap bringa

Reggel a tervezett 7:15 helyett sikerült 8:10-kor kelni. 9 lett, mire összekészültem és felmálháztam a kerékpárt. Feltéptünk egy-egy Izomtibit Norbival, aztán indultunk. A ház kijáratát egy állvány állta el, épp festették a házat. Na, most mi lesz, itt vesztegel a 100napbringa, ameddig odébb nem tolják az állványt?! Végül a hátsó ajtón tudtunk az udvaron át távozni. Norbi még elkísért a város széléig, ahonnan a bringaút indult Zwolle felé. Zenét hallgattam a gáton és közben – újra egyedül – elmélyültem a gondolataimban. 6-7 kilométer múlva valahogy eszembe jutott a telefonom. Otthagytam a töltőn Kampenben Norbiéknál! Fordulás, gyerünk vissza! Közben agyaltam nagyon, mi lesz, ha már nem lesz ott senki, bejutok-e?! Hátha észrevette Norbi, hogy otthagytam, és már felém tart vele, tudja pontosan hová megyek. Csak nehogy a főúton jöjjön utánam, akkor elkerüljük egymást. De talán ránéz a nyomkövetőre… A nyomkövető! Mi lenne, ha felhívnám róla anyukámat, hogy hívja fel a mobilomat, hátha felveszi Norbi és akkor utánam hozza?! Áhh, mindjárt ott vagyok, felesleges ezért anyukámat idegesíteni és másokat ugráltatni. Jólesett a gondolat, hogy van ez a nyomkövető és adott esetben, ha nincs meg a mobilom, tudok róla hívni, igaz csak két számot, de akkor is. Pedig kezdetben csak a nyomkövetésnek örültem. Ami persze szintén nagyszerű. Képzelem hogy röhöghettek, akik nézték, hogy visszafordulok: No, Árpesz ottfelejtett valamit Kampenben.
Mikor visszaértem, még ott voltak a többiek, felmarkoltam a telefont, meg a töltőt, még egyszer elköszöntem tőlük, aztán kiraktam az országútra. Most nem tököltem a gáton, elég volt egyszer megnézni a tájat arra, inkább haladni kéne. Persze a főút mellett is volt kerékpárút. Hamar Zwolle-ba értem, ahol egyenest a kerékpárbolthoz hajtottam, amit Norbi mutatott meg nekem. Mellesleg itt vette a Gazelláját. Hátul a szervizben egy percen belül hajlandó volt velem foglalkozni az egyik fickó, aki értette és egy kicsit törte is az angolt. Elmondtam neki, hogy 500km-enként kitörik egy küllő a hátsókerekemből és ez nagyon nem tetszik nekem, mert még hosszú utat meg szeretnék tenni – Közben mutattam a hátamon a mezen az útvonalat. Mondtam, hogy kéne egy erősebb kerék, ami elbírja ezt a sok cuccot és nem esik szét soha. Hátrament és hozott egy kereket, Deore aggyal, jóféle felnivel és erősnek tűnő küllőkkel. Azt mondta, ez akkor is patent marad, ha egy-két küllő elhullik belőle. 80 Európát kóstált. Azt mondtam legyen! Ezen ne múljon a túra sikere. Ennyi pénzt kaptam is az egyik szponzortól, kötelességemnek éreztem elkölteni most erre a kerékre. Az egészségem és a bicikli kritikusak – ha ezekkel valami baj lesz, ugorhat az egész 100napbringa a kútba.

12 órát emlegetett a csávó, hogy addigra lesz kész. Otthagyhattam a cuccaimat is a szervizben. Kerestem egy padot, leültem és bőségesen megreggeliztem a tegnap este vásárolt kenyérből, sajtból és kenőmájasból. Rányomtam két izom tibor pudingot is, majd újrahajtogattam a Benelux térképem és megterveztem a hátralévő utat a német határig. 11:30-kor visszamentem a szervizbe, megkérdezni a csávót, hogy is értette ezt a 12 órát, akkor kezdi szerelni, vagy akkor fejezi be? Úgy értette, hogy fél 12-kor fejezi be, épp akkor lett kész a gépemmel, amikor beléptem a helységbe. Ennek nagyon megörültem. 95 Euro lett a történet vége, még rájött 15 a szerelésért. Fizettem, pakoltam és málháztam boldogan. Még kértem egy csavart a leesett helyére az első csomagtartómba (2 napja gyorskötöző tartotta), aztán bekevertem egy kalciumos-citromos pezsgőtablettát az egyik palackba és nekilódultam a kilométereknek. Boldog voltam, hogy megoldódott a kerékprobléma. Remek bringa utakon tekertem, kinéztem magamnak egy rövidebb utat az előbb megtervezettnél. Nagyon bejött a rövidítés, gyönyörű helyeken tekertem, erdők között. Egyszer csak egy gyönyörű kis rétet pillantottam meg jobbra az úttól. De mire észrevettem, már el is száguldottam mellette. Visszafordultam, hogy lefényképezzem. Persze a gép ekkor merült le. Volt egy pad is a közelben, letámasztottam a gépet, és előtúrtam az egyik táskából egy pár feltöltött elemet. Annyira megtetszett a hely, hogy úgy döntöttem, ha már így szétpakoltam itt, egyúttal meg is ebédelek. Eredetileg egy kebabot terveztem a következő nagyobb városban, de volt nálam még kenyér és felvágott is, így volt mit ennem.
Folytattam tovább, és újabb rövidítést eszeltem ki. Rögvest átvágom Németországba és kis utakon csapattam. Az egyik elágazásban megálltam, hogy levegyem a garbóm, pont egy ház előtt vetkőztem, ahol leszólított egy fickó, hogy mi járatban. Megmutattam az útvonalat, beszélgettünk kicsit, kérdezte hol szoktam aludni, elmondtam, mikor-hogy. Kérdeztem a térképen mutatva az útvonalról, amit kiagyaltam, azt mondta, szép arra, és ne aggódjak, a németeknél is lesznek kerékpárutak.
Hát voltak. Először csak a holland “makulátlan” minőség váltott le “nagyon jó”-ra, de aztán kikövezett bringaút jött, ami fel volt helyenként púposodva. Hát aki ezt kitalálta, azt végigkergetném rajta egy 8 bárra fújt virsli gumis országútival, vagy egy az enyémhez hasonló jól megpakolt trekkingel. Hagy tudja meg, milyen az, ilyen úton kerekezni, aztán tervezzen kövezett kerékpárutakat!
Hála az égnek pár falu után visszaváltott a rendes aszfaltos útra a bringasáv, így visszatért a mosoly az arcomra is. Hát még amikor egy rég nem látott sárga-kék táblácskát pillantottam meg: Lidl! No, ma is megmenekült a Budapest óta már talán több mint 3000km-t cipelt Maggi Finom Falatok. Bevásároltam jó alaposan üdítő, édesség, főzni-sütni való, hidegkaja: 10 Eurot fizettem. Ezekkel most kitartok egy darabig az biztos. A parkolóban jól be is kajáltam, majd verettem tovább még vagy 40km-t. Letértem a főút mellől kis falvak közé, ahol végül egy focipálya öltözőjének fedett előcsarnokába kéredzkedtem be. Itt amúgy nem lenne senki, de ma este én majd őrt alszom. No nem mintha kéne itt valamire vigyázni, vagy valakitől tartani. Így 35 nap után elég nyugodtan alszom a németeknél. Ez itt Nyugat-Európa, vidéken vagyok, ha végignézek a tájon, az embereken, a házakon, az autókon, a falvakon, látszik, hogy mindenkinek megvan mindene. Nekem is megvan. 🙂 Tető a fejem felett, és tudom, hogy nem abajgat senki azért, mert itt alszom. Se nem rabolnak ki, se nem háborgatnak. Persze azért a gépet leláncolom és az értékeimet úgy pakolom, hogy ne tudják úgy elemelni, hogy ne ébredjek fel rá. Csak hogy nyugodt legyen a lelkem, de közben tudom, hogy a kutya nem fog erre járni.
Főztem egy hatalmas adag spagettit rengeteg szalonnával és két fej hagymával. Talán a harmadát be tudtam tolni egy sörrel, a többi áll a lábosban. Reggel megmelegítem, aztán amit nem tudok megenni, bepakolom a kis acélbögrébe, lefedem alufóliával (tudtam, hogy jó lesz még valamire), és az egészet beteszem egy zacsiba (tudtam, hogy kelleni fog még belőlük), és jó lesz még később, mondjuk holnap ebédre.
Még talán egy teát is főzök majd reggel. Aztán újra beleharapok a kilométerekbe, már alig várom.. Délután már úgy tudtam hajtani a térképem,hogy látszik rajta Bréma és Hamburg. Ez erőt ad! Közel van már Lübeck, ahol hajóra pattanok, talán Trelleborg-ig, még nem tudom… De onnan már csak egy köpés lesz Malmö és a repülőtér, ahová baf érkezik. Aztán jön 3 nap Koppenhága, mielőtt továbbállnánk. Jó lesz kicsit újra csak lenni valahol pár napot. Remélem lesz szállásunk, tegnap este írtam még 3 helyre. Holnap keresek valahol egy konnektort és netet Brémában. Megnézem, válaszoltak-e, elküldök vagy fél tucat előre megírt mailt, na és persze feltöltöm ezt a bejegyzést.

2009.05.28. 23:54