Az 1 nap bringás naplója
Bejegyzés időtartama: 2009. május 26 – 28. Simon Norbert tollából
Megtett út: 15 + 123 + 1 km
Ez a nap is tipikus holland módra kezdődik: szakad az eső, hideg van, időnként eléggé fúj a szél. Tegnap este nagy vihar is kezdődött, állítólag 5 cm átmérőjű jég is esett. Semmi kedvem nem volt elindulni sehova, a reggeli is rettenetes volt abban a hotelszerű képződményben, ahol megszálltam. Amsterdam azért mégiscsak Amsterdam, muszáj megnézni, ha már eddig tekertem Kampenből. Tegnap ugyan gyalogoltam vagy 20 km-t a városban, de sok fontos nevezetességet nem érintettem. Így nyolc körül gyalogtúrára indultam ismét. Mentem, mentem, mendegéltem. Kicsiny utcákon, egyre kihaltabb sikátorokban jártam, valahol a Begijnhof környékén. Éppen fényképeztem, amikor az utca túlsó végén két bringás fordult be. Egyforma, narancssárga – fehér ruhában voltak. Ahogy közeledtek, az ujjongó öröm szülte reakció egy „Hájjj!!!” artikulálatlan üvöltésében formálódott meg ajkaimon.
Zita és Árpesz jöttek velem szembe, hagyjuk a cifraságot. Nagyon tré idő volt, csöpögött az eső, és ahogy az előrejelzést hallottam, nem is számíthattunk semmi jóra egészen estig. Gyorsan örömködtünk, fényképek készültek a véletlen találkozásról, és megbeszéltük, hogy a reptéren találkozunk valahogy este fél nyolc magasságában.
400 km „instant giccs” – avagy hogy randizik egy 100napbringás?
A képlet egyszerű: adott egy 100napbringás, meg egy lány, akinek indulás előtt kb. 2 hónappal kezd el udvarolni. Mi mást is tehetne a fiú, mint hogy ráveszi a lányt, hogy csatlakozzon hozzá egy szakaszra? No, így is lett… mint a mesékben.
A brüsszeli reptérre megérkezés után igyekeztünk minél hamarabb kicsomagolni a bringát, amit – hagyjuk meg – sikerült jó alaposan, atombiztosan becsomagolni, hála az egész izguló családomnak. Biztos úgy gondolták, ha már engem nem boríthatnak be mindenféle védő felszereléssel, legalább a paripának adnak keményen. Miután minden a helyére került, egyből meg is leptem Árpit a vadi új 100napbringás mezzel, amiről a nyomdában sikerült a grafikusnak valahogy levarázsolnia Németországot, na de hát egy ilyen kis országért igazán nem kár, ugye? 🙂 Nem is halogattuk az indulást, egyből neki is vágtunk a Brüsszelig tartó szakasznak, ahol két dolgot is megtanultam, inkább megtapasztaltam: hogy hogyan kell felmálházott kerékpárral menni és azt irányítani, illetve hogy milyen dimbes-dombos szakaszon hosszabban tekerni – gondolok itt például az erőbeosztásra. Árpi nem kis megelégedésére minden akadályt ügyesen vettem, így este már örömmel élvezettük brüsszeli szállásadóink vendégszeretetét. Continue reading
Earl Grey vára
Minden defektben van egy kis wifi…
…avagy Árpádunk már azt se tudja, hol jár! 🙂
Na kitalálta meg az óóóóriási hibát a videóban? Árpádunk kap egy szép nagy talpas egyest földrajzból! 🙂 Szégyen gyalázat, már azt sem tudja, melyik országban jár… Bezzeg a Sziráki Árpi, na ő egy okos gyerek!
Ja kérem, így könnyű…
Rántotta a tengerparton
Aztán feltámadott a szél, úgyhogy kénytelen voltam egy szélvédett konyhát építeni:
A történet folytatása Zita érkeztéig
Igyekszem rövid lenni, mert igencsak fogy a notebook-ból az aksi, és holnap estig még egy cikket is le kell adnom a Velo magazinba. (burkolt üzenet: vegyétek és olvassátok!)
Szóval a 26-odik nap reggelén felkeltem, megint nem 6-kor, ahogy terveztem, de nem is 7-kor, hanem 7:45 környékén. Úgy látszik erre van beállva a biológiai órám, s nem az ébresztőre… 🙂 Főztem egy teát, majd készítettem egy valag szendvicset… 
miközben ezt írom, déja vu-m van, mintha az előző nap is így kezdődött volna. Mire összekészültem, úgy tűzött a nap, hogy felpakoltam a napcellát is. Azóta írtátok, hogy állítsam a nap felé. Erre szoktam figyelni, ha megállok, napon hagyom a gépet, szögbe állítva. De sajnos menet közben ezt nem tudom megtenni, mert ezek a fránya országutak össze-vissza kanyarognak. Erre nem gondoltak a belgák!:) Én meg csak ezért nem fogom minden kanyar után igazgatni… 🙂 Na de majd északon, amikor süt az éjféli nap, miközben durmolunk, akkor majd belövöm szögmérővel. (Csak akkor meg a nap fog odébb mászni amíg alszunk… Ejj, sehogy se jó ez így!) Olyan szép lett a kerékpár, hogy eldöntöttem, most elkészítem róla a videót, amit már Reims óta fel akarok venni. Másodjára egész jól sikerült.
Ahogy elindultam, rögtön dombok következtek, úgyhogy vehettem is le a garbót. Felmásztam 550-re, majd persze vissza le. Áthajtottam St-Hubert-en, ahol épp valami vásár volt, majd jöttek megint a dombok. Néhol gyönyörű fenyvesek között vitt az út, nagyon élveztem. Legszívesebben felhúztam volna egy tájfutó szögest a lábamra, és eszeveszettül belerohantam volna az erdőbe. Continue reading
