Folytatás a furtwangeni kollégiumig

01-100napReggel 7-kor elhagytuk a wackersteini szobácskánkat, ahol hagytunk egy kis levelet a házigazdának, Alfrédnak. Stavi az éjjel írt 3 sms-t, melyekben részletezte, hogy hol sátraznak Robival és Tihamérrel. Ők Ádám barátai, Tihit hozzák haza másfél éves furtwangeni tanulmányai után. Még indulás előtt megbeszéltük otthon, hogy majd valahol, valamikor találkozunk ahol ők szembe jönnek Stavi kis fehér autójával – hát ma reggel jött el ez a pillanat. Az üzenetek remekül elvezettek a kis táborukhoz, ami egy domb tetején egy fasor mögött volt szántóföldek között. A kis Suzuki tetőig volt pakolva Tihamér cuccaival, a srácok pedig még javában durmoltak, amikor megérkeztünk. Jó volt velük lenni egy kicsit, bő egy órát beszélgettünk, közben megreggeliztünk, átadtunk nekik néhány eddigre feleslegesnek vélt cuccot, vagyis holt terheket, amiket nem kívántunk tovább cipelni. Illetve én is kaptam néhány holmit, a még első este Gabeszbánál felejtett lasztex hosszúnadrágomat, és kisebb ajándékcsomagokat, apró gift pack-eket, vagyis piros-fehér-zöld szalaggal átkötött jóféle magyar pirospaprikát apró zsákokban. Köszönet értük Zitának! 02-100napEzeket fogják kapni a jövőbeni szállásadóink, vagy egyéb jótevőink viszonzás képpen. Apróság, de magyar, és talán azon túl, hogy örülnek neki, még fel is használják. Ja, és ami a legfontosabb: könnyű cipelni! 🙂  A végén még egy remekbe szabott, jóféle rántottát is rittyentett nekünk Stavi, a kabátzsebből előkapott foghagymás sóval fűszerezve.
Miután búcsút vettünk a barátoktól, hamar Ingolstadtban találtuk magunkat, ahol egy pékségnél megreggeliztünk, majd egy benzinkútnál egyéb dolgainkat is elvégeztük, úri módon. A városon csak úgy átsuhantunk, amit nagyon nem bántam, mert már jócskán benne voltunk a délelőttben.
03-100napA bicikliút erdős-mezős részeken vitt, legtöbbször jó minőségű murvás úton. A táj nagyon tetszett nekünk, és még Ádi sem szólt egy rossz szót sem az országútiján a murvás utak miatt. Néhol fasorok között csapattuk, majd egy kastélyszerű épület mellett haladtunk el, aztán egy hosszú egyenes szakasz következett, a végén Neuburg-al. A város határában betértünk egy Aldi-ba, ahol minden eddiginél olcsóbb árakkal találkoztunk. Bevásároltunk rengeteg csokoládét és az esti makarónihoz hozzávalókat. Neuburg belvárosa nagyon szép volt, itt átkeltünk a Duna túloldalára, 04-100napahol hamarosan úgy döntöttünk, letérünk az össze-vissza kanyargó kerékpárútról, és megrakjuk kicsit a főúton. Itt kicsit dombosabb lett a táj, néhol megszenvedtünk a fölfelékkel. Bertoldsheimnél egy nagyobb kaptató tetején egy szökőkút fogadott minket, ahol jól megmosakodtunk, majd folytattuk tovább. Egy kicsit előreálltam, ráhajoltam a kormányra, hogy kisebb legyen a légellenállásom, a többiek beálltak az anschussomba, és így megraktuk Marxheim-ig tartó 6,4km-t.
Donauwörth előtt újra a Duna mellett vitt az út, így hamar beértün a városba. BanziG beugrott egy nettó nevű boltba, hozott sört és nekem Radlert, kiültünk a Duna melletti parkba szusszanni egyet. Miután lecsúszott a frissítő, nekivágtunk a városnak. Találtunk egy pizzériát, amiről később kiderült, hogy csak házhozszállítást vállalnak, de ekkor már befogadtak minket, leadtuk a rendelést 4 pizzára, használhattuk a személyzeti wc-t, 05-100napsőt még a trackert is tölthettem, amíg sült a pizza. Ezalatt jól elbeszélgettem a sráccal, aki az ebédünket készítette, jó fej volt a gyerek, és segítőkész. Ez mind hagyján, de még a pizzák is remekül sikerültek!
Kifelé a városból beugrottunk másnapra reggelit venni, majd rátértünk a 16-os főút mentén haladó kerékpárútra, ami villámgyorsan Dillingenig repített minket a napsütésben. Ezen a szakaszon készítettük el Ádámmal a fogmosós videót. Dillingenben vettünk még két vizet egy Adliba, majd elkezdtünk szállást keresni. Sajnos közben újra beborult az idő, és nem is nagyon találtunk megfelelő helyet a táborverésre, ráadásul a kerékpárút a Duna menti erdőkben vitt, ahol minden csurom víz volt, valószínű nemrég nagyobb zivatar lehetett a környéken. Itt ért minket az ezredik kilométer, Ádám kilométerórája körbefordult, és 0-ról kezdett újra mérni. Végül valahol Lauingen környékén találtunk sátorhelyet. A falu szélén egy pajta melletti szépre nyírt gyepre állítottuk fel a sátrakat. Este fantasztikus makarónit főztünk, hozzá jóféle dél-afrikai Cabernet Savuvignon, hogy szépen zárjuk a napot.
A tizedik nap reggelén nagy ködre ébredtünk. A szemközti pajta alig látszott, és persze minden tocsogott a nedvességtől, így a sátrakat is vizesen pakoltuk el. Folytattuk a kerékpárúton, ismét nedves, fehér murvás utakon, erdőkön át. Günzburg után hamar 06-100napUlm következett, ahol megcsodáltuk a világ legmagasabb székesegyházát, majd beneveztünk két-két kebabra a közeli török büfében. Én közben találtam wifit, úgyhogy gyorsan feltoltam két bejegyzést futtában. A Dóm előtt találtam egy a kövezetbe épített táblát, rajta városokkal és távolságokkal, gyorsan megkértem egy nénit, hogy fényképezzen le, ahogy Budapestre és Párizsra mutatok. Párizs légvonalba még 470km volt innen. Ulmból kifelé menet beálltunk egy bácsika hátszelébe, itt készült egy újabb fantasztikus, spontán videó.
Ehingen után ismét rövidítettünk egyet a 311-es főút mentén. A legtöbb helyen itt is volt kerékpárút párhuzamosan a nagy úttal, így nem kellett az autók között tekernünk. Épp csak azok a dombok nem kellettek volna, lehet, hogy mégis gyorsabb lett volna a Duna mellett… Obermarchtal-nál visszatértünk a kerékpárúra, amit nem bántunk meg, mert levitt a Duna mellé Datthausen-nél, ahol egy szuper fürdőhelyet találtunk. Kiterítettük száradni a már két napja vizes sátrakat, és megfürödtünk az itt már csak Ipoly méretű Dunában. Sajnos az idő közben szemerkélő esőre váltott így indulás helyett inkább megvacsoráztunk a híd alatt.
Csak nem állt el az eső, így három-egy arányban megszavaztuk az indulást. Batmanék visszatértek, Gáborék újra magukra öltötték a sötétkék poncsót, amit úgy vert a szél, 07-100naphogy ha hátranéztem, azt láttam, hogy két Batman követ minket. Nagy Batman, azaz BanziG, és Kis Batman, vagyis Bazsi. Közben sikerült kicsit letérnünk a kerékpárútról, mert nem figyeltünk, de végül ebből is csak egy rövidítést hoztunk ki. Az eső ezalatt hol elállt, ekkor örült a szívünk – hol újra rákezdett, ekkor kicsit újra szitkozódtunk, hogy miért esik már megint. Riedlingen előtt majdnem felállítottuk egy autópálya híd alatt a sátrat az ekkor már szakadó esőben, de végül leszavaztuk az ötletet. Továbbhajtottunk, és az eső elállni látszott. A Duna menti sík mezőkön hajtottunk keresztül, szebbnél szebb táborhelyek mellett. Csak épp vizünk nem volt még, ami azért elkel egy éjszakázáshoz. Na meg azon is agyaltunk, hogy jobb lenne valami tető alatt, mert igencsak lógott még az eső lába, vagy inkább egy nagyobbacska viharé.
A következő településen, Binzwangenben megkérdeztem egy fickót aki éppen a pónijaival foglalatoskodott, 08-100naphogy nem sátrazhatnánk-e a karán melletti fás részen, illetve kaphatnánk-e egy kis vizet. Nem nagyon értett magyarul a srác, de nagyon mutogatott egy ház felé, hogy kopogjunk be oda, ott van a fia, aki tud angolul. A háznál a felesége nyitott ajtót, kaptunk tőle vizet, de angolul sajnos ő sem beszélt nagyon, de végül lejött az emeletről lányuk, aki már beszélt englishül. Rögtön meg is támadtam vagy egy tucat kérdéssel szegényt, pl. hogy szabad-e Németországban sátrazni, nem büntet-e meg a rendőr, felállíthatjuk-e a sátrunkat ott a karám mellett, vagy nem kaphatnánk-e valami üres garázsban helyet éjszakára, stb-stb… A vége az lett, hogy újra megjelent a családfő, 09-100napaki beengedett minket egy szemközti épületbe, valami munkásszálló lehetett. Tisztára szégyelltük magunkat, hogy már megint bekéredzkedtünk valahová. De ha a közben újra szakadó esőre néztünk, annyira nem bántuk. Nagyon köszöntünk mindent, és míg a táskákról mostuk az időközben vastagon rájuk rakódott sárt, valaki mindig szóval tartotta a lányt angolul. Még az egyik kis pakk pirospaprikát is megkapták, sőt felírták a honlapcímet, ahol majd nyomot követhetik a térképen és a képeken a kalandjainkat. Azon nevettünk pár perccel később bent a házban, hogy azzal a vízzel mostuk le a táskáinkat, amiért bekopogtunk. Aztán a következő negyed óráig hasfogós röhögés akkor következett, amikor Gábor megideologizálta, hogy ő és Balázs mégis isznak egyet-egyet abból a sörből, amiből 6 rekesz áll hátul egy zuhanyzóban, és amit mi visszautasítottunk, mondván „We don’t drink, it has impact on or our performance”. Szóval miután kitaláltuk, hogy mégis megérdemlünk egy kicsit a nedűből, hátramentünk, hogy felmarjunk kettőt az üvegekből. Ekkor láttuk csak, hogy a hosszú vita tárgya valójában nem hat rekesz sör, mint ahogy azt mi gondoltuk teljes természetességgel, hanem hat rekesz „Orange-Mix” fantázianevű üdítő. Innentől kezdve senkinél szóba se jött, hogy belenyaljunk-e az italokba, vagy sem, senkit nem érdekelt már a narancs ital. Aztán eszünkbe jutott, hogy miket mondtunk a szállásadóinknak a visszautasításnál, és hogy most mit gondolhatnak rólunk?! 14-100nap„Ezek a fiúk végigtekernek a Duna mentén úgy, hogy közben nem isznak semmit?!?”, „Biztos valami szektások, fénnyel táplálkoznak…”, sokáig a hasunkat fogtuk még reggel is, amikor eszünkbe jutott az eset.
Egy közös fényképet még készítettünk a házigazdáinkkal, jól eltettük a névjegykártyát, és a sok kedvességet amit kaptunk tőlük, megfogadtuk Ádámmal, hogy ha hazatértünk sok-sok couchsurfer barátot fogunk befogadni, hogy visszabillentsük az univerzum egyensúlyát. Aztán elindultunk szemerkélő esőben, nekivágtunk a 11. napunknak. A vidámság ekkor sem ért véget, 10km-t sem tettünk meg, máris egy gyakorlatozó hadosztály útját kereszteztük a kerékpártúton „Hold your fire!” és „Don’t shoot!” felkiáltások közepette. Ádámot sikerült lefényképeznem, miközben ketten is fedezik az áthaladását az ellenséges területen! 🙂 Ezeken a kis apróságokon aztán hosszú kilométereken keresztül röhögtünk, ahányszor csak eszünkbe jutottak.
Mengenben egy Lidl mellett megreggeliztünk a pékségben, majd jól bevásároltunk a közértben. Mire Sigmaringenbe értünk, egészen elállt az eső, aminek nem kicsit örültünk. A városában sikerült kicsit eltévednünk, de végül megtaláltuk a megfelelő utat tovább. Sok-sok murvás rész és néhány egész komoly kaptató következett. Ádi nem nagyon örült az aszfalt hiányának, a sárban könnyen felverődött a sok dzsuva a kerékpárok érzékeny (izgalmasabb) részeire. 15-100napEzeket le is mostuk aztán egy benzinkútnál, de mind hiába, mert aztán újra murvás szakaszok következte, Ádám nem kis bánatára. Sokat káromkodott, féltette a szép kerékpárját az amortizációtól.
Vadregényes részek következtek, az aszfaltot el is felejthettük egy jó 20-30km-re, a néhol szinte ösvény méretű utakon haladtunk, a Duna ekkor már szinte csak egy nagyobb patak volt. Gyönyörű helyeken tekeregtünk, megtaláltuk a világ legszebb táborhelyét. Ezen a ponton a kerékpárút egy sziklaalagutat keresztezett. Ezek után még rengeteg csodás rész következett, szebbnél-szebb helyeken tekertünk, a Dunát csodaszép erdők és sziklák szegélyezték. Egy kis faluban megálltunk inni egy sört, meg is hatott mindenkit, alig bírtunk felszállni a bringákra, miután felmondtunk egy audiónaplót.
Tuttlingenben lemostuk a bringákat, majd egy kis wet-lube-ot is adtunk a láncoknak. 11-100napÉrezhetően sokkal jobban, halkabban gurultak ezután a gépet, elkélt már ez a kis olajozás nekik. Persze Murphy most is jelen volt, egy jó 5km-es földutas, saras szakasz következett, szegény Ádám nem gyengén szentségelt. Itt már ki volt táblázva Donaueschingen, ami kevesebb, mint 30km-re volt már csak tőlünk. De nem terveztük, hogy ezen a napon elérjük a Duna hivatalos forrását, ezért jó 20km-el a város előtt, egy mezőn, közvetlenül az ekkor már csak patak méretű Duna mellett tábort vertünk. Mivel nagyon bejött mindenkinek a tegnapi makaróni, ezért ma este is ezt készítettünk vacsorára. Bazsiék is bevették magukat az előterünkbe, így végre nem volt kettészakadva a társaság. Jó hangulatban elfogyasztottunk a vacsora mellé két üveg bort, majd bevágtuk magunkat a hálózsákokba.

Reggel sikerült kicsit elódázni a 7 órás kelést, majd mikor a telefonomat bekapcsoltam, meglepve olvastam Zsiga Bea sms-et, miszerint ma délelőtt 9:35-kor kéne bejelentkeznem a RadioCafé Milliók Reggelire című műsorába. 12-100napGyorsan leegyeztettük Beával a bejelentkezést, majd nekiálltunk lebontani a tábort. Mire végeztünk, pont hívtak a rádióból, röviden elmondtam, mi minden ért minket eddig, és mennyi mindenen mentünk keresztül, majd persze rátértek a srácok a piszkos anyagiakra, hiszen erről szól a műsor. El is mondtam jól, hogy fejenként 10-12 Euróból bőven el lehet lenni itt Németországban is, ha főz is magára az ember.
Egy pékségben való reggelizés és egy bevásárlás után hamar bevettük magunkat Donaueschingenben, ahol a kastélyparkban kiépített hivatalos Duna-forrásnál inkább fáradt volt még a társaság mint meghatott. Azért persze készítettünk jó pár fényképet, hiszen mégiscsak ez az egyik csúcspontja a túrának, vagy ha úgy tetszik, a nagy 100napbringa expedíció első szakaszának, a Budapest-Párizsnak.
16-100napErős szembeszélben felkaptattuk a maradék 30km-t Furtwangenig, ahol azóta és még most is Tihamér alias Viking kolijában vagyunk. Ő már hazament pár napja, de sok jó barátot szerzett, akikkel mi most itt bulizunk, illetve én csak beszélgetek és próbálok millió felé figyelni magyarul-németül-angolul, közben pedig posztolni sokat, aztán pár óra múlva valahogy ágyba zavarni a csapatot, hogy azért aludjunk is, hogy holnap értelmes távot tudjunk tovább haladni. 13-100napKicsit túlságosan is megörült itt mindenki mindenkinek, ami egyrészt jó dolog, másrészt nem tudom mi lesz holnap… Én inkább az internetnek örültem meg, hogy megírhattam és most feltehetem ezt a bejegyzést. Nézzétek minden nap az oldalt, mert minden este meg fog jelenni egy-egy kisebb videó az eddigi kalandjainkról.

Balance the Universe, stay cool, and get on your bike, smile and love! – enjoy life! 🙂 …és biciklizzetek a Duna mentén fel a forrásig, mert csudaszép.

Képgalériákat sajnos most nem tudok feltölteni, mert nem érek el netet közvetlenül Benőről, a netbooksiról, amit magammal cipelek. A Picasa-m pedig csak onnan hajlandó úgy működni, ahogy én is szeretném. So I have to say again: stay tuned Dude! 😉

11 comments

  1. Csak így tovább!

    Jobb fotó nem volt rólam? Ehh….

    Találkozunk Tromsøben. Drukkolj,hogy összejöjjön a dolog!

    Stavi Viktor – ISBJØRN – URSUS MARITIMUS

  2. Hello Fiúk !
    Sajnos nem tudunk találkozni a koleszban, mert már tovább siettem.
    (mint már írtam, ott akarok lenni jövő szerdán Orlyn)
    Nagy örömmel olvastam a legújabb beszámolódat Árpi !
    Biztos vagyok benne hogy a hozzászólásomat megfelelően értelmezitek.
    Gondolom ezt abból is, hogy kiderült, egy-két kanyart azért magatoktól is levágtatok.
    Csak így tovább ! Előttetek haladva azért nagyon drukkolok Nektek !
    (ha kell, időnként lehet módosítani a terveken!)
    Üdv ! Sz.Á.

    mikesi99: egy Sziráki Árpádnak ez pont megfelelő nickname !

  3. Helló Fiúk!

    A nyomkövetőről látom, hogy kb. most vagytok a Duna-forrásnál. Estére már talán a franciáknál lesztek. Az azért kicsit keményebb lesz, mint a Duna-völgyi szakasz. Zalai dombság feeling 350 km-en keresztül. Kívánok Nektek szép napos időt és jó szelet!
    vigyázzatok magatokra és egymásra!
    További jó utat!

  4. Sziasztok,

    én pont elcsíptelek tegnap reggel a rádióban Árpi, tök jó volt hallani élőben rólatok; miután korábban Czobi felhívta a figyelmem, hogy hova is tűnt el Banzi 🙂
    Szóval most én is szurkolok, és büszke vagyok rátok! 🙂

    Zsófi

  5. Szerintem a Sziráki Árpi is nagyon drukkol Nektek, ahogy mindenki, aki hallott az útról.
    Hajrá!!!
    Amúgy vajon ki lehet?
    Talán aki a pia ásásnál megtréfált Benneteket a 2005-ben?

  6. nahát, ez a sziráki… gyújtsatok majd rá egy békesörre párizsban, csak a tisztesség kedvéért:)

    köszönjük a videókat, jó volt látni titeket és hogy ízelítőt kaphattunk az igen jó hangulatból! 🙂
    továbbra is hajrá hajrá! kívánok szép napsütéses hátszelet!

  7. 3 technikai/esztétikai kérdés:
    1. Csak én vagyok béna, vagy valóban nincsenek fent a hetedik nap utáni napi adagok?
    2. Hol vannak elrejtve a videók?
    3. Távol álljon tőlem, hogy kötekedésnek tűnjön, pláne mivel tudom, hogy a nagy rohanásban emberfeletti meló ezeket a beszámolókat írni (én még egy naplót sem voltam képes írni sohase menet közben), és tudom, hogy majd ezek is itthon, fotelból gatyába is lesznek rázva – de talán már most menet közben is áttekinthetőbb (és a napi trackekkel összevethetőbb) lenne, ha egy dátum/hét napja megjelölést és új bekezdést kapnának az új napok élményei, amikor ömlesztve jön 3-4 nap beszámolója.

    Német szakasz technikai hiba nélkül kipipálva ezek szerint?

  8. Hello RP!!!!!!!!!!!!!!

    Végre ideértem. RETTENETESEN IRIGY VAGYOK(főleg a jó sörök miatt)mert vén szaros lettem, és ennyit nem tudnék kibirni.
    Drukkolok nektek tudom hogy MEGCSINÁLJÁTOK. Ha sör, gondolj oda!!!!!!!!!!!

  9. A napok szöveges leírása összecsatolva az aznap történtek leírásával biztos, hogy nem lesz meg a túra ideje alatt, talán utólag, de az is irdatlan sok meló lesz. Ha minden igaz, elkészül majd egy komolyabb történet a trackerhez, ahol le lehet kérdezni majd minden finomságot(tengerszint feletti magasság, sebesség, idő grafikon), akár konkrét napokra bontva is, vagy ahogy csak szeretnéd…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Security Code: