Narvik és Tromsø között a távolság a tervezett útvonulunk szerint kb. 260km, erre két napot szántunk, majd egy teljes, városnézős pihenőnapot Tromsø-re. Mivel délelőtt a kerékszerzés volt a project, csak fél kettőkor tudtunk indulni Narvikból. Kifelé menet a városból még megnéztük a körforgalom mellett a híres távolságjelző táblát, majd bevásároltunk, és elhagytuk a várost.
Nem sokáig jutottunk, máris megálltunk. Nándi ment egy kanyarral előttem, egyszercsak azt vettem észre, hogy az út szélén áll egy autó mellett, és süteményt fal széles mosollyal az arcán. 🙂 Na ezt most hogy? El se tudtam képzelni, hogy sikerült ilyen gyorsasággal lespannolnia velük, hiszen fél percnyire se maradtam le. Egy norvég pár felismert minket az újságból, leelőztek minket az autójukkal, megálltak, aztán leintették Nándit és süteménnyel kínálták. Hát ez nem semmi! 😀 Beszélgettünk kicsit az út szélén a sütifalás közben, így kiderült, hogy azért nem csak az újság volt a dologban, hanem már találkoztunk velük valahol egy hajóállomáson. Nekünk fogalmunk sem volt róla, hol és mikor lehetett az előző találkozás. Csak jópár kilométerrel később esett le, hogy valószínű ők voltak a Svartisen gleccsernél a kis hajónál, tehát már akkor is beszélgettünk velük. Most nem volt rajtuk napszemüveg, azért nem ismertük fel őket először. Mindenesetre örültünk a találkozásnak nagyon. Kicsi a világ, kicsi Norvégia és végtelenül kedvesek benne az emberek!
38km-t a fjord körül kerekeztük, majd mielőtt még elhagytuk volna a partját, megálltunk egy benzinkút szupermarket párosnál. A kút mellett voltak padok, bevettük az egyiket, és felfaltuk a reggelire szánt müzlit és szendvicsnek valókat. Jó volt ez a pihenő, különösen a végén a pár perc hájpázás. Amíg Nándi bement a boltba vásárolni zenét hallgattam, és valahol a zenetáram mélyéről előkerültek azok a dalok, amiket még Rómába menet hallgattam. Emlékszem, miután hazaértem, direkt lementettem mindent, ahogy volt, mert annyira kedves lett az összes dal. Akkor még csak 256MB-om volt tárhelyként. 🙂 Emberek – Forog a föld: “Az út 1450, messziről jöttem, ha ráérsz egyszer elmondom, hogy volt a sorsom…”, “Túl az álmokon, végre itthon vagyok, ez nem az a hold, szebb mint máshol volt…”, emlékszem, mennyire tudtam azonosulni a dalszöveggel, bár a mai napig nem tudom, milyen út volt 1450… kilométer, gondolom. 🙂 És hazaérni is nagyon jó volt Róma után, ahogy most is az lesz. Ezen az úton számomra a legnehezebb az volt, hogy fejben ne boruljak fel. Ez azt hiszem, végül sikerült (mármint nem felborulni :D), így a vége felé már merem múltidőben állítani. Várom már a végét, ugyanakkor még képes vagyok 100%-ig jelen lenni, avagy “ott lenni”, ahogy valaki fogalmazott a kommentekben. Sokszor nehéz még mindig, főleg a nap elején, felkelni aztán elindulni. Persze aztán minden nap jönnek pillanatok, melyek kárpótolnak mindenért. Ezek egész egyszerű dolgok, a táj látványa, vagy csak illatok, színek, találkozások emberekkel, vagy akár csak egy szóváltás Nándival, egy jó nevetés, egy falat étel…
A zene egész szépen rendbetett, nem is lehettem volna jobban egy jó kis hágómászáshoz. Jött is a tábla hamarosan, azt mondta 7%-os emelkedő előttünk 0,5-től – 4 km-ig. Erre Nándi mögöttem: Ez a kedvenc táblám! Mire én: Na ja, igen… Bár én jobban szeretem a 9%-osat, de úgy látszik, ma csak 7-est kapunk. Nincs ezeknek a norvégoknak már rendes emelkedőjük, elfogyott mind, így szaros 7%-ékkal próbálják meg kiszúrni a szemünk! 🙂 Azért megtekerjük ezt is? – Meg hát!
Így is történt, nemsokára 440m-en voltunk, majd legurultunk 200-ra, aztán vissza 350-re. Átkeltünk egy folyó völgyébe, ahonnan már igen gyorsan lehetett haladni. A térkép idejelölt egy kempinget, de nem találtuk sehol. Már elég későre járt, és fáradtak is voltunk. Ráadásul egy gonosz emelkedő jól leizzasztott minket, ami nagyon nem esett jól így a nap vége felé. Megkérdeztük egy benzinkútnál, merre találunk legközelebb kempinget. 5 km előre az E6-oson. Megtekertük még ezt is, de a kemping csak egy csoport faházból állt és egy lakatlan, bezárt főépületből. Viszont a szomszédban volt egy benzinkút, ott megkérdeztük, mit kell tennünk, ha sátrazni akarunk. A válasz az volt, hogy semmi egyebet, mint felállítani valahová a sátrunkat…. 🙂 Ez így oké, de mi konyhára és zuhanyra is vágytunk, esetleg elektromosságra és internetre. Zuhanyozni tudunk a benzinkút mosdójában, ingyen! Aha, jó, hát akkor így lesz, itt maradunk. Feldobtuk a sátrat egy füves részen, elmentünk tusolni a benzinkútra, aztán megfőztük a spagettit vacsorára. Már csukott szemmel is menne, annyit csináltam az úton.
Reggelre alaposan összevert a sátor szelleme, alig bírtam kimászni a sátorból. Már csak pár nap sátorban, és vége. 🙂 Tromsøtől már csak bő 500 kili Nordkapp, onnan még 350 Ivalo, aztán leteszem a bringát, Helsinkiben és Stockholmban pihenő. De hol van az még, előbb ahhoz el kell jutni ezen a napon Tromsøig, ami még 120 km alsóhangon.
A táborhelyünktől pár száz méterre rögtön letértünk a főútról és kis mellékutakon, fjordokat kerülgetve haladtunk előre. Nem volt olyan finom a történet, mert ezek a kis utak sok szintet felvettek a fjordok oldalában. Délután vételeztünk vizet, és megálltunk padoknál egy levest főzni. Ettünk hozzá szendvicseket és egy-egy konzerv tonhalat is, így lett teljes az ebédünk. Közben több sms-t is váltottam, melyekből megtudtuk, hogy mivel egy nappal korábban vagyunk az eredeti tervnél, sajnos ma este még nem tud fogadni minket Tolgrim, mivel nincs a városban. Viszont az Amszerdamban Couchsurfing-el megismert pár, Monica és Nuno éppen ezen a napon érkeznek meg Tromsø-be. Motorral járják körbe Skandináviát, csak az ellenkező irányból mint mi. Tegnap voltak Nordkapp-on, ma pedig találkozunk velük este Tromsø-ben. Ennek örültem, jó lesz látni őket, mint régi ismerősöket. Régi ismerősök… Furcsa ezt írni, mert indulás előtt még nem is láttam őket soha, most pedig valahogy mégis úgy érzem, régi ismerőseim.
A pihenő után átvágtunk a hegyen, hogy a túloldalt leérkezzünk annak a nagy fjordnak a partjára, amin már Tromsø szigete is található. Tűző napsütésben tekertünk a gyönyörű parton, a még mindig elkápráztató, havas hegyek között. Volt még egy kompozásunk 25km-el a vége előtt. Nagy meglepetésünkre találtunk egy nyitott közértet a hajóállomáson. Erre vasárnap lévén abszolút nem számítottunk, így nagyon megörültünk neki. Gyorsan berohantunk a komp indulása előtt, vettünk virslit, kenyeret és a régi kedvencünket, egy 2l-es mogyorós fagyit. Lementünk a hajó gyomrába, és ott kezdtük falni, de a hajó gyorsabb volt nálunk, félbe kellett hagynunk a leszálláshoz a fagyifalást, és a túlparton befejezni. Közben régi idők számítógépes játékairól beszélgettünk Nándival. Ahogy felidéztük gyerekkorunk kedvenc game-jeit, elképzeltem, hogy milyen jó lenne egy egész napot, vagy hetet gondtalanul eltölteni velük. Valószínű már nem élvezném annyira, vagy ha mégis, utána nagyon sajnálnám az elvesztegetett időt.
A Tromsøig hátralévő táv gyorsan eltelt, átkeltünk a nagy hídon, megnéztünk egy repülőt felszállni, majd elindultunk a térképünkön a reptér mellé jelölt kemping felkutatására. Sajnos nem találtunk semmit, és amikor megkérdeztük embereket, mindenki azt mondta, nincs kemping a szigeten, csak Tromsø túloldalán, a fjord túlpartján, Tromsdalen-ben. Nem volt más választásunk elindultunk hát arra. Mivel nem akartunk dombot mászni így a nap végén, körbetekertük délről a szigetet, majd átkeltünk a belvároson egyeneset a kemping felé. Az egyik kereszteződésnél szemből egy motorról ketten integettek. Kék motor volt, innentől biztos voltam benne, hogy csak Nuno és Monica lehetnek! Hiába, kicsi a világ! A portugál párnál először Amszterdamban laktunk, most pedig Norvégia északi felében futunk össze. Félreálltunk mind a négyen, köszöntünk egymásnak, majd megbeszéltük hogyan legyen tovább. Nuno megnézte a “Tomtom”-ján, pontosan hol is van a kemping, elmentettem én is a GPS-embe, és megbeszéltük, hogy egy óra múlva ott találkozunk.
Áttekertünk Nándival a hídon, bejelentkeztünk a kempingbe, majd elkezdtük a patakparton, az erdő szélén egy kisebb tisztás oldalába felállítani a sátrat. Mielőtt végeztünk volna, Monica-ék is megérkeztek már, mellettünk állították fel a sátrukat. Fürdés, mosás, majd közös vacsora a konyhában.
Nagyon jó volt Nuno-ékkal dumálni. Nuno engem kicsit a másik ági unokatestvéremre, Bálintra emlékeztet. Jó volt hallgatni az élményeiket, nekik is kijutott már bőven a kalandokból az úton, jóból és rosszból is. De Nordkappon legalább szép időjük volt, azt mesélték, csodaszép volt az éjféli nap, és a sziklaperemtől pár kilométerre, egy sajátbejáratú “our private lake” mellett sátraztak. Mivel ők arra folytatják, amerről mi jöttünk, rengeteg tanáccsal és tippel szolgáltam nekik az útjuk hátralévő, most már kicsit lájtosabb, kevésbé rohanós 2 hetéhez. Mutattuk nekik a bodö-i újságcikket rólunk, sőt még a versenyen kapott Bodö térképet is nekik ajándékoztam. Jó lesz vele feltalálni Norvégia második számú éjféli nap leső helyére, Bodö fölé a hegyre.
Már Amszterdamban is nagyon jó volt Nuno-ékkal lenni, és most nemkülönben. Több mint egy hónapja volt, hogy Náluk voltam Zitával, aztán rákövetkező nap, az ő külön meghívásukkal mégegyszer Norbival… Ők pedig egy hete indultak ugyanonnan és most itt találkoztunk. Úgy repülnek a napok, a hetek, a városok és az ezer kilométerek mint a csuda, de azért ha kicsit megállok, és végiggondolom, borzasztó hosszú ez az út. De minden napja egy külön élmény volt többünknek is, és ez örök marad. Bár nem néztek ki betegnek, de azért megkínáltuk Nuno-ékat Unicum-mal, aztán pedig, ha már ideáig cipeltük azt is, belenyaltunk a Norbi féle kerítésszaggatóba is. Elvégre Norbi is lakott náluk egy estét, illik tehát, hogy megkínáljam Monica-t és Nuno-t a tőle kapott pálinkából.
Igen, igen a Világ az *kicsi*, de Norge nem annyira… hiszen 323.802 km2…párszor elférne benne Magyarorszag…, igaz népessége csupán 4,7 millio…
Rado cafe ??? Laposodik??? (fm 98.6) (nem a legjobb ado igy nem reklámként irom, csak a pontositás miatt)
Ja en is figyeltem, csak volt vagy 10perc amikor nem tudtam hallgatni, de akkor jol latom hogy meg meg sem emlitettek Arpiekat 🙁 1-2 perc a bor tema kozott igazan belefert volna…
Egyik este viszont egy műsorukban a kanapé szörfözésről volt szó, ott példaként említetek Árpeszt 🙂
Arpi, hat hova fogtok tovabb tekerni, olyan gyorsan mentek hogy mindjart elfogy eloletek az ut 😀
Durva, ha nagyon akarnatok, mar a ma estet Nordkappon tolthetnetek! Persze nem szabad sietni, kipihenten tessek ott tolteni az egesz estet – verofenyes napsutesben 😀
Ez nem ez,nem a legészakibb pontja Európának!
Kicsit úszni kéne hozzá,de akkor meglenne a pont! 🙂 😀 😉
Ny-Ålesund ( ejtsd magyarul: Ni-Óleszünd ). És az nemcsak Európa legészakibb pontja hanem, a világ legészakibb települése mely rendelkezik postacímmel ( magyarán a világ legészakibb postája van ott ). Onnan lehet küldeni – milyen mást ha nem Jgesmedvéset – képeslapot,haza.
Nordkappnál vigyáz sok arrafelé az éhes ragadozó,főleg estefelé,és nagyon nagyok fehér színben pompáznak ! 😉 😉 😉 😀 😀 😀
A tegnap általam küldött két videónak az első részében szereplő zenének tudja valaki a címét/előadóját ?
Azóta is az jár a fejemben,egyszerűen kiváló muzsika!
Stavi Viktor – ISBJØRN
VÆR FORSIGTIK ET ISBJØRN !!! OG ???
Ha a vonaton leszek, megnezem hatha a Shazam felismeri.
Ezek a kicsit dőlt szögű képek nagyon tetszenek. Pláne még a táj! 🙂
Szóval akkor mikor lesz Nordkapp? Lehet tudni? 😉
Viktor, erre gondolsz? Kommentek között találtam a címet
http://www.youtube.com/watch?v=36U4ez7AzKA
Medina.
Persze, h lehet tudni….cm-re, ha nézed a Casons nyomkövetöjét:
Előfeltétele, hogy a Silverlight 3 programot feltelepítsük!
Elérhető a következő címről: http://m.diwicon.eu/100napbringa/
http://beemp3.com/download.php?file=3739150&song=Your+Hand+In+Mine
Akkor maradt egy napom, hogy rájöjjek a program telepítése után miért csak az üres böngészőablakot látom..?? Lehet Chromot nem szereti..?
Tehát holnap éjfélkor Nordkapp.
Onnantol érvényét veszti *Arpesz & Co Èszakra megy*…
Lehet helyesbiteni: Arpesz (& Co) Èszakrol jön….-re!
Hello 100napbringa! Hello Fiuk!
Lassan itt van a *drukkolok* elköszönésének ideje, a * Farewell * , igy leirnám egy-két gondolaomat az un. *Alapelvek*- ben szereplö slogentekkel kapcsolatban, ami igy szól:
*Enjoy the ride!*
Èn ugy gondolom, hogy Ti esettetekben, mint nagy bringás világutazoknak valahohogy igy kéne szólnia slogenotoknak:
*Travel by bicycle in good*
Hiszen, Ti nem akárhogy élvezitek az utazást, hanem kimondottan bringával!
Márpedig még van egy pár száz millio ember e Föld féltekén,aki vallja:*Enjoy the ride!* , akik imádnak utazni, világotjárni bringa nélkül! Csak ugy egyszerüen : vonattal, autoval, lóháton, vagy akár csak nemes egyszerüségében gyalogosan, mint az El Camino csodálatra mélto zarándokai, avagy éppen valamilyen *égi taligával*…
Jajaja, s mégegy: a millios csillagos Open Sky Hotelek végtelen csillagos kupolái…
Csodálatosak, egy percig sem kétséges!
Aztán valahogy az ember lejebb adja a csillagok számát!
Ugy **** vagy ***** csillagosra! 🙂
Légkondicionalt szobákra, s talán még a reggelit is az ágyba hozza a hotelreception…
Ide süllyed az emberfia!!! 🙂
Legalabbis, ami a hotelcsillagok számát illeti! 🙂
Lassan Adióst mondhatok, de azért még megvárom e világraszoló mókátok végét, mert minden jó, ha…???
…*Enjoy the ride!*
S ebben feltétlen egyettértünk!
Ûdvözlettel
sonni
Sajnos nem leszek netközelben, lemaradok erről a nagy pillanatról, de majd visszajátszom a trackert! Hajrá! Nordkappról már csak gurulni kell hazáig (nézzetek a térképre, “fentről” (É) jöttök “lefelé” (D)) 🙂
Sonni,
telepítettem a progit, rákattintok az oldalra, egy pillanatig látszik valami kék kör, de villámgyorsan eltűnik és onnantól van egy üres böngészőablakom. Lehet hogy lány vagyok, de azért szt hiszem mindent jól csináltam. Mi lehet a gond?? Nincs ötlete valakinek?
Megtaláltam az elszólásodat is, itt van a legutolsó mondat..:
Egy kerékkel megint több lett… a költségvetés
sonni szerint:
2009. július 2. csütörtök ekkor: 15:55
Csak kaptatok egy kicsit a természet “finom” arcából is. Csak azért, hogy értékelni tudjátok a jóidőt. 😉 Mindennel így van ez. Azért nagyon jó időt kívánok nektek! 🙂
demouser-rel azt hiszem sikerült. Bár most merül az aksija a tracker-nek..? Pedig azt hittem nem vagyok teljesen elveszett számítástechnikából.. Úgy látszik tévedtem. 😀
Hát ja, ilyen cudar időben még egyikünk sem bringázott… de majd a részletek inkább az idevonatkozó bejegyzésben. Most legyen elég annyi, hogy -mint annyi mindent már- ezt is túléltük 🙂 S minden jó 🙂
Holnap lehet, hogy már délután kimegyünk Nordkappra, mert a forecast egyelőre esős időt mond éjfélre. De még meglátjuk, hátha reggelre meggondolja magát 🙂
Lassan véget ér a buli, de azért Helsinki-Stockholmban még elleszünk egy darabig. És ha hazaértünk… hohóóó 🙂 akkor sem áll meg az élet, sőt! 😀
Mintha sikerült volna ez az élő nyomkövetés egy pillanatra..! Állítólag épp 30 km/h-val szeltetek egy utat.. Mégsem vagyok elveszett. 🙂
Magyarország délnyugati részén épp tombol egy vihar, lehet várni jön-e pöst felé..? Reméljük amit nektek előrejeleztek az megondolja magát és elkanyarodik valamerre másfele. Szép időt kívánok! 🙂