Ma késő estig dolgoztam. Miközben éjjel bringáztam haza az üres városon át, azon gondolkoztam, hogy kéne még valami “magasztosabb” célt is adni ennek az egész utazásnak, az önmagában túl öncélú, hogy Árpesz felbiciklizik Európa legészakibb pontjára a barátaival. Emögött több van! A kíváncsiság az eleddig ismeretlen tájak, kultúrák, országok és emberek iránt rendben van, a cél a világ és önmagunk felfedezése, de ez még mindig kevés, ha csak erről szólna a történet, kicsit öncélúnak és értelmetlennek találnám. Ez most nagyképűség, de úgy érzem, ez túl nagy dolog és túl sok élmény lesz ahhoz, hogy csak úgy zsebrevágjuk magunknak. Ezt meg kell osztani!!! Ennek az eszköze lesz többek között ez a weboldal. Remélem sikerül minél több embert ráébreszteni arra, hogy micsoda fantasztikus dolog utazni, illetve, hogy az utazásnak az egyik legélményteljesebb, legizgalmasabb formája a kerékpártúra. Ha ezt mindenki érezne annyira, amennyire mi, egy sokkal boldogabb világban élnénk.
Az üzenet tehát: Kalandra fel, nyeregbe, a világ arra vár, hogy felfedezd!
Ez nagyon magasztos volt Árpesz ! 🙂 persze az utazás szép dolog csak nem mindenki engedheti meg magának 😉
Ja, magasztos lett, de sebaj… Biztos az esti bringázástól kerültem ilyen állapotba 🙂 Az utazás szép dolog igen, és ezt sokan nem tudják. Szerintem többen vannak azok, akik azért nem utaznak, mert eszükbe se jut, mint azok, akik azért nem utaznak, mert nincs rá pénzük. Gondolj csak bele, manapság az utazás szinte semmibe sem kerül, csak nyitottság kérdése és fillérekből eljuthatsz remek helyekre Európában, elég hozzá két site-ot ismerned kiindulásképpen: fapadosinfo.hu és couchsurfing.com . Hát nem? De… 🙂
A bejegyzés címe kicsit kétértelmű lett amúgy… Nem baj, most már így marad. Gondoljon ki amit akar, itt bringázásról lesz szó!
Én nem csak a pénzről beszéltem Árpesz !
Nekem tetszik a cím! höhö
Nem csak a pénz… Oké, igaz, idő is kell hozzá. Elismerem, szerencsés vagyok. Nem sok munkahely engedné meg, hogy lelépjek 3 hónap fizetés nélküli szabadságra. Pláne nem úgy, hogy 24 nappal a próbaidő lejárta után. Kis is teszem majd a partnerek közé az 5×9-et 🙂
De az idő megint csak visszavezethető a pénzre. A volt munkahelyemen én voltam az egyetlen a csoportomban, aki időben kérte vissza a túlóráit, és nem pénzben. Miért? Szóval szerintem ez nem csak szerencse. Én akartam ezt a túrát, én mertem bemondani az állásinterjún, hogy lelépek 3 hónapra, ha esik ha fúj… Kockáztatva, hogy elhajtanak a francba… Mert nekem fontosabb volt, hogy világgá menjek 🙂 Persze nem adnak ingyen semmit, se a fizut, se a szabadságot, cserébe most is munkába vagyok… De kit érdekel, nemsokára elkezdődik 100 nap Ultimate Freedom, kerékpáron végig fél Európán! 🙂
Persze, hogy nem csak szerencse! Mi is a foglalkozása a csapat túlnyomó többségének? 🙂
Na jo abbahagyom. Hajrá fiúk tekerjetek helyettünk is!
A kocka jól gurul… 🙂