A saját mentális és fizikai jólétünk után talán a második legfontosabb tényező egy ilyen túra sikeréhez a kerékpárok megfelelő műszaki állapota.
Vigyázat, Árpád most megpróbál kivételesen okosságokat csempészni a sorok közé, nem ér ezért kinevetni!!! 🙂 Ha nem érdekelnek a biciklis műszaki dolgok, ne olvass tovább! Ha közhelyesen hangzanak a vastagbetűs kiemelések, végképp ne olvass tovább, mert ki fogsz nevetni! 🙂
Egyszer az óbudai amfiteátrumban mérnökké fogadott egy furcsa kalapos fickó (akit “dékán”-nak hívtak valami főiskola nevű intézményben). Utána volt tűzijáték Star Wars zenére, hát inkább éreztem magam Luke Skywalker-nek, mint mérnöknek! 🙂 Viccet félretéve, ezt csak azért írtam le, mert bár mérnök diplomám van, de nincs különösebb kerékpár szerelési tudásom. Ami így most duplán szégyen, hogy ilyen kerékpártúrára adtam a fejem. Tehát van még hová fejlődni, van mit tanulnom, pótolnom e téren. Persze egy defektet már most is csuklóból megfoltozok-javítok, de kb. itt meg is állt a tudományom. Azért annyit viszont már kezdek kapisgálni, hogy hogyan kímélem a gépet, hogy minél tovább bírja egészben. Most megpróbálom leírni ezeket a dolgokat, legalább ezzel is tovább tudatosítom magamban, hogy így kell (vagy kéne…), ha el akarok jutni két keréken Nordkappig. Aztán jöhetnek a kommentben az okosságok, hátha épp az egyik hozzászólásotok ment meg egy komoly problémától. Illetve javítsatok ki, ha valahol marhaságokat írnék.
– A kerekek. Előbb vagy utóbb, de szétesnek a nagy teher alatt – ez a szomorú tapasztalatom. Nincs mese (Andersen meghalt, söröztünk a sírjánál Koppenhágában…), törnek kifelé sorra a küllők. Az új, Hollandiában méregdrágán vásárolt kerékből is. Alig pár 100km-el az utolsó centirozás után. Bevallom ezen kicsit ki is borultam, megkérdezhetitek Balázst, milyen cifrán káromkodtam, miután akkorát pattant Oslo előtt az egyik küllőm, hogy még érezni is lehetett a bringán. Ezt igazából nem is értem, hogyan, s miért van, ha egyszer előtte voltak meghúzva? Valaki elmagyarázhatná, mit lehet tenni ez ellen! Erősebb küllők, oké, megvolt, hiába… Most azt találtam ki, hogy a nehezebb dolgokat az első villán lévő táskákba pakolom, így jobban elosztom a terhet a két kerék között, mint most. Az is látszik már, hogy hiba volt a túratársakat első csomagtartó és táskák nélkül hagyni. Elsősorban azért, mert így nagyon nagy teher volt/van/lesz a hátsókerekükön, másodsorban mert nem tudnak rendesen pakolni. Ha a hátsó táskák fölé még további csomagokat pókoznak, nem lehet azokat kinyitni csak ha lepakoltunk róluk. Szóval összegezve: Táskák előre hátra! Lehet, hogy így nehezebb kicsit a kormányzás, de azt hamar megszokja az ember. Az viszont nem módi, ha sorra törnek a küllők, mert egyszerűen nem bírja a terhet a hátsókerék. A több táska azon túl, hogy praktikusabb, így talán még az árát is visszahozza pár 1000km után.
– A lánc és a fogaskerekek. Tisztítani őket 100km-enként, akkor is, ha nem volt eső, sár vagy por! Ha pedig utóbbiak előfordultak, utána szigorúan megállni pár percre, végigtörölni valamivel az “izgalmasabb részeket”, aztán nem sajnálni rá az olajat! Tocsogjon!!! Emlékszem Dúd mennyire ki volt, amikor a németeknél állandóan saras-murvás utakon hajtottunk… Sajnálta nagyon a gépét, hiszen koszosan ezek a részek sokkal-sokkal gyorsabban kopnak. Ezért Ádám ilyenkor állandóan megpucolta és olajozta a bringáját, de aztán ismét véget ért az aszfalt és újra dzsuvás lett az egész. Akkor kicsit túlzásnak véltem a ez irányú nagy aggodalmát, de mára be kell látnom, igaza volt.. Amikor Göteborgban az amúgy Will Smith kinézetű bringaszerelő srác megmérte egy célszerszámmal a láncomat, hogy mennyire nyúlt meg, csak ennyit szólt utána: “It’s finished!”. Ekkor járt kb. 5000km-nél a gyári lánc. Biztosan bírta volna még pár száz kilométert szalajtás nélkül, de nem akartam ezt a drága Norvégiára tartogatni, ahol esetleg előfordulhat 400-500km is két bringaszerviz között.
A másik dolog, amivel többünk szerint megkímélhető a lánc nyúlása és a fogaskerekek kopása, ha használjuk mindegyik fokozatot, ha már ennyi van belőlük! Így egyenletesebben kopnak. Ez különösen az első tányérokra igaz. A túragépeken és montikon 3 tányér van és értelemszerűen a középsőt használjuk a legtöbbet. Holott már kisebb emelkedőnél is letehetjük a kistányérra, mellé találhatunk hátul bőven olyan fokozatot, amivel pont jó lesz a pedálfordulatunk. Ugyanígy síkon, lefelé vagy hátszélben a nagytányérral. Ezt mostanra sikerült úgy megtanulnom, hogy állítom (remélem…) közel 1/3 – 1/3 – 1/3 arányban használom a három tányért. Ehhez persze hozzásegítenek a nem éppen sík és egyhangú norvég terepviszonyok is. 🙂 Az már egy újabb történet, hogy így meg a váltó, a váltókar és a bowdenek fogynak el gyorsabban, de úgy gondolom, ezekből a bowden az, ami először szakad, az pedig még mindig egy nagyságrenddel könnyebb cserélni, mint az első tányérokat és a láncot.
– Fékek. Ez is egyszerű és logikus mint az 1×1. Használjuk mind a két féket. Az elsőféket a hátsóval együtt, de vizes, poros vagy jeges úton, illetve kanyarodás közben az első féket el kell felejteni! Olyan gyönyörűeket lehet esni (nekem is sikerült már… 😀 ) így, hogy öröm nézni. Baf tudna mesélni jobb kézzel telefonálós, bal kézzel satufékezős borulós sztorikat…. Én ennyire ügyes nem voltam, csak egyszerűen kanyarodtam miközben fékeztem és vizes volt a bringaút, a ló elborult alattam én meg átestem rajta. Persze egész más egy jól megpakolt gépet fékezni, ha hátul van csomag rendesen, gyakorlatilag lehetetlen az első fékkel fejre állni, de ez már egy másik történet, ne térjünk el a tárgytól.
Lefelé menet magas hágókból próbáljunk meg ne folyamatosan kapaszkodni egy órán át a fékekbe amíg le nem értünk a völgybe, mert ezzel már akár ki is végezhetjük az egész fékpofa garnitúránkat. Fékezzünk szakaszosan, eresszük kicsit a gépet, aztán fékezzük, aztán megint ereszt, és így tovább. Így nem forrósodnak át annyira a fékpofák, és lassabban kopnak. Ezt a tanácsot Bander adta nekem a Grossglocknerről lefelé. Ha átgondoljuk egy csöppnyi JPÉ-el, bizonyosan van benne ráció.
Ha már fémes csikorgó hangot hallunk a felnik felől fékezéskor, azonnal cseréljünk fékpofákat, mert a meglévőek annyira elkoptak, hogy kilátszik a fém részük, ami így szétmarja a felnit. Ami ezután egy nagyságrenddel gyorsabban fogja enni a fékpofákat.
No, ennyit kicsi Árpi műszaki tapasztalatairól a bringatúrázással kapcsolatban. Szerintem ezeket érdemes észben tartani, így elkedülendő a sűrű szervizeléseket. Egy jól összerakott gép, ésszel használva szerintem sok-sok ezer kilométert kibír komolyabb szerviz nélkül.
Ha nagyon közhelyes voltam, azt is megírhatjátok, de leginkább kiegészítéseknek örülnék! 🙂 Rakjátok meg jól a gépet!!!
A küllők legyenek egyenletesen feszesek! Ezt elérni egészséges felni esetén is türelemjáték. Sok “kerékpárszerelő” trehány dög. Nem veszik le a gumit, csak úgy megpörgetik a kereket a vázban és a fékbetéthez nézik, üt-e. ha üt, húznak a küllőn. Na, ilyenkor csesznek ki veled, Árpesz.
A lánc nem nyúlik, hanem kopnak a csapok, oldallemezek. A kopott lánc csapjai távolabb vannak egymástól mint kéne, és amikor a lánckerékre akarnak simulni, frankón elkoptatják a fogait. Felteszed az új láncot, az meg ugrani fog a kopott soron. Ezért láncserénél az óvatos ember kazettát is cserél.
Hozzáteszem, egy alap Sram sor kiszolgál 3 alap Shimano láncot is.
Kulloszakadasom nekem meg sosem volt, pedig 95kg vagyok/majdnem 2meter. Hatul ket oldaltaska, rajtuk keresztbe egy vizallo cso taska (olyasmi mint neked van, Arpi) Artiach, halozsak, kenyer, flakon viz, igy hirtelen ennyi. Egyszer indulas elott ratettem hatso kerekkel szobamerlegre a bringat majd igy raultem…valami 130-135kg koruli tomeg jutott a hatso kerekre. Ettol en valahogy mindig majrezok, de eddig szerencsere jol birtak a kerekeim. Zac2000 szegecselt felni, es 2es DT kullok. Ez van most.
Ami lesz: egy egykereku utanfuto, olyasmi mint a BOB Yak, csak “handmade”:D ebbe a cuccok, sator, halozsak vigan belefer, robbanasig lehet majd pakolni, es a bringat is kimeli ez a megoldas szerintem, mivel a hatso kerekre valamivel kisebb suly jut.
A hajtas kopasanak csokkentese, vagy inkabb ugy mondom hogy olcsobb felujitasa miatt pedig egy agyvaltot szeretnek majd. Alfine vagy valami hasonlo. Nem igazan hallottam meg olyat, hogy valaki a puszta kozepen ragadt, mert bedoglott az agyvaltoja 🙂 Agyvaltonal a kullok feszessege is egyenletesebb, tudtommal a hajtas feloli oldalon nincsenek ugy tulfeszitve a lenyegesen kisebb asszimetria miatt, mint kazettas agy/fogsor eseteben.
Gondolom a hajtas feloli oldalrol szalldogalnak a kulloid 🙁
Remelem azert nem mondtam nagy hulyesegeket:)
Bocs az ekezetek hianyaert, telorol irtam.
No, rakjatok neki izibe! 😀
Árpi!
“aztán nem sajnálni rá az olajat! Tocsogjon!!!”
Ezt felejtsd el, semmi haszna nincs az olajban tocsogós láncnak, csak mégj obban összeszedi a port. Miután beolajozzátok le kell törölni jó szárazra, mert belül kell neki a kenés kívül felesleges.
ok, nem tocsog! 🙂
“Agyvaltonal a kullok feszessege is egyenletesebb, tudtommal a hajtas feloli oldalon nincsenek ugy tulfeszitve a lenyegesen kisebb asszimetria miatt, mint kazettas agy/fogsor eseteben”
Amikor én kereket fűztem, akkor a boltba külön adtak küllőt a hajtás oldalra és a másikra, eltérő méretben. Gondolom amikor nem így van arra mondod, hogy túl van feszítve, de ezek szerint aki precíz (vagy akit a boltban figyelmeztetnek), az megcsinálja asszimetrikusan.
Nekem is gyanús a sok küllő törés. Ennyi súly szerintem még nem indokolja.
Jó pihenést Bergenben! 🙂
Tényleg ne tocsogjon! Kend meg tisztességesen, de aztán töröld csont szárazra… belül, ahova kell a kenés, tökéletesen elég lesz az olaj, kívül viszont nem gyűjti a mocskot, így ritkábban kell újra pucolni és kenni. 100 nap alatt már nem mindegy, hogy 50x vagy 80x kell kenni a láncot 😉
Azt viszont leírhatnád, hogy milyen ez a csoda holland kerék (ha jól emlékszem, anno is csak annyit írtál hogy jó drága), amiből hullanak a küllők. Én tavaly nyáron egy akkor 2 éves, de rengeteget használt és kellőképpen gagyi montival vágtam neki az osztrák alpoknak (Grossglockner és környéke). A kerekek noname kínai vackok voltak, egy év után széthullott a hátsó agy, gurultak a csapágygolyók 😀 Akkor még épp garisan cserélték a csapágyat egy ugyanolyan gagyira, azóta is azzal járok 🙂 Felni és küllők szintén kínai gazdaságosak, mégis kibírták az osztrák hegyeket, Edelweißspitze fel egy közel 10 kilós oldaltáskával, lefelé majdnem fele súly, mert minden ruha kellett, viszont 70-80-nal is száguldottam, és minden egészben maradt 😮 fékpofát persze fémes hangig koptattam, ahogy írtad 😀
Na de a lényeg, hogy általában az én 70 kilóm + kizárólag hátul olyan 25 kg csomag, és NULLA küllőtörés! Pedig volt hogy 25%-os emelkedőn erőlködtem felfelé a megarange racsnival, amikor a többiek már használható fokozat híján tolták a lovat. Szóval fura dolog ez a technika, nem mindig kiszámítható 🙂 Néha a kínai filléres vacak is csodákra képes, máskor a drága cucc is hamar tönkremegy.
Másik érdekes példa országútin: 2 hónapos, szinte zsír új gép (decathlon gazdaságos), 1 dupla felütéses defekt lejtőn 60-nal :S majd városban egy nagy dög szélárnyékában 30-35-tel belezúgtam egy hiányos aszfaltba… és a végén egy előttem befékező kamionnal való kb. 10-15 km/h-s találkozás után (első kerék és az egyik vállam ütközött) a _hátsó_ kerék úgy keresztbeállt, hogy nem tudtam helyben annyira kicentrírozni, hogy egyáltalán elforduljon a kerék a vázban… míg az első kerék (ami ténylegesen ütközött) azóta is változatlan formában gurul 2 éve. Ugyanolyan típus volt mindkét kerék, gyári félgagyi.
Ez kicsit hosszúra sikerült, bocs 😉
Ragmeg!
Én azon gondolkodtam, hogy ha pl. van egy 80kg-os ember, és van egy 20 kg-os bringája mondjuk 20 kg teherrel, akkor az optimális terhelés a két keréken 40 – 60 % az okosok szerint. Ez azt jelenti, hogy 72 hátul, 48 elöl. Az a véleményem, hogy egy keréknek nem jelent túl sokat az, ha ebből a súlyból akárcsak 5 kg-ot az első kerékre teszek. Akkor esetleg, ha emiatt a bringa súlypontja alacsonyabban van. De számoljunk utána, így a súlycsökkenés hátsó keréken mintegy 7, 5 % körül van. Nem tudom, hogy ez mennyit számít a keréknek. Nem is beszélve arról, hogy az első kereket talán nehezebben lehet irányítani. Mondom én ezt a magam 120 kg-jával és a 20 kg-os bringámmal. Nálam aztán tényleg nem sokat jelent pár kiló hátul. Kíváncsi lennék egy fizikus vagy egy kerékpárszerelő véleményére.
A 130kilós hátsó tengely terheléssel akkor lehet nagy hülyeséget mondtam :S 😀
Kerékfűzésnél a legfontosabb, hogy az összes küllő feszessége kb. azonos legyen. Ezt a műveletet (a feszességek elosztását, a feszültségek kiegyensúlyozását) nagyon sok komoly kerékpárszervíz sem tudja elfogadható mértékben megcsinálni (vagy szarnak rá). Az elején enélkül is egyenes lesz a kerék, de sokkal könnyebben kap nyolcast, ütést, stb. Az igazán profi, amikor hangra illetve feszességmérővel és nagyon sok türelemmel magadnak csinálod.
Mivel a hátsó kereket nem középre fűzik az agyperemekhez képest (csak fixinék-egysebinél, váltónál a széles hátsó fogsor miatt el van tolva az egész), ezért értelemszerűen a két oldal között a küllőhosszúság különböző (általában 2mm-el). Ha nagyon kontár volt a küllőhossz számítás, vagy ugyanolyan küllővel fűzik akkor fordul elő olyan, hogy a hajtásoldal iszonyatosan feszes míg a másik meg szinte lötyög (hamar nyolcas lesz benne).
Bár picit drágább, de ajánlott a vékonyított (húzott, nem aero) küllő használata. Ez jobban ‘rugózik’ és nem kevésbé merev, mint a sima 2mm-es, ezért nehezebben ébrednek olyan feszültségek 1-2 küllön (pl. padkázásnál, kátyúnál) ami szakadáshoz vezet (jobban tud reagálni még a hirtelen behatásokra is). Hátránya a magas ár (sima dt 2mm-es kb. 40-50 ft/db, míg a húzott dt 150-160ft/db).
Tehát strapabíró felni (pl. országútira a vuelta 4 a tank, vagy vastagabb trekking felnik), profi fűzés kiegyensúlyozással, húzott küllők és közepes minőségű agy legalább (tiagra, deore, stb.).
Lánc ügyben meg szerezz be egy láncnyúlás-mérőt (4 euro), ezzel tudod nézni, hogy mikor nyúlt meg 0.75%-ra illetve 1%-ra a lánc. Ha 0.75-re már megnyúlt (kb. 2000km, rossz időben kevesebb) akkor csere, majd a harmadik lánc után mehet vissza az első (0.75-re megnyúlt) lánc, 1%-nál kuka. A harmadik 1%-ra nyújtott lánc után meg hátsó fogaskeréksor csere (tehát 6 lánccsere-3 lánc / fogsor és innen még szokták a 3-4 fogsor / hajtóműtányér cserét is).
Ajánlott még használt menthetetlen belsőből a nyeregcső becsatlakozásához, a kormánycsapágy-stucni csatlakozásához illetve a keréktengelyekhez utólagos gumi-harangot (vízvédelmet) készíteni (főleg acélnál fontos az első kettő). Szimplán ollóval méretre vágod (amennyi a villa és az agytest között van), majd ráhúzod a tengelyre.
“Ezt a műveletet (a feszességek elosztását, a feszültségek kiegyensúlyozását) nagyon sok komoly kerékpárszervíz sem tudja elfogadható mértékben megcsinálni (vagy szarnak rá).”
Talán ez történhetett…
Fiúk, köszi mindent,végül csak elolvastam mindent végig, sőt lementettem a hozzászólásaitokat, igyekszünk megfogadni őket.
Ha ezen a túrán talán (reméljük) már nem is, de később biztos jól jönnek…
A hátsó kerék most már jó lesz azt hiszem, remélem… legutóbb talán jól dolgoztak.
Köszi még1x!!!
Árpesz!
Inkább azt ird meg össesen hány kilót nyomtok a traktorral és csomagokkal… 🙂 had ámuljunk.. 🙂 Szerintem egyszerű a képlet, túl van pakolva a gép és nem bírja.
Érdeklödve olvasom a beszámolódat és sokat nosztalgiázok a norvég utleirásodon. A Nordkapp tunnelen átlehet tekerni és akkor nem fogsz fizetni de ez igaz a Nordkapp Center bejáratánál is.
Legyél tagja a Royal North Cape Club-nak. Trondheimtől északra már minden nagyon biztonságos. A campingoknak nincsen kerítése, nyugodtan belehet menni fürdeni, a szauna ingyen van de a melegvízért fizetni kell. A számik nyári szállásán legtöbbször lehet aludni és még vendégül is látnak. A rénszarvas hús finom. Ha már elértétek Nordkappot érdemes Europa (szárazföld) legészakibb pontjára is elmenni. Skarvag-tól Nordkapp felé tartó út baloldalán van egy parkoló onnan induk egy gyalog ösvény Knivskjelodden -hez ( 71°11’08”), kb. 10 km az út oda.
Sok sikert kívánok a tura teljesitéséhez.
Gábor