100 nap bringa

Még kicsit furcsa minden, még szokatlan újra itthon. De ahogy annyi mindent az úton, ezt is meg fogom szokni. 🙂

Most 5 könnyű nap következik. Reggel 25km Budapesten, Magyarország fővárosában. Azt mondják jó hely, lakni benne kicsit zsúfolt, kicsit büdös, de azért szeretnivaló. Az első 10km a Lágymányosi-hídig viszonylag unalmas, de aztán, végig a Duna mentén a budai felső rakparton, Gellért-hegy, Budai-vár, Parlament, talán még a Margit-szigetre is bekanyarodok. Az út végén pedig egy szép nagy kaptató a Hármashatár-hegy oldalába.

Ha végetért a reggeli szakasz, 8-10 óra pihenés jön: asztal, szék, tető, áram, internet, konyha, víz, kollégák, ügyfelek, megoldandó problémák, egyszóval minden földi jó.

Ezek után pedig este ugyanez a 25km visszafelé, esetleg egy kis detour-t beiktatva néhány rég nem látott jóbarát felé. Hétvégére persze kitalálunk majd valami komolyabb történetet. Dunakanyar, Visegrád… Az egész világ egy nagy, gyönyörű játszótér, a kerékpár és a sátor pedig remek játszóeszközök hozzá! 🙂 Bűn ilyenkor otthon ülni.

Persze azért igyekszem majd megülni kicsit a fenekemen,  és megrni az utolsó 3 bejegyzést, Helsinkit, Mariahamnot és Stockholmot. Aztán pedig valamikor összehozunk egy 100napbringa találkozót is, amiről természetesen itt az oldalan időben értesítünk Benneteket!

Addig is bringázzatok Ti is mindenhová, mert az nagyon jóóó! Már alig várom, hogy nekivágjak holnap Budapest utcáinak. Pedig most bringáztam 100 napot… Hát nem furcsa?!? Nekem nem, sőt, természetes. A kerékpár legális könnyűdrog, amit szervezetem termel, miközben forgatom magam alá az utat. Úton lenni boldogság, még a munkahelyre is – ha bringával mész.

Hazafelé a gyönyörű, de egyhangú Lappföldön egyedül tekerve azon gondolkodtam, hogyan lehet igazán boldogulni az életben. Oké, hogy most száz napig elvagyok itt a bringatúrával, ez szép és jó, és örülök, hogy amennyire lehetett, minden percét élveztem (és élvezem!!!), még néha az olyanokat is, amiket sokan az ellenségüknek sem kívánnának, de mi lesz ezután?
Pontokba szedtem, hogyan szeretnék BOLDOGulni. Lehet triviális, közhelyes és “voltmár” jelzőkkel illetni őket, és lehet nem egyetérteni, vagy egyetérteni velük, hozzájuk szólni, vagy kiegészíteni őket, harjá!

“Always look on the bright side of life!”
Még akkor is, ha gyakorlatilag éppen nem látszik ki belőle egy apró fényes folt sem, legbelül mindig tudd, azért hord a föld a hátán, hogy élvezd az életed és boldog légy! Gondolj arra, hogy milyen jó, hogy épp nem zuhant rád egy műhold! 😀 …avagy “Enjoy the Rain” ugyebár! 🙂
Continue reading →

Az Evobike-nál már az első perctől nagyon pozitívan fogadták a 100napbringa project támogatásának ötletét. Az örömöm csak tovább fokozódott, amint Ádámmal megjártuk egy esős szombat délelőtt a kiállítótermüket. Fantasztikus jó bringás cuccokkal foglalkoznak. Mivel a bringa ekkor már megvolt, sajnos nem váltottam át az egyik általáluk forgalmazott fekvőbringára, vagy összecsukható kerékpárra. 🙂 Pedig hiszitek vagy nem, mindkettőnek meg lett volna az értelme. Najó az összecsukhatón én magam is sokáig mosolyogtam, de aztán egyre többen jöttek szembe ezeken az apró, de nagyszerű bringákon, nem egyszer málhákkal megpakolva – ennyien nem lehetnek hülyék, biztos hogy van ráció ezekben a bringákban. A fekvőbringa pedig odaver minden mást, ez nem kérdés. 🙂

Ezúton is köszönjük Nekik a fent bemutatott vízálló táskákat, melyeket az egész csapat számára biztosítottak!

Hozzávalók 3 személyre (jelen esetben: Baf, Nándi, Árpesz):

• 100-120km bicikli, hegyen-völgyön át, szerpentinen, esetleg fjordok, tavak mentén, forró, tűző napsütésben, esőben, jeges szélben, de ha ez nem elég, az egészet még megfűszerezhetjük néhány defekttel, vagy kivilágítatlan alagúttal is.
• 2 fej vöröshagyma
• 800g darált hús
• 2db 2 fős 15 perces gyors rizs
• margarin
• paprika, bors, só, petrezselyem
• 2 db gázfőző

Continue reading →

Ez a videó is igényel némi kiegészítést: Először is, mégegyszer nagyon köszönjük az Ironcladtől kapott termékeket és a különösen nagy segítőkészségüket. Sprecher Péter még az április 24-i rajtot követően is utánunk szaladt autóval, hogy mindenkinek meglegyen a megfelelő kesztyűje… 🙂 Continue reading →

Ezt a bejegyzést elsősorban csak lavina-indítónak szánom, vagyis azt szeretném, hogy Ti is írjátok meg a kedvenc dalaitokat, előadóitokat; miket mikor, mire s miért szoktatok hallgatni.

Nekem a következő dalok adnak néha egészen hihetetlen erőt. Valami azért, mert régi kedvenc, valaminek csak egyszerűen a szövegét szeretem, valamelyikhez emlékek tartoznak, vagy épp e túra megálmodása, szervezése alatt hallgattam, és azért kedves.

• Moorcheba – Enjoy the ride (Bander hallgatta ezt mindig, amikor a balkánon át Athénig nyomtuk, mindig megvadult tőle…)
• Josh Joplin – Eye of the tiger, nekem jobban bejön, mint az eredeti!
• U2 – Walk on, One, With or without you, Still haven’t found what I’m looking for…
• AC-DC – Back in Black album, veszélyes, úgy meg lehet tőle vadulni!
• Hiperkarma – Hiperkarma album, különösen a Sosem voltunk senkik és a Zöldpardon a szövegük miatt.
• Jack Johnson összes. Nem tudom, milyen lehet betépve, de az ő zenéje valami ilyesmi hatást tud gyakorolni rám, kiszakadok a valóságból valami boldogabb, nyugodtabb világba.
• Oasis – Acquiesce, Supersonic, Stand by me, I hope I think I know, Sondbird, Little by little, Half the world away, Rockin’ Chair, Don’t look back in anger, Wonderwall. Hosszú lenne elmesélni, melyiket miért imádom, jó a feelingjük, „világgá menős” számok, nekem sokat jelentenek.
• Foo Figthers – Best of you, All my life, Times likes these
• PUF – Gólya, Tréfa, Angyal
• Bob Dylan – Knockin’ on heaven’s door, Mr. Tambourine Man, Blowin’ in the wind, Shelter from the storm, Changing of the guard, de igazából az egész Essentials duplaalbum. Ez is világtalanul jó zene, négyzetére tudja emelni az ember endorfintermelését az úton…
• Tracy Chapman – Fast Cars, Telling Stories

A lista közel sem teljes, na de azt hiszem, soha nem is lehet az, ahhoz túl sok nagyszerű zene van. És hosszú bejegyzést sem akartam írni…

Viszont most Ti jöttök, írjátok meg a kedvenceiteket!

Ez a videó kicsit szedett-vedett lett, mert nem éppen az járt a fejemben fent a hegy tetején, mit lenne jó elmondani az SH+ cuccokról, de azért meglöttük és ha már megcsináltuk, felraktuk a netre is. Viszont némi kiegészítés mindenképp jár még hozzá:

• A cuccok mind beváltak és szeretjük őket, nagyon.
• Ha most vennék sisakot, ilyet vennék. Tudom, ez a legnagyobb marketing bullshit szöveg, amit ide irhatok, de hát ez az igazság… Személy szerint azért imádom az SH+ bukósisakot, mert
  1. Piros-fehér-zöld 🙂
  2. Hátul prizmás – jól látható
  3. Egy mozdulattal  állítható a nagysága, így sapka is befér alá
  4. Nagyon könnyű, ugyanakkor látszik rajta, hogy masszív

• A sálkendő is eszméletlen hasznos, ahogy előre sejtettem. Fejpántként fülre, állra, nyakba, egész fejre hideg szélben, ha ügyes vagy, még fél kézzel is felvehető. Sisak alá bőven befér. Nekem, aki rettegek a mandulagyulladástól, hogy elviszi az egész 100napbringát, ha jön, ez a sálkendő az arcomon van mindig, amikor nagyon hideg van.
• A szemüvegeket is szeretjük, 3 lencse van hozzájuk, pánt, amivel nyakba is akaszthatjuk őket, egy kemény tok és egy puha. Előbbibe a rendes dioptriás szemüvegem is belefért még, abban van védett helyen az egész úton. A borús időbe való lencsében pedig olyan színekben pompázik a világ, hogy önkéntelenül is fülig ér benne a szánk. Ádám nem bírt a színekből felocsudni, amikor először felpróbálta a pirosat Ausztriában.

Mégegyszer nagyon köszönjük a kapott termékeket. Kérném a srácokat, volt és meglévő útitársaimat, egészítsétek ki, erősítsétek meg a leírtakat a termékekkel kapcsolatban. Illetve csak őszintén!

Ja, és ami a legfontosabb, Magyarországon itt kaphatóak az SH+ termékek! 🙂

Hozzávalók:

• 100-150 letekert kilométer, a megfelelő étvágyszint eléréséhez.
• 1 db Lidl-ben, Aldiban, Netto-ban, vagy ezekhez hasonló áruházban kapható olyan dobozos spagetti, amihez mellékelik a szószt, a fűszereket és a sajtot is. Ha csak a tészta mennyiségét nézzük, 250g-os és 400g-os kiszerelésekben kaphatóak, áruk egyik esetben sem haladja meg az 1 eurót. A 250g-os elég két embernek vacsorára, a 400-as két embernek vacsorára és reggelire.
• 1 fej vöröshagyma
• Szalonna, általában előre felkockázott kiszerelésben

Continue reading →

A saját mentális és fizikai jólétünk után talán a második legfontosabb tényező egy ilyen túra sikeréhez a kerékpárok megfelelő műszaki állapota.

Vigyázat, Árpád most megpróbál kivételesen okosságokat csempészni a sorok közé, nem ér ezért kinevetni!!! 🙂 Ha nem érdekelnek a biciklis műszaki dolgok, ne olvass tovább! Ha közhelyesen hangzanak a vastagbetűs kiemelések, végképp ne olvass tovább, mert ki fogsz nevetni! 🙂

Continue reading →

Lássuk mit teszek, ha fogytán a lelkesedésem, ha nem érzek erőt magamban, de még tovább kéne menni. Ha hosszú és meredek a kaptató. Ha fáradt vagyok, és elgyötört, ha szembe fúj a szél, vagy szakad az eső. Vagy ha csak egyszerűen unalmas a táj és monoton az út. Vagy ne adj isten ezekből több egyszerre.

• Felnyitom a kormánytáskám, és betolok az arcomba egy narancsos piskótatallért.
• Benyomok még egyet. (repeat until [nem történik valami | el nem fogy a kaja])
• Iszom az italból, ami épp a kulacstartómban lötyög (víz, olcsó citromos icetea, pezsgőtablettás ital [magnézium / kalcium / C vitamin / multivitamin ]
• Fogat mosok. Majdnem úgy, mint Ádám, csak én víz nélkül tolom, mindössze egy borsószemnyi fogkrémmel. Amikor már tele ettem és ittam magam, úgy döntök, hogy na most elég néhány óráig mindenből. Ekkor fogat mosok, és ezután megállom a nassolást, inni sem iszom egy ideig, vagy csak vizet. Ez így akár napi 4-5 fogmosást is jelenthet. Fontos ez, mert sok cukros vackot eszem-iszom össze a nyeregben, és augusztus 1-ig minimum bírnia kell a fogaimnak a 100napbringát teljes egészségben.  Sőt, utána is megtartanám őket. 🙂
• Átgondolom, mit kell tennem, vennem, írnom, intéznem, ennem, amikor legközelebb megállok. Néha még check-listát is írok ezekből. (Használom a ceruzát Ádám!)
• Zenét hallgatok. Elképesztően tud motiválni! Elkezdenek szárnyalni a gondolataim, közben pedig észrevétlenül gurulnak el alattam a kilométerek. Természetesen nem hallgatom hangosan a zenét, már ismert számokat pörgetek, a zene inkább csak bennem szól, valójában bőven túlharsogja a menetszél. Bár mindent hallani mellette, magasabb forgalmú utakon, autók mellett ritkán dugom be a fülem.
• Elképzelem, milyen jó lesz megállni és leszállni a nyeregből, elengedni némi ballasztot, enni egy nagyobbat, valami rendes kaját. Leülni, lefeküdni a fűbe, nekidőlni egy fának…
• Ha esik vagy rossz idő van, elképzelem, hogy fogok neki majd örülni, ha újra kisüt a nap.
• Ha szembe fúj a szél, próbálok nem bosszankodni rajta. Ettől csak még keményebb az út, azaz még több. Persze direkt azért nem keressük a nehézségeket, de ha jön, hát jön, “Megtekerjük ezt is!”
• Elképzelem, milyen jó lesz a nap végén felállítani a sátrat, bebújni a kis váramba, megbeszélni az útitársammal, micsoda napunk volt, és mi vár ránk holnap. Sütni-főzni egy vacsit, sörrel leöblíteni, majd naplót írni és bebújni a jó meleg hálózsákba, majd 2 másodperc alatt elaludni.
• Elképzelem, milyen jó lesz újra a civilizációban. Valakihez megérkezni, tető alatt lenni, védve az elemektől. Elfelejteni kicsit a kilométereket, elmondani Valakinek, milyen jó, vagy milyen kemény utunk volt. Asztalnál naplót írni és enni, meleg zuhanyt venni, kimosni a koszos ruhákat, felvenni az inget és a farmert. Pihenni, a szó passzív értelmében.
• Elképzelem, milyen lesz megérkezni Nordkappra, “a világ végére”, ahonnan nincs tovább föld. Kinézni a végtelen tengerre. Néhányszor már egész jól átéltem, milyen is lesz majd. Bizonyosan nem olyan lesz. Talán egész egyszerűen csak fáradt leszek.
• Elképzelem, milyen lesz majd megérkezni haza. Megölelni édesanyámat, a barátnőmet. Zitával sok-sok időt tölteni, tovább ismerkedni, rengeteg közös vidám percet, órát együtt lenni. Folytatni a munkám, még a réginél is nagyobb lelkesedéssel dolgozni, új problémákat megoldani, új vizsgákat letenni, még többet tudni, előrébb jutni.
• Elképzelem az életem. Egy hét, egy hónap, egy év múlva, és még tovább… Nagyon boldogan, sokat utazva… Bubuk, család, giccs, stb… 🙂 Tudom, hogy elérem amit akarok. Ahogy most a túrát is végigcsináljuk. Mindig szem előtt tartva az első pontot, nem csak itt, az életben is: Enjoy The Ride!

Ja, hogy közben tombol a vihar körülöttem? Mégis ki a fenét érdekel? Ha egy fülig érő szájú bringást látsz szembejönni a szakadó esőben, esélyes, hogy én vagyok az.