A csapat

Árpesz, Budapest – Nordkapp, 8000km

Árpesz

Árpesz

1983. május 23-án láttam napvilágot. Mostani fejjel nézve az ezt követő 15 évben nemigen történt velem semmi érdekes, úgyhogy ezt a részt át is ugorhatjuk. De aztán… Aztán egyik napról a másikra elkezdtem sportolni, jöttek az élmények, a győzelmek, a kudarcok, a barátok, az utazások. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem tudok meglenni egyik nélkül sem. Ma szeretek tájfutni, túrázni, kosarazni, úszni, síelni, sífutni, na és talán leginkább bringázni. Mindezt persze a barátaimmal. A kerékpározással való szerelem egy ártatlan börzsönyi túra alkalmával jött 2004-ben. Letekertünk  Perőcsénybe a nagyszüleim házához, majd 2 nap gyalogtúra után hazaindultunk, mikor megadta magát a 15 ezer Forintos vashulladék, szupermárketben vásárolt kerékpárom. De ekkor már minden mindegy volt,  Árpika agyában valami elpattant, tudtam, hogy nekem kerékpároznom kell, mert ennél nagyobb móka nincs a világon! Nem telt el négy nap, és Tatabányán találtam magam, amint egy Caprine Cherokee márkájú kerékpárt vásárolok 60 ezer Forintért. Azért ott vettem, mert akkor még csak ott volt olyan barátom, aki igazán értett a bringákhoz. Mondanom sem kell, hazafelé az utat Budapestre már az új bringával tettem meg. Sikerült egy szép hurkot rajzolni a Vértesben, és ekkor még a váltót is csak dísznek véltem a biciklin, nem nagyon használtam a fokozatokat. Inkább álmodoztam, járt a fejem ezerrel, elképzeltem, amint csapatban tekerünk barátok mindenféle gyönyörű tájakon… Mire hazaértem, tisztességgel elfáradtam. Nekidőltem extázisban a garázsajtónak, és néztem a biciklim. Micsoda találmány! Hulla fáradt voltam, de alig vártam a következő reggelt. Vége volt már a vizsgaidőszaknak, miénk volt a Nyár. Mentünk fel a Budai-hegyekbe, aztán következő nap irány a Balaton, tekerés a déli parton, majd végig bringán hazáig, csodaszép volt. A bicikli első 5 napján beleraktam 500 km-t, gyönyörű játékszert választottam magamnak, hozzá a játszótér pedig: Az Egész Világ!

2005. Budapest - Róma

2005. Róma

2006. Torockó

2006. Torockó

2007. Alpok

2007. Alpok

2008. Athén

BanziG, Budapest – Párizs, 1700km

BanziG

BanziG

Banzi Gábor / 32 / 77ápr26 / bika / csajom-Andi / 1nővérem-Timi / 28as-homemade-bringa / gitár / ének / informatika / rákosmente / párizsig /
Nagyon gyorsan ír magáról egy rövid bemutatkozást, különben irgum-burgum lesz! 🙂

Bazsi, Budapest – Párizs, 1700km

Bazsi

Bazsi

1977-ben megszülettem és itt vagyok, boldog volt a kismama én voltam a világon a leggyönyörűbb kisbaba. 🙂 Azóta sem nőttem fel.
Első bringás emlékem 6 éves koromból származik, amikor egy akkori barátommal eltekertünk a kis Kemping biciklivel Zuglóból Kőbányára, persze a szűlők tudta nélkül, ennek meg is lett a következménye, azt mondták inkább focizzak. Így kerültem a Vasasba, 7 évet húztam le, aztán abbahagytam és inkább a tanulást választottam. Érdeklődni komolyabban úgy 3-4 éve kezdtem el a bringázás után, azóta ha tehetem és az idő is engedi felpattanok és tekerek. Annyira megtetszett a bringázás – és ezt mondhatom talán mindannyiunk nevében -, hogy ha tehetném megkerülném biciklivel a földet. Talán egyszer megadatik. Addig is irány Párizs és egyszer majd Nápoly.

Ádám, Budapest – Párizs, 1700km

Ádám

Szokott biciklizni.

Baf, Koppenhága – Trondheim, 1900km

Baf

Baf

Balázs volt az abszolút győztese az Órán Alvás Contest-nek a főiskolán. Mindezek ellenére szinte ő volt az egyetlen, akit rá lehetett venni, hogy bringával járjunk suliba, sőt mi több lyukasórán elmentünk úszni! Az volt ám az élet, hétköznap délben a Margit-szigeten lebzselni… Azóta megjárta Svédországot Erasmussal, amiért rettentő mód irigylem. Számos kisebb-nagyobb kerékpártúrát tettünk együtt, de messze ez lesz majd az abszolút és a közösen megtett leghosszabb táv is. Balázs egész szépen asszimilálódott a tájfutó társadalomba, lassan többet űzi e remek sportot mint én magam. Ajánlatos is edzenie, mert Norvégia kőkemény lesz! 😉

Nándi, Osló – Nordkapp, 3400km

Nándi

Nándi

Unokatestvérem, közös ősünk a Legendás Lali-papa. Tájfutáson felnőtt, edzett legény. Épp ezért nem is félteném őt egy ekkora távtól, ha nem tartanék tőle magam is. Na de túléljük, végigcsináljuk, ha esik, ha fúj, ezt már számtalanszor megbeszéltük! Csak hogy legyen majd miről osztani az észt az unokáknak. Pont úgy, ahogy mi most kapjuk Lali-papától. Nándi állítólag még csak jó időt vitt magával Skandináviába, és ha ezt így folytatja, igazán jó parti lesz végig Norvégián át. Nem is tudom, mit adnék, ha Oslótól Nordkappig nem kapnánk esőt. Ez gyakorlatilag statisztikai lehetetlenség.

One comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Security Code: