100 nap bringa

A Koppenhágából való elindulásunk reggelén szokás szerint nem sikerült felkelni a tervezett 7 óra előtt. Ez az ébredés mindig nehéz történet. Fél 8 körül kászálódtunk le az emeletünkről. Reggeli, pakolás, majd indulás.
Délben már Helsingör-ben voltunk, a tengerpart mellett gyorsan eltelt ez a 40km a napsütésben. Megtudakoltuk a kompot, majd beneveztünk az egyik társaságnál a hajóútra. 24 korona volt fejenként, a bringákért külön nem kellett fizetni. A hajó legfelső nyitott szintjéről jól ráláttunk Hamlet várára, miközben távolodtunk a dán partokról. Ez most egy kisebb hajó volt, imbolygott rendesen, úgy kellett kapaszkodni a lépcsőzésnél. Ha már fizettünk az utazásért, kihasználtam a kétbetűs helység adta lehetőségeket is, illetve vizet is kértem a bárpultnál az egyik palackomba.
Helsingborgban, a svéd oldalán már igencsak korgott a gyomrunk, ezért a város szélén egy park oldalában leültünk szendvicseket enni. Hamar jóllaktunk, és folytattuk tovább a főút mellett a bringaúton. Ahogy felértünk az autópálya mellé, találtunk egy Lidl-t. Beszaladtunk üdítőt és édességet venni. A Lidl itt is olcsó, bár a német és az otthoni árakhoz képest azért drágább.
Néhány kilométert a pálya mellett haladtunk, majd egy rövid kavirnyászást követően letértünk tőle nyugatra egy alsóbbrendű utat követve. Balázs egy bringa utat vélt felfedezni egy saroknyira a főutunktól  jobbra párhuzamosan. Éppen ezt leste, amikor is nem nézett az orra elé, és elkapott egy padkát a bringájával. Az történt, hogy a padka megharapta Balázs bal mutatóujját és a  térdét. Még a nadrágját is kiharapta! Balázs kis szögben ütközött a túl magas padkának, és csak az ütközés pillanatában eszmélt, így kicsit szerencsétlenül esett. Felszedtem Balázst meg a bringát a földtől, volt káromkodás meg az ilyenkor szokásos, jól vagy, minden oké? Balázs mondta, hogy persze. Felállt, nekidőlt egy korlátnak, szentségelt kicsit ő is, majd hátradőlt, lehunyta a szemét, és majdnem átesett a korláton. Úgy kellett megráznom, hogy Balázs, mi van, jól vagy, ülj már le! Ahogy leült, hamar jobban lett. Kértem vizet a közeli közértből, előtúrtuk az elsősegély zacskót, majd kimostuk és lefertőtlenítettük Balázs sebeit. A térdénél csak felszíni horzsolás történt, viszont az ujja egész csúnyán nézett ki, felszakadt, belilult és jó véres volt. Ezt is bekötöztük, aztán lassan összeszedtük a bringáját is, aminek nem esett semmi baja. Már menet közben beszéltük, hogy mi volt ez a szédülés a korlátnál. Balázs valamiért mindig el szokott ájulni, amikor elesik. Vagy az ijedtség miatt, vagy mert leesik a vércukra, de többször megtörtént már ez az eset, ami majdnem most is. Az igazat megvallva ettől én jobban megijedtem, mint magától az eséstől. Ami egyébként nem volt egy nagy történet, annyi volt, hogy épp rossz pillanatban nem nézett maga elé, de nem haladt gyorsan, és olyan nagyon nagyot nem is esett. Viszont a nadrágját kiharapta a padka. Reméljük nem volt veszett! .) Azóta egyébként jól van már a nadrág, meg lett varrva, a térd és az ujj is szépen gyógyul.
Szembeszél jött, sőt aztán emelkedők, nem is rövid. Nem mertem megnézni, milyen lassan haladunk. Balázs kérdezte, hogy na ez már az az igazi 100napbringázás? Mondtam ja, szokott ilyen is lenni. Ahogy kiértünk a dombok és az erdők közül, ismét egy jó kis szembeszeles, nyílt részen találtuk magunkat, a távolban voltak szélkerekek is, és sajnos nagyon forogtak,  számunkra nem túl bíztató irányba álltak.
Néhány kilométer után ismét visszaértünk a tengerpartra, ahol egy nyaraló negyed közepén hajthattunk, kitáblázott kerékpárúton. Ahogy nézegettem a GPS-en a térképet, még épp időben eszméltem, hogy baj lesz. Előttünk egy folyó keresztbe, beletorkollik a tengerbe, és a part mentén csak egy híd van rajta, de az autópálya. Már épp letértünk, hogy kerülünk, amikor Balázsnak eszébe jutott, hogy érdemes lenne azért megkérdezni egy helyit, nem lehet-e áthajtani azon a hídon kerékpárral is? Megkérdeztem egy családot, és nyertünk, van kerékpárút, csak a barna “Ginstleden Cykelsporet” táblákat kell követnünk! Remek, nem kerültünk súlyos kilométereket. Kihajtottunk a faluból, át egy erdőn, majd a hídon.
Ismét nyílt részek jöttek, a táj szép volt, bár kissé monoton. Ez még önmagában nem lett volna baj, ha nem tép minket még mindig folyamatosan a pofaszél.
Halmstad előtt végre találtunk élelmiszerboltot. Egy nagyobb bevásárlóközpontban lévő Willy:s-be mentünk be. Vettünk egy hatos pakk Spendrups nevű sört. Ismerős volt a márka, Bander emlegette nagyon sokat, mikor a nagypapájánál volt itt kint Svédben, még hozott is nekem haza egy dobozzal. 6×0,33-as dobozos sör, 40 koronába, azaz 1200 forintba került. Ez nem sok, 200 forint egy sörért. Igaz, hogy csak a boltokban  legaljásan kapható, 3,5%-os alkohol tartalmú, lájtosított verzió, de ez engem most különösen ez nem zavart, sőt még örültem is neki. Végre nem rúgok be egy sörtől, olyan mintha Radlert innék. Egy letekert nap után bizony úgy meg tudott csapni már egy sör is, hogy sokszor nagyon elálmosodtam tőle, mire naplóírásra került volna a sör (… a sor). Persze a sörön kívül vettünk még kenyeret is, némi csokit, és Balázs paradicsomot, epret meg joghurtot magának.
A vásárlás után áthajtottunk Halmstad-on, majd nekiálltunk táborhelyet keresni, mivel már igen későre járt, 9 óra körül. Persze a nap még bőven fent volt azért! 🙂 Jött egy srác bringával, megszólított, elkezdtünk dumálni, az egyik lámpánál elmondta, hogy érdemes még a tengerpartig elmennünk, 5km és ott nagyon szép lesz. Egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy vadkempingezni akarunk. Erre ugyanis törvény van Svédországban, egy napot maradhatsz bárhol, ha azzal nem háborgatsz senkit. A part persze még 15km is volt, ezért nem mentünk el odáig. Egy fákkal körülvett kis mezőt pillantottunk meg az úttól jobbra. Már épp kérdeztem volna Balázst, hogy na itt jó lesz-e, mikor megelőzött a kérdéssel. Innentől eldőlt, itt alszunk!
Feldobtuk a sátrat, felbontottunk egy-egy Spendrups-ot, majd nekiálltunk virslit főzni, jó sok hagymával, mustárral és kenyérrel felfaltunk vagy 20 virslit.Aztán Balázs eldőlt én pedig leírtam betűkbe a koppenhágai két napunkat. 15%-ot merült csak bele a kis nótás. Jó cucc ez, csak okosan is kell használni!