100 nap bringa

Hú, nagyon kemény napunk volt. Addig ugye megvan az előző bejegyzésben, hogy hajókáztunk a Geirangerfjordon. A Valldal-i kikötésig szép is volt minden… Sőt, még a kikötés után is. Először kicsit nehezen emésztettem meg a hosszú, lassú emelkedőt, de aztán belejöttem és onnantól már élveztem az egészet. Valószínű Nándi még jobban élvezte, mert jól elhúzott előre. Aztán egy vízesésnél megvárt minket. Kiépített sétányok voltak egy szűk, mély szakadék felett, lent pedig elképesztő erővel dübörgött a rengeteg víz.

A pihenő után folytattuk fölfelé, szép lassan vettük fel a szintet olyan 700m-ig, ahol egy katlanban kicsit megpihent az út, hogy aztán egy rövidebb, de annál meredekebb szerpentinen érjen fel a hágóba. Közben az eső is szemerkélt már, én pedig még mindig a rövid ujjú mezben voltam, alatta az Ironclad felsőben. Szeretem ezt a párosítást. Most sem lehetett több 8-10 foknál, de nem fáztam így, és a hágóban nem kellett lecserélnem a sárga aláöltözetet, szinte teljesen száraz volt, pedig kellett küzdeni rendesen a feljutásért, izzadtam, mint egy ló. Egy-egy perccel utánam megérkeztek a többiek is, majd rá egy percre egy hívatlan vendég is (Sziráki!!! … Nem, sajnos nem ő…), az eső. Hát nem örültünk neki, boldogíthatott volna másokat, máshol. Felöltöztünk ellene amennyire tudtunk, de nem úgy nézett ki, mint aki csak tréfál velünk, és nem is, jól eláztunk lefelé menet.
A hágó után nem kezdődött rögtön a szerpentin, először csak lankásan kanyargott lefelé az út két hatalmas hegy közé, majd jó 1km után egyszer csak vége tért a hegy egy szakadékban. Ha jól tudom, ezt a helyet nevezik Trollstigen-nek (Trollok útja vagy trollok fala? Már nem emlékszem…). Két hatalmas, csúcsos hegy között egy meredek falú völgyben ömlik alá a víz több helyen hatalmas vízesésekben. Ezen a helyen vezet lefelé a szerpentinünk is, elképesztő látvány innen fentről. Sajnos fényképezni a legjobb kilátóhelyről, ahonnan az egész látszik, pont nem tudtunk, mert azt épp felújították. No, meg az eső is sokat rontott a helyzeten, én pedig a kamerát ausztriai beázása óta inkább elteszem, minthogy kockáztassam, hogy megint beázzon, és akár végleg tönkremenjen.
A szerpentin nem volt egyszerű. Hosszú egyenesen szakaszok végén hajtűkanyarok, közben hidak a vízesések alatt, felett, mellett… Volt, hogy nem csak az eső áztatott minket, hanem a vízesés is. A fékeinket pedig elég csúnyán megette a lemenetel az esőben. Gyakorlatilag pár perc alatt totál lekoptak. mind a hármunk fékei.
Ahogy leértünk a szerpentinről, csak félig könnyebbültünk meg. A veszélyes útszakaszon túl voltunk, de az eső még esett tovább. És ez így is maradt nagyon sokáig. Vettünk egy nagy ívet egy másik völgy felé, a Trollvegen felé (no, akkor ez lesz a Trollok útja, és a Trollstigen a Trollok fala! Javítson ki valaki, ha tévedek). Hatalmas, meredek, sziklás falú hegyek között hajtottunk. Ezek a hegyek azonban nem tündököltek úgy, mint a tegnapiak, nem világított a hóban a tetejük, csak komoran magasodtak felettünk, nem is látszott a csúcsuk a szürke felhőktől. Nem volt kellemes ott lenni, na. Hiába vártam nagyon ezt a szakaszt is, álmodtam meg otthon, hogy milyen szép lesz majd itt, hát most nem volt az. Nem ízlett a szakadó eső, nagyon nem.
Ráadásul elég későre is járt már, kajánk pedig csak egy instant leves és egy jó adag hideg kaja hármunkra. Jó lett volna még boltot találni 9 előtt (amikor is zárnak itt errefelé hétköznap), de sajnos nem jött szembe egy szupermarket sem. Megálltunk hát egy pihenőhelyen, és felbontottam a félkilós tömb olcsóér vett főzőmarcipánunkat. Már nem ez volt az első ilyen, amit betoltunk, csak fegyvernek hívjuk, mert akkora tömb marcipán, hogy ölni lehetne vele. Persze mi inkább békés célokra használjuk csak és egyszerűen felfaljuk. Soha nem árt, ha az embernél van egy fegyver, bármikor jól jöhet. Nekünk most jól jött, kicsit megtankoltunk belőle, majd folytattuk az esőben.
Az esőben, ami újra rákezdett… Merthogy közben egyszer már úgy csinált, mintha elállt volna, de aztán meggondolta magát. A hely, amit kinéztünk a mai nap végének, nem volt már messze, ellenben egy 630m-es hágót jelölt előtte a térkép, ami inkább aggasztott minket, mert már 20km se volt hátra, de a GPS szerint még mindig csak 120m-en jártunk. Az történt, amitől tartottunk: meredek kaptató. Hosszú-hosszú fölfelé az esőben, a világos skandináv éjszakában.
Balázs lemaradt, egészen le. Egy híd alatt megvártuk, de csak épp, amíg meg nem érkezett, aztán már indultunk is tovább. De megint rögtön lemaradt. Jobbnak láttam bevárni és beszélni vele kicsit. Hogy egyszerűen fogalmazzak, a töke tele volt, megmakkant, kikészült, vagy legalábbis ennek a határán volt. Mondtam, hogy ne essen kétségbe, most csak az eső miatt lát mindent borúsan, de mindjárt megérkezünk, forró zuhany, szárítkozás, és mindjárt szebb lesz a világ. És így lett!
Találtunk egy kempinget, apró faházasat. Bekopogtam a főépületbe, egy csinos, kedves nő nyitott ajtót, 50 korona volt a sátorhely díja, ezen kívül 5 korona 2 perc meleg vizes zuhany. Nagyon ázottan nézhettünk ki, mert a nő először csupa 5 koronást akart visszaadni 200 koronából… 🙂 Első utunk a mosdóépület volt, ahol a vendéglátónk szerint tudunk majd szárítani. Kitörő örömmel tapasztaltuk, hogy idebent meleg van. Leporoltuk a mennyezet melletti fűtéscsöveket, és minden vizes cuccunkat kiteregettük rá. Feldobtuk odakint közvetlen az épület mellé a sátrat, de nem oda vackoltuk be magunkat, hanem ide vissza a férfi mosdóba. Én kezdtem a zuhanyzást, és hát elég megrázó élmény volt, azt még valahogy elviseltem volna, hogy a 2 perc lejártakor a forró víz jeges zuhanyra vált, de amikor próbáltam bedobni a második ötöst, akkora áramütést kaptam, hogy azt mondtam, nekem ebből ennyi elég, letörlöm magamról a maradék habot és a zuhany ezzel letudva. Pedig igen jólesett a meleg víz, elképesztően jól. Aki élt már át ilyesmit, tudja milyen az, ázottan-fázottan egy jó forró zuhanyt venni. Nekem is ilyen volt, csak éppen a végén a hideg víz és az áramütés nem kellett volna… A többiek aztán már ügyesebbek voltak, Balázs kétszer repetázott, így cirka 450 forintot zuhanyozott el. Bár úgy hiszem, nem nagyon bánta, és mi sem sajnáltuk tőle. Amikor rákérdeztem nála a morálra, először -26-ot mondott, aztán a zuhany és a forró leves után már csak egy morgás volt a válasz. Úgy hiszem, pozitívba fordult a srác. Csak holnap legyen újra jó időnk!