100 nap bringa

A gleccser alatt ébredni nem volt rossz, noha még felhőben állt félig, mikor kimásztunk a sátorból. Eredetileg az első 7:30-as hajóval akartunk visszamenni az RV17-re, de ezt a hajnali 6-os ébresztésnél újragondoltuk Nándival, és úgy döntöttünk, elég lesz nekünk a 10 órás hajó is, nem sietünk sehová. 8 után keltünk és fél 10 lett, mire összepakoltunk és az Ironcladnek is elkészítettük a videót. Eddigre már a felhők is eltűntek a gleccser elől.
Először azt hittük, szerencsénk van és egy nagyobb hajóval térhetünk vissza a fjordon, amihez nem kell lemálháznunk a bringákat, de aztán nem így lett, megjelent a tegnapi emberünk a kis hajójával, és már messziről intette, hogy gyerünk-gyerünk, pakoljuk le a gépeket, mert sietünk.
Continue reading →

Reggel későn keltünk a kempingben, mondván megérdemlünk egy kis extra pihenést, ha már tegnap sikerült 145km-t szakajtani, komphoz rohanással fűszerezve. Reggel még naplót is írtam és képeket is töltöttem fel, valamint skype-oltam is a hazaiakkal. 12:40-kor vágtunk neki az aznapi távnak, amit nem terveztünk hosszúra.
Nehéz volt az indulás, nem estek jól a kilométerek. Megkerültük Alster szigetén a Seven Sister, vagyis a Hét Nővér nevű hegyvonulatot. Egy hosszú, egyenes gerincen hét havas csúcs, nagyjából egyformák. Elhajtottunk egy kisebb repülőtér mellett, majd végre valahára megérkeztünk az első nagyobb városba, Sandnessjöen-be. Itt rögtön beugrottunk a helyi plázában található Coop-ba, ahol alaposan bevásároltunk. Vettünk 3 alkalomra meleg kaját (virsli, spagetti, pörkölt), édességeket, innivalót, és némi instant kaját vésztartaléknak. Egy újabb 2l-es mandulás fagyit is vettünk, kint a parkolóban faltuk fel, a végén már fáztunk tőle.
Continue reading →

Húú, elképesztően jó napunk volt. Pedig nem indult könnyen. Csak 8-kor sikerült felkelni, még a sátorban megreggeliztünk és összepakoltunk amennyire csak tudtunk, mert tudtuk, hogy odakint már ki leszünk téve a knott-ok támadásának. Ma azonban mégsem voltak olyan szörnyűek, mint tegnap.
10-kor már úton voltunk. Az első szakasz a kompig 59km, több kisebb fjord mentén, sok-sok hullámvasúttal és néhány alagúttal. Elég fárasztó volt, de a végén örültünk mert éppen sikerült elcsípnünk a hajót.
Hát még annak hogy örvendtünk amikor a túlparton egy kemping kisboltjában sikerült tejet vételeznünk. A tej a kásához kellett, amit már esedékes volt elkészítenünk mivel a leveseken kívül nem maradt más meleg kajánk. A kása alapanyaga egy zacskó nem tudjuk, milyen féle mag, amelyet még Vibeke-vel vásároltunk Trondheimben. Mi csak zabnak hívjuk. Continue reading →

Trondheimből való indulásunk reggelén – hiszitek vagy sem – ismét jól elaludtunk. Nem kellett volna előző délután aludni, mert éjjel így nem tudtam, járt az agyam mindenfélén ezerrel, ha még épp aludtam volna, Vibeke óriás macskái kaparták mellettem az ajtót… Hogy miért kellett nekik a mi társaságunk, azt nem tudom… Reggel beengedtük őket, buta fejjel körbenéztek, aztán kivonultak… 🙂
Mi pedig összepakoltunk, aztán leadtuk Balázst zálogba Vibeke-nek, és elindultunk. Hogy ezután mi történt Balázzsal, azt mi már nem tudjuk, arról kérdezzétek Balázst. Mivel már délelőtt erősen tűzött a nap, egy kerítés árnyékában húzódtunk meg a reggelihez. A terep nem volt épp a legkönnyebb a fjord partján. Elég szépen hullámvasútaztunk föl-le. Talán miután átkeltünk a repülőtér kifutópályája alatt, és északnak fordultunk, kicsit jobb lett a helyzet. Olyan 60km után megálltunk egy boltnál. Continue reading →