Ahogy ígértem, most beszámolok! Itt járt a két marosvásárhelyi srác. Még a Blikk is beszámolt, sőt ezúttal nem írtak el semmit:
Előd és Lehel 3 napot töltöttek Budapesten. Pünkösd hétfőn egy fantasztikusat bringáztunk Budapesten. Azoknak akik csak panaszkodnak a fővárosunk bringázhatatlansága miatt, ajánlom figyelmébe a srácok sorait a blogjukról: Kedves Olvasók, Budapesten turistaként bringával utazni egy igazi élmény. Lehet, hogy Koppenhágától még messze vagyunk, de a keletebbről érkezett utazónak bizony egy kellemes csalódás Magyarország és Budapest!
A Budapesten bringával eltöltött napról az outdoor blogon olvashattok bővebben.
Ez már nagyon durva 31 ezer kilóméter?
Naja, az… Hogy Lehelt idézzem: “Lesz az 50 ezer is…” 🙂
Te G, nem jöttél át sörözni! 😀 Na nem baj, sort kerítünk rá, ha más nem, miután hazajött Zita és leállamvizsgázott, áttekerünk mi Hozzátok, hogy lássuk az ifjú Tekergőt is! 🙂
Bocsi, ez OFF, de máshogy nem sikerül elérjelek Árpesz… a szlovéniai bringatúrádat akarjuk megismételni (nem teljesen úgy, de hasonlóan) páran és ezzel kapcsolatban szeretném veled felvenni a kapcsolatot. Oszi (mert én is itt lakom át tőle egy köpésre) megadta a számodat, de valszleg régi, nem működik… mindenesetre rendkívül nagy segítség lenne, ha tudnék veled beszélni. Az emailcímem denespeter@citromail.hu – örülnék, ha mél előbb tudnánk beszélni.
Köszi és üdv: Dénes Péter
Szia Árpi!
Régen nem jártam az oldaladon… Újraolvasgattam sokmindent és újólag tetszik. Anno mikor elindultatok utána hasonlóképpen cselekedtem én is. Nem olyan nagy túrát, de számomra meglehetősen nagyot tettem. Szegedről indultam egyedül Londonba. Útközben couchsurfing és sátrazással, Londonban 1 hét pihanővel barátoknál, és utána két hét finom tekergés skóciában. Azt hiszem sokmindent köszönhetek a blogodnak, többek között azt, hogy ne halgassak másokra csak magamra: igen ha az ember meg akar csinaálni valamit akkor azt megcsinaálja. Köszönöm Árpi és ha lesz még élménybeszámoló arra elmegyek. Ha érdekel az oldalam: http://bicajozas.blogter.hu
Szia Gábor!
Örülök, hogy írtál! Ha küldenél egy linket, amely konkrétan a Szeged – London kerékpártúrádra mutat, szívesen elhelyezném a kerekpartura.lap.hu -n! Bizony, erre rengeteg embernek rá kéne döbbennie, nem csak hagynia magát, hogy éljen “fogyasztókén” a társadalomban. Robotok vagyunk egy gépben, amit úgy hívnak: fogyasztó társadalom. Dolgozunk, veszünk, “boldogok vagyunk”, de ez mind hangyafos ahhoz képest, amit az ember kaphat, ha útra kel… Megyek is, futok egyet az erdőben! 🙂 Hogy ne érezzem magam gépnek – irány a természet!
Köszönöm a hozzászólásod! Jólesik a visszajelzés, és a tudat, hogy vannak még “őrültek”! (miért ezt mondjuk őrültségnek? miért nem azt, amit minden nap csinálunk a mókuskerékben?)
Nem csak az van úton, aki fizikailag is elindul… Árpi, ezt ne felejtsd el. Mert ha ezt nem teszed hozzá, akkor az üzeneted ez lesz: aki nem képes áldozatot hozni (bármilyet: pénzt, időt, családot, munkahelyet, biztos egzisztenciát…) azért, hogy utazni induljon, az az ember egyszerűen bólint a fogyasztói társadalom által nyújtott életmódra. Tényleg így lenne?… ……
Előd és lehet 3 napot töltöttek Budapesten. ->
Előd és Lehel 3 napot töltöttek Budapesten.
Köszi, javítottam! Ex(!)-Vaskapu… 🙂 Miért, most hol vagy s hogy megy a sorod?
Úgy értettem, hogy aki nem kezd valami hasznosat, értelmeset az életével. Ennek nem kell feltétlenül kerékpártúrának, vagy egyáltalán a klasszikus értelemben vett utazásnak lennie. Annyi embert látok a városban minden nap és nem értem őket, ülnek a mocsokban, a saját maguk által gerjesztett szmogban, mindenki a saját elszeparált világában, abban a naaagy-naagy fémdobozban néznek ki a fejükből, és egyáltalán nem tűnnek boldognak. Pedig hónapokig, vagy évekig dolgoztak azért a négykerekes fémdobozért, és most tessék, megvan, ott ülnek benne, mégse mosolyog egyik se… Hát ezt nem értem… Meg amikor a Hármashatár-hegy túloldalán futunk, és megy le a nap a Nagy-Kopasz mögött, befesti arannyal az egész Budai-hegységet, olyan csodás, hogy azt leírni nem lehet… és mindig szuper ott lenni, századjára is. Ilyenkor sosem értem, miért csak egy-egy futóval, bringással, kutyáját sétáltatóval találkozunk ott. Mi a fenét keres a hegy túloldalán, egymás nyakán a bűzbe az a kétmillió ember? Rossz helyen keresik… Namindegy, biztos én vagyok a beteg, hogy így gondolom. Kiábrándító volt hazajönni 9 nap után ebbe a tömegbe, zajba, mocsokba és büdösbe…
“Nekünk csak arról kell dönteni, hogy mihez kezdünk az idővel, ami megadatik” – Gandalf 🙂 – Ezt az idézetet a Kedvesem szobájában találtam. 🙂
Holnap megyek és kitekerek Vértesboglárra. Holnapután kora reggel pedig onnan tovább Fűzfőre. 🙂 Jó lesz, már nagyon várom.
Kedves Árpesz!
Tervezek egy komolyabb túrát más kontinensre bringával. Természetfotós és megszállott természetimádó vagyok, aki imád biciklizni. Válogatott sportoló voltam, így a kondi miatt nem lenne gond 🙂
Tudnál adni egy előrhetőséget, ahol feltehetek pár kérdést. Gondolom a Te tapasztalatod sokat segítene az alapos felkészülésben. Előre is köszi!
Vombat
Szia Vombat!
Írtam Neked mailt.
Válaszolj, s ahogy tudok, segítek! 😉
Üdv,
Rp