A sátor szelleme

01-a-sator-szellemeTrondheimből való indulásunk reggelén – hiszitek vagy sem – ismét jól elaludtunk. Nem kellett volna előző délután aludni, mert éjjel így nem tudtam, járt az agyam mindenfélén ezerrel, ha még épp aludtam volna, Vibeke óriás macskái kaparták mellettem az ajtót… Hogy miért kellett nekik a mi társaságunk, azt nem tudom… Reggel beengedtük őket, buta fejjel körbenéztek, aztán kivonultak… 🙂
Mi pedig összepakoltunk, aztán leadtuk Balázst zálogba Vibeke-nek, és elindultunk. Hogy ezután mi történt Balázzsal, azt mi már nem tudjuk, arról kérdezzétek Balázst. Mivel már délelőtt erősen tűzött a nap, egy kerítés árnyékában húzódtunk meg a reggelihez. A terep nem volt épp a legkönnyebb a fjord partján. Elég szépen hullámvasútaztunk föl-le. Talán miután átkeltünk a repülőtér kifutópályája alatt, és északnak fordultunk, kicsit jobb lett a helyzet. Olyan 60km után megálltunk egy boltnál. Már épp mondani akartam Nándinak, hogy toljunk ismét egy 2l-es fagylaltot, mikor megelőzött, ő is erre gondolt. Pisztáciát választottunk, jó fél óráig tömtük magunkba egy fa árnyéka alatt, nagyon jólesett a hideg fagyi ebben a forróságban. Tényleg kánikula volt, elég nehezen tűrtem.
Steinkjer előtt bevásároltunk estére és reggelire, majd áttekertünk a városon. 02-a-sator-szellemeBefelé jó dolgunk volt, az autók egy újonnan épített autóúton hajtottak, miénk volt a régi út, üres két sáv és panoráma a fjordra, ez ám a szép fogadtatás Steinkjer-től. Ennek azért tudtunk nagyon örülni, mert biciklivel bejutni akár már csak egy kisebb városba is általában rémálom. De most nem volt az. Bent egy benzinkútnál vételeztünk vizet az estére, majd el is hagytuk a várost kifelé a 763-ason. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy nem hajtunk egyből rá az RV17-es parti útra, az eleje úgysem megy még szép helyeken, csak farmok között… Inkább egy tavat terveztünk megkerülni délről, a térkép szerint ez távban ugyanannyi, mint a főúton. Mivel már túl voltunk a 120-on bőven, elkezdtünk táborhelyet keresni, amint elértük a tópartot. Ami sajnos nádas, mocsaras volt, ezért végül egy elhagyott focipálya sarkában találtuk meg a sátorhelyünket. 03-a-sator-szellemeEgyből megtámadott minket egy csomó bogár, ezek a bizonyos knott-nak hívott rajokban támadó és repülő rohadékok. Sokan jöttek és nem hagytak minket békén.
Feldobtuk gyorsan a sátrat és kizártuk a bogarakat. Odabent így már sokkal kellemesebb volt. Nekiálltunk megfőzni a vacsit, ami ezen a napon virsli volt, pirított hagymával és egy doboz Tuborggal. A dolog szépséghibája ott volt, hogy a söröm majdnem annyiba került, mint az egész vacsora kettőnknek. 19 volt a sör, és 12 a 8db virsli, amiből 8-8-at betoltunk ketten. Persze erre nem gondoltam, csak élveztem, hogy falunk, méghozzá finomat, és méghozzá sörrel. Túl a mai adagon, sőt még repetáztunk is a kilométerekből, a szakaszra előírt napi átlag 120km, de ma mi 141km-t tettünk meg. 04-a-sator-szellemeEz nagyon jó érzés volt, mint ahogy az is, hogy 11 óra környékén már a hálózsákban tudtunk lenni.
Ennek eredményeképpen sikerült is végre korán kelni, valamivel 7 után már kint voltam a sátorból. Kellemesen langyos volt az idő, de a gyepet még pára borította. Gondoltam ez jó lehetőség a fürdésre, levetkőztem és kicsit megmártóztam a nedves fűszálakban. Tegnap kicsit kidörzsölte a nadrág a combjaim tövét, így most először magamon is használtam a sógornénémtől, Edittől kapott hámosítót, azóta is piroslanak tőle a lábaim. De a seb már nem fáj! 🙂
Nándi már nehezebben kelt, ma őt verték agyon álmában, alig bírt kikászálódni a sátorból. Amibe aztán inkább visszazárkóztunk, igaz kicsit meleg volt már odabent, 05-a-sator-szellemede legalább a közben újra támadásba lendült knott-októl távol voltunk. Mire lebontottuk a sátrat, szétzabáltak minket, majd meg őrültünk, amikor csak lehetett pakolás közben, felpattantunk és egy nagy kört futottunk, hogy lerázzuk magunkról ezeket a rohadt dögöket. Nekem persze ekkor jutott eszemben a láncok megtisztítása és megolajozása, amit a dögök folyamatos támadása közben, de meg is tettünk, nem kis kínok árán.
Öröm volt ezután úton lenni, ugyanis menet közben nem jöttek ránk. Hát még az mekkora öröm volt, amikor egy kemping mosdójában elintéztük a kisebb-nagyobb dolgunkat, s megmosdottunk, fogat mostunk. Kész új emberként ültem vissza a nyeregbe. Gyorsan elértük a tó sarkát, a Snasa településen úgy gondoltuk, hogy kicsit bevásárolunk a mai napra. Jött is szembe egy Coop, örültünk neki, megálltunk, és indultam be. De mit látok odabent? Ez nem élelmiszerbolt, hanem egy barkácsbolt. Kimegyek, megnézem a cégért, Coop Brygg… Basszus, ez tényleg a helyi Baumax, áááá! Na az ilyen dolgok még most hatvanakárhány nap után is tudnak fájni. Amikor már azt hiszed, m06-a-sator-szellemeindjárt itt a kánaán, hogy mindjárt le tudsz önteni a torkodon valami jó kis cukros, hideg lónyálat, vagy el tudsz majszolni pár csokiskekszet. És akkor kiderül, hogy nem, tévedtél, ez egy barkácsbolt. 🙂 És ami még furcsa volt, hogy utána az egész településen sem találtunk élelmiszerboltot.
Grong-ig kellett továbbhajtanunk, mire találtunk boltot. Ekkor már 75km-nél jártunk, a reggelit már rég elégettük, ha nem jön hamar szembe a plaza, benne egy Rimi közérttel, a fegyverhez (marcipán) kellett volna nyúlnunk. De jött a pláza, nem hittem volna, hogy egyszer így fogok örülni egy plázának, de ekkor azt tettem. Ami különösen tetszett, hogy az épület árnyékában le tudtunk ülni nád székekben asztalokhoz. Nagyon jó kis hely volt ez hájpázáshoz, hűsben voltunk, gyerekek ugráltak mellettünk a napon egy szökőkútba, mi pedig egy újabb 2l-es fagylaltot vételeztünk, jóféle mandulás fajtát faltunk sokáig jóízűen. Délután egy óra volt és túl voltunk már a napi táv felén, megengedhettük magunknak a pihenőt. Jólesett a 800 forintos fagyit falni a hűs árnyékban, tudva, hogy már ennyit jöttünk, és hogy jólállunk időben. 07-a-sator-szellemeAz ilyenek lendületet tudnak adni. Majd két órát ültünk ezen a helyen Grong-ban, a pénztáros csaj már tiszta hülyének nézett, mert a fagyi után még kétszer visszamentem vásárolni, mivel először elfelejtettem felvágottat venni.
Grong után végre rátértünk az RV17-re, a híres parti útra, vagyis Krystriksveien-re. Pele_nka is, és a Midnattsolgaloppen-t rendező norvég tájfutóbarátunk, Arne is jelezte felém a túra tervezése alatt, hogy érdemes esetleg erre mennünk inkább az E6-os főút helyett. Kicsit hosszabb, de amíg utóbbi egy unalmas, forgalmas országút tele autókkal, addig az RV17 szigetek és hegyek között halad az Északi-tenger mellett. Perszehogy azonnal átterveztem az utat, belekalkulálva ezt a szakaszt is, amire ma végre megérkeztünk. Rögtön az elején egy fürdéssel kezdtünk, Nándi javasolta a csobbanást, mivel szerinte azért jöttek ránk ma már végül menet közben is a legyek, mert annyi büdösek voltunk, mint valami állatok:

A víz tényleg melegebb volt, mint vártuk, valószínű azért, mert ez egy tó kifolyásánál volt, és a kifolyt víz a tó felszínéről származott, amit pedig a két napja tűző nap már jól átmelegített. Legalábbis ez volt az elméletünk. Miután Nándi kikapcsolta a felvételt, még kimásztunk a szemközti köves pad oldalára, leültünk az ott alíg 10cm mély vízbe, és élveztük a felénk áradó hideg víztömeget a napsütésben. Ezekért a pillanatokért érdemes volt sok ezer kilométert letekerni. Egyre több az ilyen, már minden apróságnak így tudok örülni. Ez amúgy is igaz egy kerékpártúránál, hiszen itt az ember igazán érzi, mi az az éhség, mi az a fáradtság, a hideg, a meleg. De így 2 hónap útonlét után aztán akkora örömeim tudnak lenni, hogy az csuda.
A patakban is elkezdtük egy idő után érezni, hogy mi az a hideg, ezért inkább aztán kimásztunk a meleg napra, ahol egy-kettőre megszáradtunk és már folytattuk is az utat felfrissülve – és tisztán. Gyorsan megérkeztünk egy fjord partjára, ahonnan kezdődött a “táborhelyet keresünk” üzemmód. 08-a-sator-szellemeEz azt jelenti, hogy ettől a ponttól kezdve az első megfelelő helyen felverjük a táborunk. Sajnos a kisbolt amit találtunk, szombat és vidék lévén már 1-kor bezárt, így sörtelenül és tejtelenül maradtunk, na dehát ez legyen a legnagyobb bajunk. Szépen néznénk ki, ha nem bírnám ki a vacsorát sör nélkül, vagy ha nem tudnánk megfőzni a kását vízből.
Ahogy a fjord mentén tekertünk, egyszercsak megpillantottam a táborhelyek táborhelyét, egy füves placcot a fjord partján a sziklák mellett. Ennél idálisabb, szebb hely nem is kell. Kérdeztem is Nándit, hogy mit szól hozzá?! Tartottam tőle, hogy ő még menne tovább, mert még csak este 7 volt ekkor, de nem, neki is tetszett, viszont egy másik problémára hívta fel a figyelmem: nem volt vizünk! Basszus, hogy ezt elfelejtettem, hát most hajtottunk át egy településen… Már azt hittem, elúszott a jó kis táborhely, de a következő domb tetején egy tanyát találtunk, a tulajék kint pihentek a teraszon, mi pedig 1 perc múlva már boldogan gurultunk vissza a fjordpartra, az összes palackunkban csurig vizzel.
Itt aztán nagy jólét kezdődött, feldobtuk a sátrat, majd csak úgy elterültünk a hálófülkében nagy elégedetten. Ma is túlteljesítettünk, 136km-t toltunk, és már 8 előtt vízszintesben vagyunk, méghozzá nem is akárhol, hanem egy gyönyörű fjord partján. Komolyan, már-már annyira jól történik minden a második napja, hogy félek, valami nagy disznóság forr ellenünk a háttérben. Ennyire nem szokott minden klappolni. Ezen persze hamar túltettem magam, és inkább élveztem, hogy minden stimmel és minden szép. Megfőztünk a spagettit, majd lementünk a partra mosogatni:

Merthogy közben Nándi rájött, miért ébredünk néha úgy, mint akit agyonvertek. A sátor szelleme! Ő ver agyon minket álmunk alatt. Nem tudtok ellene valami jó módszert? (Gyertya kizárva, tűzveszélyes.) No megyek, alszom, mert már negyed 12, nehogy ébren találjon. 😀

13 comments

  1. Mi a Tordai hasadekon valo atkeleskor, es a Garda to megkerulese kozben masztunk bele ruhastol a patakba/toba, igaz, a kanikula miatt. De nagyon jol esett:D

    Virsli: milyen virslik vannak arrafele, hogy meg ra birtok nezni ennyi ido utan? En multheten vettem itthon “becsi virslit”, azt a juhbeles vagy milyen fajtat, gondoltam jo lesz. Otthon RP modon hagymaval, felkarikazott csipospaprikaval megsutottem, hat a virsli valami ehetetlen sz*r volt.
    A Lidl-os viszont szerencsere meg finom 😀

  2. grillpölster, akcióban égenföldön mindenütt… 3-4 naponta be tud figyelni hagymával jó sok mustárral, h ne utáljuk meg… amásodik slágerkaja a spagetti után 🙂

  3. Megoldások a sátor szellemének ( a sötét oldali szellem ) elűzésére.

    Végy 2 darab halat és vágd ketté őket! Tegyél egy haldarabot a sátor mind a négy sarkába. Másnapra biztosan elnyomja a ti testszagotokat az biztos.

    De van egy kis mellékhatása a dolognak. 😛 🙂 😉

    Ez a esemény láncreakciót indíthat el,és minnél északabra van az ember ennek az esélye -mármint a láncreakcióé- exponenciálisan növekszik.

    Mellékhatások:
    1 Fázis:
    Enyhe lefolyású mellékhatás

    A hal nagyon büdös lesz,és a közeletekbe merészkedik egy fóka. Ez amellet,hogy rémisztő lehet ( lesz is ),a fóka – lévén,hogy nagyon aranyos egy állat – még szórakoztató is lehet.

    2. Fázis:
    Durva lefolyású mellékhatás ( kritikus is lehet ):

    A fóka már ott van a sátornál,és ti élvezitek a dolgot,szétfotózzátok magatokat. Ámbár a fóka egyik pillanatról a másikra megijed és vesszetül elkezd úszni be mélyen egy fjord közepébe. Messze valami NAGYON NAGY fehér ÉLŐLÉNYT láttok ami felétek közelít,de még nem tudjátok mi az. Gyors sátorbontás és indulás mellet a későbbi ill. kritikus állapot elkerülhető lehet.

    3. Fázis:
    Maga a végzet ( nem feltétlenül a sátorban lévő személyeké,sőt inkább nem is az övéké,ők csak szemtanúk ):

    Megérkezett a sátoros-fókás csoporthoz,az általam elindított NAGY FEHÉR ÉLŐLÉNY. Mivel a halat,és a fókát is nagyon szereti,így a sátorban lévő egyedek jobban teszik,hogyha a sátor szellemének szánt totem-halat és a közelben lévő fókát arrébbtessékelik egy picit a sátortól és fénysebeséggel összepakolnak.

    A többit a fantáziátokra bízom. Csak Winston Churchill szavaival tudom leírni a következő képeket ( szegény fóka,meg totem hal ): Nem ígérek mást csak vért és könnyeket…

    A fent leírt dráma elkerülhető ha VIDEÓT vagy KÉPEKET csinálnak az élőlényről. Én mondtam neki,hogy induljon el messze még Északabbról,és a feladata az lesz,hogy videó/fotómodellt álljon.

    Konkluziója az egész nagy dolognak: Ne tarts nyitott állapotban a sátradban akármilyen élelmiszert se,mert könnyen rámásznak a vadállatok odafent Északon. Különösen a JEGESMEDVE szereti a döghúst,és ha élő kaja ( itt a fókára gondoltam ),az meg már maga a fejedelmi lakoma.

    És nem a sátor szelleme azért ver el titeket alkalomadtán,mert aznap nem engeszteltétek ki egy doboz sör elfogyasztásával ( áldozati ital ). De ha kell akkor szólok a szellemnek,hogy ne zargasson titeket. De ennek ára van. Márpedig a Videó és/vagy a Fotó…egy JEGESMEDVÉRŐL ami ott él fönt Norvégiában akár egy állatkertben,akár valamilyen rezervátumban…vagy akár a szabadban.

    Esetleg ha valaki megkérdezné nem ittam semmit,és semmmilyen tudatmodósító szert nem fogyasztottam.

    Gyertek haza,hogy jövő tavaszzal vagy nyár elején az egész társaságot aki részt vett a 100napbringa túrán (plusz a barátnőket,élettársakat,feleségeket),meghívjam egy egész hétre a Spitzbergákra Longyearbyenbe,és Ny-Álesundba,valamint egy 2-3 napra elvihesselek titeket Nordauslandhset-re,és Edge-Öya-ra (oda csak meghívóval tudományos célból és szigorú szabályok betartása szerint teheti be az ember a lábát,és akkor is csak egy-két napra.

    Ja itt az időjárási előrejelzés: http://www.yr.no és Tromsö tartomány felé közeledtek már.
    Jó időtök lesz ( Longyearbyenben 10-12 fok Celsius volt a hétvégén szikrázó napsütéssel.

    Rakjátok meg!!!

    Stavi Viktor – ISBJÖRN

  4. Stavi, ez kemény! 🙂 Nándi üzeni, hogy valaki megmoshatná a fogát… 🙂 Nincs ereje kikelni az ágyból 😀 Lehet dobok neki egy rágót…

    A sátor szelleme, hát igen, ez kemény dió, a halakat biztos nem dobjuk szét a sarkokba, azt hiszem utána lakhatatlanná válna a sátor és utána csak a matrac, vagy az openskyhotel szelleme verdesne minket éjjelente… jó ez így, ahogy van… 🙂 Azért egy sört igyekszem minden este meginni az egészségetekre! 😀

    Üdv a laktanyából,
    Nándor és Árpád

    ui: youtube channel-t sasoljátok mert nagyon komoly tájfutós videók kerülnek feltöltésre! 😀

  5. Pele_nka! 🙂 Sajnos nem hibáztál rá… Bár elég komoly eregetések szoktak történni a “visszatartani egészségtelen” elv jegyében, de nem, a szag nem ver agyon… inkább a kilométerek, a sátorban görnyedés…

    by the way, a gázosításról jut eszembe, erre is külön szabályunk van, eregetni ér az úton is, de nem egymás orra alá. Tehát ha valakiben túlnyomás teng, az úgytesz, mintha előzne, átmegy az üres szembejövősávba, aztán ott ereget. Na ennyit a pukkandírozásról mára 😀 inkább írok “értelmes” bejegyzéseket, most úgyis nagyon benne van a bugi az ujjaimban 🙂

  6. Na fiatalok! Megyek én is kerekekre szállok, és megcsodálom az élet szépségeit, csobbanok az élményekben és közben azért nem felejtek el hazánk messzi Északra szakadt fiainak drukkolni, hogy minden rendben menjen, és mindenhol szépen süssön a nap! 🙂
    Legyetek jók, meg ügyesek és élvezzétek a nyarat!!
    Adios amigos!

    Ui: lehet hogy azért a szellemem majd itt fog kísérteni egyszer-kétszer… 😉

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Security Code: