Most, hogy már pár hosszabb tekerésen velem volt, úgy érzem itt az ideje megírni az Ironcladtől kapott Mach 5 kerékpáros és extrémsport kesztyűvel kapcsolatos első benyomásaimat. Kb évente elhasználok egy pár nyári bringáskesztyűt, néha pedig elhagyom őket, úgyhogy van összehasonlítási alapom más márkákkal, de sajnos az általam alkalmazott (és favorizált) modellek nevét nem írhatom ide, úgyhogy most csak a Mach 5 jó és rossz tulajdonságaira térnék ki az első pár alkalom tapasztalatai alapján.
Ironclad Mach 5
Kezdjük a pozitívumokkal. A legfontosabb, hogy nagyon jól tapad. Kellemes meglepetést okozott, hogy az alapvetően csúszásra hajlamos kormánybandázsomat izzadtsági foktól függetlenül nagyon stabilan tudom vele tartani. A velúr-szerű anyagból készült tenyér rész, és a hüvelyk és mutatóujj között elhelyezkedő szintetikus(?) bőr biztosítja ezt a tulajdonságot, és emellett tartósnak is tűnik.
A másik kellemes meglepetés a tenyér betétjének vastagsága, aminek a kesztyű az amúgy feltűnően jó rezgéscsillapítását köszönheti. Országúti kerékpár használóként én ebből a két jellemzőből profitáltam a legtöbbet. Kíváncsian várom, hogy a hosszútávú nyúzás alkalmával ez a párnázat milyen hamar veszíti el előnyös tulajdonságait, a kesztyűim többsége sajnos ilyen téren nem vizsgázik túl kiemelkedően.
Az olyan standard megoldások, mint a tenyér hüvelykujj felőli oldalán elhelyezkedő izzadtságtörlő sáv számomra nem különösebben érdekes funkciók, nem szoktam a kesztyűmbe törölni a homlokom.
És akkor következzenek a negatívumok, amik bármennyire is szeretném, de ennél a terméknél is jelen vannak. Kétségkívül az egyik legbosszantóbb, hogy a kesztyűt nagyon nehézkes levenni! Egyenként kétszer meg kell húzgálni minden ujját, mire le tudom imádkozni a kezemről. Érthetetlen, miért nem került fel két ujj közé egy-egy átkötés, aminek segítségével egy mozdulattal lerántható volna.
A következő a kesztyű színe. Passzol mindenhez, de könyörgöm: nyári kesztyűnek fekete?! Ráadásul ezzel összevág egy másik kellemetlen dolog: nem szellőzik jól. Nem tudom pontosan miből készült a felső hálós réteg, de sajnos nem jók a szellőzési tulajdonságai, bringázásra cseppet sem ideális. És az utolsó, az előbbiekhez képest elhanyagolható negatívum, hogy a tépőzár összehúzódásánál túl kicsi az U alakú kivágás, ezért a hozzám hasonlóan kis átmérőjű csuklóval rendelkező, de nagyobb tenyerű emberek nem tudják eléggé összehúzni anélkül, hogy egymásba ne érnéne a két vége.
Az eddigi tapasztalataim felemásra sikeredtek a Mach 5-ről, de végsősoron tavaszi és őszi használatra a jó tulajdonságai miatt örömmel tudom ajánlani másoknak is. Én szívesen hordom majd.
Ádám
Na de kezdjük az elején. A Batyin illetve a Szent Lélek téren összeverődött a bagázs, majd elindultunk. Rögtön macskakövön, grrr… Mások is úgy gondolták, hogy érdemes nyeregbe pattanni 2009 talán első igazán meleg, napsütéses hétvégéjén, ezért kész kis Critical Mass volt a bringaúton, csak úgy hömpölygött a kerékpáros tömeg, jó volt nézni. Valahol az északi összekötő híd előtt Kutya bekapta a túra első és egyetlen defektjét. Gyorsan megszerelték a srácok, beleszuszákoltunk a hátsóba annyi bárt, amennyit a kispumpa csak elbírt, aztán hajtottunk tovább. Szentendrén bevásároltunk egy kisboltban némi folyadékot, majd folytattuk Dömörkapu felé. Hamarosan eltűntek az autók, csak a kirándulóké és a bringáké lett az út. 
Enyhén emelkedett, még épp kellemes volt rajta tekerni. Később aztán jött egy-két durvább szakasz, el is durrant bennem valami, és gondoltam megtekerem amennyire csak bírom. Ádám utánam eredt, hát nem sikerült leszakítani. 🙂 Viszont egy jót szusszantunk, mire a többiek utolértek minket. Két csurig pakolt 12,5 literes MSX táskával és sátorral azért nem olyan egyszerű a kb. 10% körüli emelkedőn virgonckodni. A lányok is egész jól bírták a kaptatókat. A meredekebb részeken nem mindig jöttek el velünk, de sose kellett egy-két percnél többet várni senkire. Ennyi pedig még bőven belefér, az lenne a nagy csoda, ha 9 főből mindenkinek egyforma lenne a kondija.
mi idén tavasszal, és micsoda frankó cuccokat kaptunk a már meglévő szponzorainktól. Hanem ha további támogatók és médiapartnerek után indulok. Ehhez ennél jobb helyen nem is lehettem volna, mint a Bringaexpón!
Hétvégén kerékpározni voltunk. Eredetileg csak egy kisebb túrát akartam összehozni a srácokkal, akik elkísérnek majd a nagy út egyes szakaszain. Aztán sikerült Banderral egy nagyot csavarognunk a Mátrában… Na de kezdjük az elején.